El Captain Theatre

*Lin csak kacarászik a fiú mondatain. Még hogy nem hódító típus... Lin ezen mondatokra felvonja egyik szemöldökét, mintegy kérdőn, hiszen ha nem lenne olyan tipus, akkor most nem lennének itt, és nem egy találkozás után tartanának itt. Lin karján a kis kék táskája fityeg, kezében meg egy nagy csokor rózsa, és minden irigylő pillantást bezsebel, hogy legközelebb legyen ilyenkor mit osztogatni. Már amikor nem ő van ebben a szerepben. Vígan lépked a fiú oldalán, és nagyon nagyon élvezi ezt a kis sétát. Boldog mosollyal sétálgat,és hallgatja az esti programot. Kicsit elámul, mikor a cél előtt megállnak. Nagy szemeiből azt lehet kiolvasni, hogy nem volt még itt, inkább csak kis mozikban, eldugott helyeken, mert Lint senki sem tartotta eléggé nagynak a másik pozíciójához képest, hogy kint spacíroljanak vele nyilvánosan. Majd a fiúra villantott egy cinkos mosolyt.*
- Nem, még nem voltam. De azt hiszem, egy két óra múlva ilyesmit majd nem fogok többé állítani. - mondta mosolyogva, és a jegypénztárhoz léptek. Lin csak pirult, ahogy a fiú fizetett, hiszen nagyon is jól tudta, hogy a fiúnak nincs állása vele szemben, és bizony egy ilyen mozi nem olcsó mulatság. Remélte, nem látszik rajta nagyon az enyhe zavar, de nem sokára nem érdekelte. A műsor hallatán meg elámult. vajon a fiú honnan sejtette, hogy szereti a fantasyt? Arcán egy naaaagy boldog vigyor terült szét, és szemei is csillogni kezdtek.- Micsoda kérdés! Persze hogy szeretem a fantasyt! hiszen lételemem az olvasás. Tolkien meg egy külön kedvencem. Azt hiszem, ez egy meseszép álom.
*Magában meg egy millió elfojtott visítozást engedett szabadjára, és most nagyon élvezte, hogy senki sem lát a fejébe. Minden bizonnyal a behatoló megőrült volna. Legszívesebben gyerekként ugrált volna, körbe-körbe, és kiabált volna, de mivel már nagynak tartotta magát az ilyesmihez, hát nem tette. Beérte egy nagy ragyogó pillantással a fiú felé. csak csodálni tudja a fiút, micsoda önuralommal rendelkezik. Egy kis örömteli sóhajjal letudja minden lelkendezését, és a fiú felé fordul. Most jobban megvizsgálja partnerét. Enyhén szólva is piszok szerencsésnek érzi magát. Egy kérdés merül fel benne, de hagyja elenyészni. Helyette csak mosolyogva bólint, és elindulnak a popcornos felé. Nem sokára két nagy bödönnel térnek vissza, meg itókával felszerelve. Lin úgy gondolta, hogy elég édeset fog még ma fogyasztani ahhoz, hogy ezt a sok sósat megegye. Egy kis könyökölőre pakolta le a sok cuccát, majd önkénytelenül is a fiúfelé fordult, és olyat tett, amit talán nem sokára megbán, de nem baj. Két kezét előrelendítette, és a következő pillanatban. Már a fiúhoz simult. Fejét a fiú mellkasára hajtotta, és közben egyik keze egy óvatlan pillanatban néhány bankjegyet csúsztatott a fiú egyik zsebébe észrevétlen, valószínű, ezt ő csak este veszi észre, vagy csak később. Majd ott kikuncogja magát, és hátrahajtja a fejét, és úgy nézi meg Tonyt. Rávillant egy bájos mosolyt, és közben megnézi, a táskája megvan-e még. *
- Annyira örülök, hogy megismertelek. És mint mondtam, nem hiszek a véletlenekben. Szerintem minden okkal történik. Szerinted ennek mi célja, mi oka van, vagy volt?
*Kérdezi a fiú kabátjától, és bár nem akarja magának bevallani, nagyon is jól érzi magát már most, pedig még se híre, se hamva nincs a filmnek.*

