42-es metró állomás

Tárgy: 42-es metró állomás Kedd Márc. 03, 2009 2:55 pm

A Város alatti közlekedés se elhanyagolható márpedig ha gyorsan el akarsz jutni valahova akkor a metró az eggyik legjobb közlekedési ezköz. 42-es keresztül megy az egész városon végállomása Los Angeles belvárosa, a nagy emberi forgatagba el lehet veszni hiszen itt is mindennapos a forgatag. Viszont vigyázat ki tudja hogy itt mennyi zsebes dolgozik aki megszabadíthat pénztárcádtól...

Tárgy: Re: 42-es metró állomás Vas. Ápr. 26, 2009 7:50 pm

*Nah és meg vagyunk, Alice végül ide is eltévedt. Sokáig tartott azóta már eltelt egy kis idő és történt egy s más. De ezt most hanyagoljuk, a lány igazából bevásárolni jött. Kapott egy nagyobb összeget a szüleitől, így hát itt az ideje, hogy elverje. Vett tánccipőt, balett és balerína cipőt is, laza nadrágot, féloldalas felsőt, alá egy ujjatlant, s vett valami olyat is amibe a komolyabb ügyeit intézheti. Magyarul egy szürke kosztümöt. De még nem fejezte be, igazából nagyon fáradt, iszonyatosan késő van. S már az összes bolt bezárt, mondhatjuk, hogy itt mindig zsong az élet. De a gazdagok autóval járnak a csórik többsége meg hajnalban már nem járkál metróval. Nah azért még lézengenek emberek... csak nem lehet mondani, hogy olyan nagy tömegben mint amikor reggel idejött. Csak azt nem értem, hogy ha a lánynak van autója akkor miért nem azzal jött? Jah de tudom, drága a benzin és nem lehet mondani, hogy Ő olyan hatalmas nagy fizetésből él, mert nem. Csak abból amit otthonról küldenek neki. A tandíj számlán érkezik az iskolának , legalább erre nincs gondja. Azonban a tanulásnál most valami jobban foglalkoztatja, s ezek, azok a különös dolgok amik ebben a városban előfordulnak. Próbált kérdezősködni az egyetemen de szinte mindenki bolondak nézte, ebből a lány azt vette le, hogy hiába nagy a város lakossága sok a tudatlan. Már pedig ő tudja, hogy mit látott abban a templomban, vagy metró alagútban. Ahogy ott ül, szinte egyedül a padon és visszagondol az eseményekre, beleborzong. Újra elmerül az emlékekbe. S innen még bele is lát a metróalagútba, ahogy elárasztják az emlékek, lassan a félelem is eluralkodik rajta... Lassan megdermed. Elkapja az a különös érzés, hogy bármelyik pillanatban előjöhetnek a szörnyek az alagútból és nem tud majd hova menekülni. Nem lesz olyan szerencséje mint oda lent. Kitágult szemekkel nézi a lyukat majd összeszorítja a szemeit. Kényszeríti magát, hogy elnézzen... Hevesen dobog a szíve, az adrenalin szintje az egekben, pedig csend van s nem történik semmi... feláll s lassan, nagyon lassan elkezd hátrálni. Nagyon nehezére esik, hogy ne nézzen bele a feketeségbe, de tudja, hogy az nem lenne jó ötlet, ugyanis a félelem elég hamar elárasztani. Nem... már elárasztotta...

