Christy Anne Spenser lakhelye ( Beverly Hills)

Christy Anne Spenser lakhelye ( Beverly Hills) Leafhouse-ext1_www.kepfeltoltes.hu_

Nagyjából az egész ház fából készült, eltekintve nyilván az alapjaitól. A legtöbb falat hatalmas üvegablakok helyettesítik, miknek köszönhetően többnyire fényárban úszik az egész lakás. Egyedi kidolgozású, nem sok ilyennel találkozhatnak az emberek a tengerpart mentén. Felülnézetből hat darab, levélhez hasonlító tetőlapokból áll össze. Két emeletes luxuslakás. Az alsó szinten található középen egy viszonylag nagy csarnokszerűség, faasztallal, mellette székekkel, valamint kanapéval, és innen is használható a medence, szalonnasütő rész is ki lett benne alakítva. Ugyanis a lakásnak ezen része nem zárt, szabad szellőzésű. Így eshet meg, hogy a lakás többi része szintén üveggel van leválasztva.
Az alsó szinten minden „levélrészben” különböző helyiség található. Úgy mint konyha, étkező, nappali, társalkodó helyiség kandallóval, egynek az alsó részén a medence lett kialakítva a hozzá tartozó napozórésszel, napágyakkal, a fennmaradó egy pedig az előcsarnoknak ad helyet, a felfelé vezető lépcsővel.
Odafenn található két háló, egy-egy kisebb fürdővel, valamint egy jacuzzis rész is, ami mellett helyett kapott a szauna, és persze az elmaradhatatlan gardrób, mi egy fiatal, rengeteg ruhával és cipővel rendelkező nőnek elengedhetetlen.
Az egész lakás nagyon modern berendezésű, és a barna színek dominálnak a fának köszönhetően, mi ugye elég kellemes, meleg, otthonos légkört teremt, emellett még a fehér, és a krémszín jelenik meg gyakran. Egyedül a társalkodó szobában bukkan fel a Christy által annyira kedvelt szín kavalkád, ugyanis ott kisebb-nagyobb színes párnák lepik el a padlót, középen pedig egy alacsonyabb asztal kapott helyet, hogy kényelmesen mellé lehessen ülni a párnákkal.
A konyha modern konyhabútorral felszerelt, amerikai stílusban, mindenféle eszköz megtalálható, amire szüksége lehet valakinek, aki sokat sürög-forog a konyhába. Igaz, Christyre ez nem igazán jellemző.
A nappaliban kényelmes bőrkanapé terpeszkedik, hozzá két fotellel, mik egy üvegasztalt zárnak közbe. A televízió, a hifi, és a dvd mind egy külön erre a célra készített szekrényen/ben pihennek. A dvd készülék és a hifi a szekrény belsejében pihennek, míg a tv a tetején. Puha, krémszínű szőnyeg fedi a helyiséget, kényelmesen elsétálhat bárki rajta mezítláb. Helyet kapott még itt egy bárszekrény is. A kanapén kicsi, színes párnák kaptak helyet, feldobva kissé a nappalit.
A hálókban pusztán egy-egy franciaágy, éjjeliszekrények, és ruhásszekrény kapott helyett, szigorúan megtartva a hálószobát annak, amire való. Semmiféle elektronikai cikk, berendezés, nem zavarhatja az itt alvót álmában.
A tengerparton egy stég áll a ház előtt, mi tökéletes hely a napozásra, esetleg a tengerbe csobbanásra. Egy kert is tartozik még a házhoz, körbe vastag, és magas sövénnyel, hogy ne nagyon lehessen belátni.

*Kiszállt a kocsijából, becsukta az ajtót, majd beizzította a riasztót. Aztán már nyitotta is a fából készült kertkaput, és haladt át a gondosan karban tartott kerten átfutó, lámpákkal kirakott járdán. Csengetnie már nem nagyon kellett, édesanyja, nyitotta előtte az ajtót, és öleléssel fogadta.*
- Jaj kicsim, nagyon örülünk neked!
