Mulholland Drive

*Lin reggel megint hatkor kelt. Bár kicsit később, mint máskor, de nem baj. Fogta a kis táskáját, és elindult a közeli boltba bevásárolni, majd gyártott magának egy kis reggelit, és mire ezzel kész volt, és elindult, a fodrász már kki is nyitott. Lin beült, és egy kis nyíráson esett át a haja, és jól kifújták, szóval Lin nagyon félt, hogy esetleg így fut össze Tonyval, de szerencsére ilyesmi nem történt. Majd eltűzött a masszázsra, és egy órán keresztül élvezte a kényeztetést, és mikor ott is végzett, a kozmetikushoz szaladt, és a szemöldökét rendbe szedette, és ha már ott volt, akkor egy kicsit eltrécselt a legújabb és legjobb pacsikolós szerekről. Onnan a szomszédba nyomult, ahol a körmeit tették rendbe, és fél órával később már a ruhásban rostokolt, egy nagy halom ruhát próbálgatva. Az eladó égre földre mondta, hogy minden illik rá, mert jó alkata van, és modellnek való, de Lin csak kuncogott, és nem a kihívó, hanem a szolid, és kényelmes ruhákat választotta. Majd vett egy kicsit csinosabb ruhát is, végül meg a könnyed ruhácskák közül egy kéket. Mikor kész volt, hatalmas táskákkal elindult haza, és otthon meg a két órára való tekintettel főzött magának egy kis spagettit, és mikor megette, már három óra volt. Akkor kezdődött az egész. Na igen. Hétfő. Sosem volt az ő napja. A haja legalább lelapult már kissé, szóval jobb volt a tükörbe nézni. Nem sokára harisnyában rohangált fel és alá, keresve a cipők másik párját, és esetleg egy két csattot. Mikor mindent sikerült összegyűjteni, egy olyan ruhát húzott elő, melyet ruhát vett még csak elő is. Selymes tapintása volt, kék szinű, mely kiemelte szeme színét, és még a formás alakját is. Sokáig állt a tükör előtt, majd az órára nézve úgy döntött, nincs idő átöltözésre. mikor felhúzta a cipőt is, halk koppanást hallott. Lóhalálban rohant a konyhába, majd fékezett, és igyekezett valami normális képet vágni. Olyan komolyat, és nem széllelbéleltet. Kinézett, és arcán széles mosoly terült szét. Kinyitotta az ablakot, és kidugta a fejét.*
- Szia! Mindjárt megyek! Menjél az ajtóhoz, ott leszek!
*Mondja, és eltűnt. Nem is igazán nézte meg, miben van a fiú, vagy ilyesmi, hanem hogy eljött. Rettentően örült, és izgatott volt, mert hát nagyon régen nem volt már sehol sem kiruccanni. Még egy kávéra sem. Belebújt a kis magassarkújába, mely elegáns is volt, meg szolid is, és felkapta a kis kék táskáját, melyről sosem tudni, mikor mi kell belőle. Látszólag kicsike volt, mégis abban volt mindene. Bezárta az ajtót, és levágtatott az ajtóhoz. Ott megállt, és kifújta kicsit magát, majd a haján még egyszer végigsimított, melyek most kis loknikban voltak, se most sem szétengedve, hanem fel voltak fogva. Nem szerette, ha szét volt engedve a haja. Aztán lenyomta a kilincset, és kilépett az utcára. *
- Szia! Látom, ideértél. És nem is kellett várni...
*Mondta, mert az eddigi partnerei állandóan órákat késtek. De nem. Tony szinte hajszál pontosan ért ide. Egész lénye ragyogott a kis könnyed kabátka alatt az izgatottságtól, és a boldogságtól. Kicsit félénken nézett fel a fiúra, és kérdőn.*
- endben. Hova megyünk?