Tárgy: Re: 42-es metró állomás Vas. Ápr. 26, 2009 8:32 pm

*Arthur jó ideje nem járt erre, és lassan már vagy egy hónapja, hogy szárnyakat kapott... nem tudja, kitől, miért, csak azt tudja, hogy meghalt, aztán meg mégis visszatért valakinek hála. Vagy talán átok, hogy megvannak a fekete szárnyai? Nem tudja... azt nem élvezi, hogy rejtegetnie kell, bár nagyon nincs is aki elől, hiszen Lilia van csak vele egy házban, de mert a húga egyetemre jár, nem találkoznak túl gyakran. Persze az is gond, hogy még mindig nem tud rendesen repülni, és folyamatosan becsapódik mindenhová. Folyamatosan összetöri magát, még jó, hogy hamar regenerálódik... Most azonban úgy döntött, hogy a metrót választja, mielőtt még otthon lenne a húga, amikor becsapódik már megint a medencébe. Egyszer már sikerült, még jó, hogy Lilia nem volt éppen otthon... de többször nem kockáztatja meg. Nyugodtan lépked lefele a lépcsőn, nem siet sehová sem. Fekete bakancsai alatt kissé döng a talaj, még mindig benne van a katonás tartás, az a megszokás, hogy verje oda a talpát a földhöz, ha elindul, nem a lopakodásra tanították. Bal kezét a zsebébe mélyeszti, jobbjában egy szál cigi füstölög. Fekete felsőben van, meg ugyancsak fekete nadrágban, tépett tincsei kissé a szemeibe lógnak. Szemei most csak sötétbarnák, hiszen emberként próbál viselkedni, annak próbál tűnni, és ahhoz olyannak kell lennie, mint amilyen volt régen is. Megcsördül a telefonja, így baljával kotorászni kezd a kabátja zsebében, majd előhúzza azt. Már azt hitte, hogy a húga... de csak egy sms, hogy hol kóborol már megint. Nem érti, egyesek miért nem tudják felfogni, hogy van saját élete is... ez ugyanis az unokahúga volt. Úgy gondolja ő, hogy nem tartozik senkinek felelősséggel, nem kell beszámolnia a tetteiről, hiszen felnőtt férfi, a maga 21 évével el tudja dönteni, ha már ideje hazamenni. na jó, most már ideje hazamenni. Elrakja a telefont, pontosabban elrakná, mert valaki hirtelen meglöki, és megpróbálja kikapni a kezéből. Csakhogy egy leszerelt katonával nem is olyan könnyű, ő kapja el hamarabb az illető úr grabancát... és rájön, hogy csak egy kölyök. Kicsit meglöki, hogy megpördül a tengelye körül, de azért nem kellene elesnie, épp csak nekiszédül a nem messze álló lánynak. *
-Na tünés...*mordul rá a fiúra, aki ijedten el is rohan, és hamarosan eltűnik. *
-Bocsánat, nem szándékoztam önt is fellökni vele.*mondja a lánynak, majd nekidől az egyik oszlopnak, és tovább pöfékel. *

Tárgy: Re: 42-es metró állomás Vas. Ápr. 26, 2009 8:54 pm

*Éppen hátrál, hogy valami más utat keressen haza, vagy, hogy taxizzon. Talán még van annyi pénze , hogy elvigyék. A stoppolni nem lenne jó ötlet, gyönyörű lány lévén hamar rossz sorsra juthatna. Bár sosem volt egy félős típus, legalábbis ilyenektől nem tartott. Ez talán abból adódik, hogy szórakozott és sokszor felelőtlen. És ekkor valami vagy valaki nekiütközik, nagyon kicsin múlik, hogy ne sikítson fel minden esetre hatalmasat ugrik. Megperdül saját tengelye körül és kitágult szemekkel nézi az elfutó kölyköt meg a férfit. Amint felfogja, hogy nincs semmi gond a szája elé kapja a fejét. Enyhe megkönnyebbülést érez, hogy nem egy patkányszerű lény ütközött neki. nah persze a kölyöknek nem is volt akkora ereje mint azoknak a szörnyeknek. Még mindig zihálva nézi a férfit aki pöfékelve nekidől az egyik oszlopnak. A lány egy bolond , idegbajos látványát keltheti. Bár a ruhája nem erről árulkodik. Elegáns, térdig érő, fehér, fekete gombokkal és fehér fekete csatos övvel. Alatta egy farmernadrág és a leányzó nyakában egy könnyed sál. Az arcán nincs sok smink, csupán a szempillái vannak kifestve s a szemén van egy ki szájfény.*-Sem...semmi baj...*Dadogja s nyel egyet. Kezd egy kicsit megnyugodni, a kezdeti rémület alábbhagy, de még mindig zihál. Egy pár pillanatig mereven nézi a pöfékelő embert majd megrázza a fejét.*-Gondolom, hogy nem én voltam a célpontja.*Bólint egyet már kevésbé idegesen.*-Netán ki akarta rabolni?*Sajnos a manapság már kisebbeket küldenek az utcára lopni. Vagy beavatás céljából vagy pedig: "inkább Ő mint mi" mi alapon. S vannak a profi zsebesek akik úgy rabolnak ki, hogy észre sem veszed. Nah igen az embernek mindig résen kell lennie, szinte sosincsen biztonságban.*