*Hangzottak el a nő vidám szavai, majd beljebb tessékelte lányát.*
- Ne nagyon vetkőzz neki, édesapád elkészül, és indulunk is.
- Mégis hova? Nem úgy volt, hogy vacsi itt?
- De, de van egy kis meglepetésünk a számodra.
*Elkerekedett, csodálkozó pillantással nézett anyjára, és máris ott bujkált benne a mérhetetlen kíváncsiság, hogy mit is terveznek. Nem kellett sokat várni a család férfitagjára, röpke 5 percet, aztán már indultak is. A kocsijával követte szülei autóját. Beletelt egy kis időbe, míg Beverly Hills szívéből kijutottak a tengerparti utakra. Csak találgatott, más nem jutott eszébe, mint valami tengerparti családi piknik. Esetleg. Azonban ez sem volt túl jellemző a családjára, úgyhogy hamar elvetette az ötletet. Inkább nézte a sok szép házat, és elgondolkodott, hogy talán majd egy ilyen vityillóba kellene befektetnie, olyan nyugodtnak tűnt, olyan szép volt a tengerpart a lemenő nap fényében. Egészen elmerült a látványban, épphogy észrevette, mikor a szülei fékeztek, és megálltak a járda mellett, fogalma sem volt, miért, hisz nem volt itt semmi, csupán egyik ház a másik hátán. Kiszállt, és kissé értetlenül nézett.*
- Zárd be a kocsit, aztán hunyd le a szemed.
- Jaj papa, ez olyan gyerekes…
- Kérlek…
*Mosolygott rá a férfi azzal az ellenállhatatlan sármos mosolyával, ami anyját is mindig levette a lábáról.*
- Jó, jó.
*Sóhajtott megadóan, a riasztó ismét pittyeget egy kicsit, majd hagyta, hogy apja egy kendővel átkösse a szemét.*
- Remélem tudjátok, hogy kezdek tőletek megijedni…
*Éveknek tűnt, míg az a pár perc eltelt, és valamiféle lépcsőkön kezdtek el lefelé haladni, majd hamarosan kulcs csörgését hallotta, és bementek valamilyen épületbe. Sóhajtott egyet. Nincs is szülinapja, meglepetésbuli nem lehet. Még haladtak egy kicsit, majd megálltak, és lekerült a szeméről a kendő.
Az első, amit látott, az a lemenő nap fénye volt, mi beszűrődött az üvegablakokon. Aztán a jelenleg még üres medencére vetődött a tekintete, majd a fehér lepedőkkel letakart bútorokra. Körbenézett, minden olyan hatalmasnak tűnt, s nem kevésbé gyönyörűnek. Lenyűgözte a ház, különösen az egyedisége. Csupán azt nem értette, miért vannak itt.*
- Mit keresünk mi itt?
*A szülők sejtelmesen mosolyogtak, majd egy nagyobb lepedőkupac felé böktek a fejükkel. Odament, és lerántotta a lepedőt. Egy hosszú asztal került elő, körbevéve székekkel. Mosolyogva simított végig a fából faragott bútoron, majd a másik végén észrevett egy köteg papírt. Szótlanul lépett oda, és nézte át. Adásvételi szerződés, és már csak a tulajdonos aláírása hiányzott. A pontozott vonal alatt ott virított nyomtatott betűkkel a neve. Az övé. Mellette pedig apjáé, és anyjáé. Elsápadt.*
- Ezt nem mondhatjátok komolyan. Uram isten… de… hogy? Miért? Úristen…
*Alig jutott szóhoz, csodálkozott is, hogy még képes beszélni, olyan hevesen vert a szíve.*
- Nos, 19 éves korodig mindig eltettük a fizetésed felét, de ezt mondtuk is neked. Nos, úgy döntöttünk, hogy ezt az összeget nem bocsátjuk a rendelkezésedre, hanem befektetjük, és lehetőséget adunk neked egy új otthonra. Nem szeretjük, hogy mindig szállodákban húzod meg magad.