*Lin ahogy kilép, megilletődve néz végig a fiún, és meg kell állapítania, hogy nagy jól áll Tonynak a fekete. Elmosolyodik, de nem tudja most szóvá tenni, mert a fiú pillantása mindent belefolyt. Most nagyon szeretné, ha lenne előtte egy nagy tehén. Hogy miért pont az? mert az elég nagy és otromba lett volna ahhoz, hogy a fiú ne méregesse őt így. De ez van. De azt is észreveszi, hogy a fiú is izgatott. Ezen ő is derül egy sort, és végre egy bizakodó mosoly jelenik meg arcán. Kissé felenged, és reméli, nem látszik rajta nagyon az izgalom. Semmi smink, semmi Barbie fíling. most az igazi Lin áll Tony előtt. Majd a bók után kissé elpirul, és ez a kinti fény miatt egyre jobban látható. zavartan köhécsel, és végig is néz magán. Mi olyan nagy csuda lehet rajta? *
- Öhm.. Kössz. Ritkán öltöm fel, mert nagyon szeretem... Egész reggel héttől egyik házból a másikba jártam. Nagyon jó volt. De azt hiszem, most jön a hab a tortán. Nem?
*Ami a szívében, az a száján. Elmosolyodik, és nem a szokásossal, hanem azt a káprázatosat húzza elő amit a hétköznapokon csillant meg, hanem az ünnepi mosollyal. Majd elakad a lélegzete. Egy kisebb csokor rózsát kap. Eddig is kapott halommal, de ez most már volt. Ott állt a fiú, kezében a csokorral, és Lin szólni akart, de nem tudott. Majd tétován kinyújtotta a kezét, és megfogta a csokrot. Majd odahúzza, és jó mélyet szippant. Gondoltban olvadni kezd, mint a fagyi nagy nyári napsütésben. De nem teszi szóvá, csak két szemét emeli a fiúra, és úgy köszöni meg addig, míg szavakra lel.*
- Öh.. Nagyon.. Öö... Köszönöm. Nagyon szépek...
*Mondja, és most jött el a pillanat, mikor a szoknyát felrántani, és elhúzni a csíkot, ám a következő mondatnál leragadt. Moziii? Lin nem volt még talán moziban. Vagy ha volt, akkor a felénél kirohant.. A társaság teszi. A szemöldöke felszaladt, hogy megkeresse a Jupitert, álla meg a földre. Miután összeszedte magát, és értelmes képet vágott, valami reménykedő mosoly is jelent meg rajta. Amolyan kislányos, amit a nem várt csoda beteljesülése előtt nem sokkal vághat. Majd elneveti magát.*
- Azt hiszem, nem szeretnék felébredni eből az álomból...- mondja, és belekarol a fiúba- Nekem tökéletesen megfelel. Gyerünk. na és mit nézünk meg a moziban? Forró csoki? Oké... Azt hiszem innentől semmi kifogásom nem lesz. -neveti újra el magát, és lassan tündökölni kezd- és nekem most nagyon nagy kedvem van ilyesmihez...
*Mondja, és felnéz a fiúra. Eddig csak ülve látta. MOst látja, milyen jó alkata van. Elszégyelli magát. Lesüti szemét, és csak csendben mosolyog.*

*Lin újra lágyan mosolyog, és markolja a csokorját. Fél, hogyha azt kiteszi kezeiből, az álom eltűnik. Majd a fiú szavain mosolyog, és a tekintetén. Majd elneveti magát, hiszen nem fáradt ki. Ugyan már! A masszőrnél? Meg a fodrásznál? Hiszen csak ülni, meg feküdni kellett! *
- Dehogyis! Hiszen egész nap csak ültem. Olyan szokatlan volt! Azt hiszem, el fogok lustulni. Hiszen egész nap ültem, meg feküdtem... Hiszen egy rakás szépítő meg nyugtató izét végigjártam. Legalább valami emberke formám is van.
*Mondja derűsen, és szemei is megcsillannak. Egy újabb mosollyal fordul a fiú felé. Tony nagyon furcsán méregeti, és Lin nem hajlandó semmi zavaró körülményről tudomást venni. Inkább elengedi magát, és ez azon látszik meg, hogy az eddig mindvégig felhúzott vállai most leereszkednek, és most látszik csak igazán, hogy milyen vékonyka, és milyen jól néz ki. Láthatóvá válik vékony, kecses nyaka, és úgy néz a fiúra. Fülében aprócska függő csillan meg a fényben. *
- Ugyan már! Nem kell köszöngetni! Mind a kettőnk szerintem megérdemli ezt a kikapcsolódást! Hajrá! Érezzük magunkat jól, és hódítsuk meg Hollywoodot!
*Mondta kacagva, és a csokrot a karjára fektette, és a fiú karjába csimpaszkodott, enyhén. Csak úgy a maga módján. Majd a haza kísérésről újra elbizonytalanodott. Újra a fiúra nézett, és mélyen annak íriszeibe. Majd egy halvány mosolyt produkál, és megtanul bízni Hollóban. Vállait visszaereszti, és bólint.*
- Rendben.
*Majd felragyogtatja a mosolyát, és a többi járókelő irigy pillantására fittyet hányva előkelően biccent. *
- Igen, uram...
*Mondja, és olyan beképzeltség a köbön képet vág, és ezen nem sokkal később el is neveti magát. Majd lassan elindul a fiúval együtt. Valahogy sejti, hogy egy nagyon nagyon jó este elébe néz, és talán erre az élete végéig emlékezni fog.*