Tárgy: Re: 42-es metró állomás Vas. Ápr. 26, 2009 9:33 pm

-Áh, nem... nem állt szándékomban semmi... Csak a kisembernek a telefonomra fájt a foga.*egy pillanatra arra néz, amerre a fiú elrohant, aztán elnyomja a csikket, és visszafordul a lány felé. Ő nem harap... az egy dolog, hogy a kabátja alatt két hatalmas fekete szárny rejtőzik, úgy 5 méteres fesztávolsággal, hanem sehogyan sem bírná meg, de attól még nem rossz ember ő. Vagyis na, nézőpont kérdése, a tengerészetnél kicsit belekeveredett néhány rossz dologba, és szent sose volt... de azért nőket nem bántana. Sőt, amióta olyan szépen összeverték, hogy belehalt a sérüléseibe, azóta nem is nagyon verekedik... kicsit kerüli a régi bandát, még frászt kapnának tőle, hiszen elgondolkodtató, hogy hogyan is megy szembe vele az ember, ha látták vérbe fagyva abban a sikátorban. Na de 21 évesen már tudja, milyen érzés meghalni, és milyen visszatérni. *
-Különben Athur Black vagyok...*mutatkozik be, miközben ellöki magát az oszloptól, hogy legalább kiegyenesedjen. Látszik a tartásán, hogy nem egyszerű kiképzése volt, hanem nagyon is kemény, ahol komolyan vettek mindent. Nem vágja vigyázzba magát, de azért mégis egyenesen áll, miközben kicsit közelebb lép a sínekhez, és zsebébe mélyeszti a kezeit.*
-Nincs késő kicsit egyedül utazni? Veszélyes már ilyenkor errefelé.*jegyzi meg, az egy dolog, hogy ő egyedül van, mert egyelőre nem tud róla, hogy más bukott is lenne errefelé, bár lehet... meg aztán bukott, éppen ezért is könnyebb neki. De nem érzi, hogy a lány nem ember lenne... nagyon is ember, és ijedtnek tűnik, habár ez nem is csoda ilyenkor itt. *

Tárgy: Re: 42-es metró állomás Vas. Ápr. 26, 2009 9:56 pm

*Figyeli a férfi mozgását egy darabig, nem igazán tudja, hogy mitől fest, miért olyan különös számára ez a férfi. Na de mindegy is. A bemutatkozásra azonban kizökken.*-Öh... Alice Angst...*nyújt kezet, mivel, hogy a férfi ezt nem tette meg. Pedig Alice így szokott bemutatkozni és most is ragaszkodik hozzá. Aztán majd kiderül, hogy az igyekezetét viszonozzák-e. A lánynak feltűnik, hogy a férfi automatikusan úgy áll mint a cövek, és kicsit merevnek is mondható.*-Maga aztán egyenes...*Mosolyog a testtartásra célozva. Más szájából talán tolakodó vagy sértő lenne ez a megjegyzés. De Alice ártatlan mosolyával és hangjával már cseppet sem hat sértésnek, csupán egy lelkes lányka megjegyzése. És próbálkozás arra, hogy beszélgetést indítsanak. Nagyon ne érezte jól magát egyedül s most talán egy kicsit megnyugtatja a férfi maga mellett. A kérdésre megköszörüli a torkát.*-Hát... de talán az... csak kicsit elhúzódott a vásárlás...*Rámutat a padon heverő zacskókra amik fülén bal keze fekszik.*-De ezt én is kérdezhetném magától... magának is ugyan olyan veszélyes...*Mondja szórakozott hangnemben, még ő sem gondolja komolyan amit mond. A férfi klasszisokkal magasabb és erősebb a lánynál.*-Aztán...*folytatja a legelőször elkezdett mondatot.*-Olyan kellemesek az itteni kávézók és jó sokáig nyitva vannak... na meg eltévedni is könnyű...*Ezzel el is árulta azokat az okokat amiért ilyen későig maradt.*-De ... amúgy is szeretek este kint lenni, szép a város és sok részeg fiatal császkál az utcákon, akik roppant viccesek és megnevettetnek...*A kérdés nem az, hogy Alice-t ki/mi nevetteti meg, hanem az, hogy nem?! A lány nagyon vidám, könnyed. Bár most inkább fáradtnak látszik, az idejövetelekor meglévő ragyogás elhalványult, bár még egy kicsi mindig meg van belőle. Sajnos az átéltek kicsit megviselték, a férfi látványa a kereszten. Penge élen táncol, hogy ne essen depresszióba vagy hasonlóba. Talán túl lép rajta, de egyenlőre túl friss az élmény és ez sajnos meg is látszik rajta. Nem csak azok veszik észre sajnos akik már ismerik vagy "fénykorában" már találkoztak vele.*