*Még mindig csak hápogni volt képes, leült az egyik székre, ujjai halkan kopogtak az asztalon.*
- De hát… félre ne értsétek, én nagyon örülök, csak hát, magam szerettem volna kiválasztani, és kifizetni, meg minden. Egy ilyenre nem is futotta volna.
*Az apja megfogta a kezét, és vonta maga után, ki a medence mellett, egészen végig a kerten, ki a tengerpartra, majd megfordította, mögé állt, s hátulról átölelte lányát.*
- Jesszusom… ez… ez hihetetlen.
*Tátotta el a száját, és visszaemlékezett a képre, ami a szobája falán áll a mai napig. Egyszer vágta ki az egyik utazási újságból, és szinte szakasztott így nézett ki rajta a ház. Könnyek szöktek a szemébe, majd megfordult, hogy megölelje apját.*
- Remélem aláírod a papírt, és nem okoztunk túl nagy csalódást… Tudjuk, hogy tudsz magadról gondoskodni, de pár hónapja itt sétáltunk a parton, és megláttuk… úgy gondoltuk, nem szalaszthatjuk el.
*Besétáltak, s körbejárták az egész házat. Le volt nyűgözve, szerelem volt első látásra, csodálatosnak találta az épületet, minden részletét, még akkor is, ha a berendezést nem ő álmodta meg. Annyira ő volt mégis, látszott, hogy akik berendezték, ismerték. Pusztán a személyes tárgyak hiányoztak, amik majd szépen lassan elfoglalják a helyüket. Egyetlen dolog volt, mi tömve volt, mégpedig a gardrób. Az összes ruháját, cipőjét áthozták, valamint két nagy bőrönd is állt még a hálóban, nyílván a legtöbb személyes dolga itt volt.
Aláírta a papírokat, aztán megvacsoráztak új otthonában. A szülei már nem mentek haza, aztán az egyik hálóban aludtak, ő pedig a másikban.*

*A történtek után szinte senkinek nem vette fel a telefont, eltelt pár nap, és mondhatni magába zárkózott. Kizárólag a szüleivel, és az új edzőjével volt hajlandó beszélni. Persze, senkinek nem mondta el, hogy mi történt, még őrültnek nézték volna. Pusztán arról volt szó, hogy azt állította szüleinek, és mindenki másnak, aki kérdi, mi ez a nagy hévvel beleugrás az önvédelembe, hogy a következő filmjéhez van erre szüksége, de többet nem mondhat róla, mert ugyebár köti a titoktartás. Hazudott a szüleinek, és ezt utálta.
Most újdonsült háza algasorában ütött egy boksz zsákot, mindkét ökle fáslival volt körbetekerve. Feje búbjára felkötött vörös haj, fekete, az izzadságtól csatakos atléta, és szintén fekete, testhezálló nadrág, na meg edzőcipő. Úgy püfölte azt a zsákot, ahogy csak bírta, mintha az egész világot gyűlölné, és mindenért az lenne a hibás.*
- Feljebb a balkezeddel Chris, mondtam, hogy védd az arcod…
*A francba, ezt mindig elfelejti… megemelte a kezét, persze, nyilván a zsák nem üt vissza, de előfordulhat, hogy valami más igen. Ugyan tisztában volt vele, hogy a múltkorihoz hasonló lények ellen esélye sem lesz az ökleivel, de ez most nem érdekelte. Lőni nem tanulhatott meg, az túl feltűnő lett volna, és sok kérdés merült volna fel ismerőseiben. Azt azonban megteheti, hogy mindig hord majd magánál valamiféle tőrt, vagy kést, akármit, amivel kicsit többre megy. De addig is, nem akart olyan esetlenül védtelen lenni, így szakemberhez fordult, hogy tanítson pár önvédelmi fogást. Azontúl pedig még segít is neki, hogy mihamarabb kondiba kerüljön, és valamelyest erősebb legyen fizikailag.*
- Jól van kislány, elég lesz, már majd összeesel.