Tárgy: Re: 42-es metró állomás Vas. Ápr. 26, 2009 10:54 pm

*Nem is kell a lánynak tudnia mindent, Arthur már amúgy is eleve másnak tűnik, van egy kevéske negatív kisugárzása is talán, bár azért mondhatni, hogy a megjelenése többségében szigort és kíméletlen igazságosságot sugároz. Látszik rajta a katonai iskola jó néhány éve. Kár, hogy belül valójában nem tudott soha sem ilyen lenni, mert mindig a szabályok frusztrálták... és a frusztráció haraghoz vezet, ami az agresszió közvetlen oka... az már más, hogy ezt nem azok ellen fordította, akik kiváltották, hanem áthelyezte a célpontot, és amolyan verőlegény volt sok ideig.*
-Örvendek.*egy halvány mosolyféle jelenik meg szája sarkában, és kezet ráz a lánnyal. Ő nem szokta előre nyújtani, ha nővel ismerkedik, mert így szokta meg, de ha kezet nyújtanak neki, akkor nem lesz olyan bunkó, hogy elutasítsa.*
-Idén szereltem le a tengerészettől.*jegyzi meg, nem vette sértésnek, tudja, hogy merev a tartása, de ez már annyira bele lett nevelve, hogy nehezen váltana. Egyenes a tartása, nehezen képes lazábban állni, vagy akár mozogni is.*
-Nem kell engem magázni...nem repesek tőle...*mondja, egy enyhe morgással, naná hogy nem repes, 21 évesen még nem áll azon a szinten, hogy magázzák, pedig az elmúlt pár évben mindenki magázta... na attól is a frászt kapta, legalább ez ne emlékeztesse az iskolai éveire.*
-Ahá... hát szépnek szép, csak veszélyes.*húzza el a száját, és ő most nem is holmi természetfelettire gondol, hanem arra, hogy nem egy hülye alak van, aki sok mindenre képes. Őt se fényes nappal verték szét a drága tengerészek azon a napon, amikor végül angyal lett... persze, persze, itt most nem a jóságos fehér angyalkákra kell gondolni, hiszen ő olyan soha nem lehetne, hanem a pokol angyalaira, a bukottakra, éjfekete szárnyakkal. A megjelenésén is látszik, hogy nem egy makulátlan altruista egyén ő, kérem... van neki egoizmusa is, jócskán szorult belé.*
-Egy nagy város, ahol senki nem figyel a másikra... mindenki rohan és éli a mag életét, mindegy, hogy körülötte mi történik. *mondja, bizony ám, egy ekkora városban mindenki nyugodtan képes elsétálni egy megerőszakolt nő mellett, anélkül, hogy segítene, vagy éppen végignézni egy gyilkosságot, és a végén azt mondja, hogy hát azt hitte, hogy a másik majd hívja a rendőrséget. Na ez aztán a felebaráti szeretet.*

//fagy//