*Vigyorogva vágta a fejéhez a fehér törülközőt, majd utána a vizes kulacsot, amit hihetetlen mód Christy el is kapott.*
- Na látod, már nem doblak képen vele, haladás.
*Nevetett fel az izmos, magas, rövid fekete hajú férfi, aki női szemmel nézve határozottan jól festett, bár őt ez cseppet sem érdekelte. Csak azt akarta, hogy végezze a dolgát.*
- Roppant vicces valaki.
*Jegyezte meg, miközben arcáról és mellkasáról letörölte a felgyülemlett izzadságcseppeket. Nem akarta tudni, vajon mi zajlik le a mélybarna szemek gazdájában, miközben ezt nézte, de voltak sejtései. Végül ivott egy kicsit, majd leült a földre.*
- Mikor is kezdődik a forgatás?
- Még van addig egy hónap, nem kell aggódni, ráérünk.
*Mosolyodott el, majd megcsörrent az otthoni telefonja. Elvileg csak a szülei hívják ezen, de néha nem volt kedve felvenni, most is ez történt.*
- Christy Anne Spenser…
*Szólalt meg ügynöke hangja, minek hatására erőteljes fintor vette át vonásai felett az uralmat.*
- Eltartott egy ideig, de megszereztem az otthoni számod, ha már a mobilod nem vagy hajlandó felvenni. Mégis mi a búbánatos istent képzelsz magadról, hogy eltűnsz napokra, és nekem kell elsimítanom ezt az egész kalamajkát? Szombaton bemutató, ajánlom, hogy sürgősen kapd össze magad, különben baj lesz. Ja, és tartozott némi magyarázattal a tengerparti képek miatt is, ki az a fazon? Leszel szíves betolni a csinos popsid az irodámba holnap, vagy én megyek el hozzád, de abban nem lesz köszönet.
*Úgy pattant fel, mint akit puskából lőttek ki, és rohant fel a földszintre, be a nappaliba. Nem érdekelte, hogy izzadtan ül le a bőrkanapéra, kinyitotta a laptopját, bekapcsolta, és böngészni kezdett. Hamarosan meg is találta.*
- Hollywood üdvöskéjére rátalált a szerelem?
*Hirdették a betűk az egyik legkelendőbb pletykalap címlapján.*
- Ó a fenébe, a fenébe, a fenébe…
*Az edzője a fotel háttámlájáról támaszkodva figyelte a képet, és elvigyorodott.*
- Nocsak, milyen csini fürdőruha. Nem is értem, minek neked ennyi edzés.
- Nem kértem kommentárt…
- Jól van na csajszi, hátrább az agarakkal. Egyébként, ez miért is baj?
- Szerinted mégis ki szereti, ha az újságokba kerül holmi fruska miatt? Mert én biztos hogy nem örülnék neki túlzottan.
- Figyelj, a fazonból a fürdőgatyáján kívül semmi nem látszik, az arca abszolút nem, csak hátulról… szóval ne aggódj, még magát se ismerné fel, ha nem lett volna ott veled. A fotós szemmel láthatólag a vonalaidra koncentrált inkább.
*Ugratta Christyt, aki képes lett volna felrobbanni az idegességtől.*
- Jó, talán tényleg nem felismerhető… de akkor sem hiszem, hogy örülni fog a dolognak.
- Nézd, ha van valami köztetek, akkor kénytelen lesz elviselni érted az ilyesmit, vagy nagyon gyorsan felejtsd is el.
- Hm, nem is tudtam, hogy ilyen téren is tudsz tanácsot adni az embernek.
- Sok mindent tudok én csillagom.
*Kacsintott egyet, majd vállon veregette a lányt, jelezve, hogy elég a lazsálásból, irány vissza edzeni.*

» Beverly Hills-i média múzeum
» Beverly Hills Citi Bank
» Wynoa Calington háza (Beverly Hills)