*Lin látja, hogy a fiú is nagyon fel van dobva. Valahogy ez a kedv nagyon ragályos, mert nem sokára... Vagy már a leges legelején Gid nagyon boldog volt. Nagyon remélte, hogy az este csak így folytatódik, és lehetőleg nem ér véget. Vagy akkor olyan parádésan, mint a Hamupipőke. Ezen el is mosolyodott, de nem szólt. Csak somolygott ezen befelé. Majd a fiú mondatain újfent felkacag, és már most látja, hogy holnapra nagyon be fog görcsölni minden arc- és rekeszizma. Nem baj. Letörli a kis könnyeit, melyeket a sok nevetés sajtolt ki belőle. *
- És majd őket is megdobáljuk kukoricával! Hívjuk Aragonrt, és Legolast... Azt hiszem Legolas volt mindig a kedvencem. Nem tudom miért... Megfogó jelenség, az biztos. Talán a szereplő teszi...
*Felsandít a fiúra, és újfent ragyogó mosolyt küld felé. Majd a Hobbitra most másképpen mosolyog. Nosztalgikus mosolya elárulja, hogy jó volt.*
- Amikor először olvastam, a paplan alá kellett bújni, mert alig voltam 6, és féltem, hogy a sárkány kijön a könyvből. Érdekes volt... A gyűrűk urát már azért olvastam paplan alatt, mert féltem, elveszik a könyvet, mert nagyon későn olvastam, és... Szóval... Pár nap alatt kiolvastam a trilógiát. Nagyon tetszett. A Szilmarilokhoz még sajnos nem volt szerencsém...
*Majd ahogy beérnek, és leülnek, a fiú elkezd egy mondatot, de nem tudja befejezni. Lin csak somolyog újfent. Érzi Tony kezeit a hátán, és ettől az apró kis pihék felállnak a tarkóján, a hideg is kirázza. Gyorsan hátradől a székében, és zavartan a nagy vászonra néz. Majd megigazítja gyorsan a kicsit szétzilált haját, és hátradől. A popcornt az ölébe veszi, és egy kicsit eszik belőle, majd a fiú felé fordul megint.*
- A csodák? Hm... van ebben valami. De... Szerintem a csodák attól is lehetnek szépek, hogy spontán jönnek, legalábbis számunkra, és még nem látjuk értelmét, nem látjuk át. Hiszen ha úgy vesszük, az, hogy az évszakok váltakoznak az is csoda, és mégis... Ha csak kicsi részeit nézzük, nem érdekes. Hullik a hó, meg süt a nap... De.. Ha nagyban nézzük. Mennyi csodát rejt maga a természet is! Nagyon szeretem. Csak mostanság nagyon kevés időm van az ilyesmire. És.. Ha a jövőt látnánk, akkor elveszne megannyi döntés. Hiszen ha aboltban megállsz, vajon milyen ásványvizet vegyél, már az is egy döntés. Ha látnád a jövőt, akkor az emberek mindig a saját hasznukra fordítanák, és egy csomó bolt befuccsolna. Hiszen ha látom, ez a mikró túl sokat fogyaszt, és fél év múlva lerobban, nem veszem meg. Veszek egy olyat, ami tovább bírja... Nem? De így még a javítónak is van elég munkája...
*majd mondaná tovább, de a ények kihhúnynak, és egy kis sor reklám után elkezdődik a film...*

*Lin elképzeli a nagy tömegháborút, és csak kuncog rajta, mert már elkezdődik a film, és sokat pisszegnek. Az Orlandós véleménnyel úgy van, hogy a fickó tényleg nagyon jó színész, kár, hogy olyan nagynak tartja magát, hiszen ő is csak emberke. Mindazonáltal nagyon jól játszott ebben a filmben is. Lin nem győzött kacagni a Gimlivel lenyomott szópárbajon, és az tetszett a legjobban, mikor az utolsó csatát vívták. Mikor kacagó szünetet tartott, oldalt pillantott Tonyra, hogy meglesse, vajon neki is annyira tetszik-e, de inkább a képernyőt nézte, mert a filmet rettentően élvezte. Majdnem mint a könyv, magával ragadta a történet, és Lin meglepődve nézett fel, mikor a filmnek vége lett. Kicsit csalódott volt, mint mindig, ha valami jónak vége lesz, de ez van. Minden attól szép, hogy egyszer vége lesz. Egy kis sóhajjal nézi az utolsó szavakat, és a főszereplők búcsúzását. A végén még egy kis könnycseppet is lopva letörölt. A fiú felé fordult, mikor a fények felgyulladtak, és eszébe jutottak Holó utolsó szavai. Elmosolyodott, és kis szünetke után válaszolt, bár kissé furának vélte hangját a sok hallgatás után.*
- Látod, szeretem Orlit. Amikor a nagy olifántot legyőzte, Gimli máris belekötött... ,,Jó, de ez azért csak egynek számít!"... -kacagott fel önfeledten- Azt hiszem, a könyveben is, meg a filmben is vannak olyasmik, amik nagyon jók, pedig elég sok mindent kihagytak a filmből, nem vitás. - Mondja a fiúnak, miközben megállnak a szélén, mert nekik nem olyan sürgős kiviharzani, mint azoknak, akik nyakukat törve is bár, de minél hamarabb ki szeretnének jutni.- álmodozó? Nem. Csak mindig szerettem olvasni. Imádtam mindig a könyveket, de inkább csak a szórakoztató irodalmat olvastam, nem a tudományosat. Persze, a kötelezőket többé-kevésbé elolvastam... De... Nem tudtak úgy megragadni, mint például a Narnia, vagy a Gyűrűk Ura, esetleg a Harry Potter... -mondja, és közben eljutnak az ajtóig, és a ruhatár felé indulnak, persze ott is tolonganak a pípölök- Nem tudom. A szilmarilokat nem olvastam, de mondják, hogy jó. Persze, Tolkien az már csak Tolkien marad, ami mindig utánozhatatlan marad. Ahogy Rejtő Jenő is. - mondja, és és egy huncut pillantást vet Tony felé- Idegen forgalmi? Nem. Egyelőre még semmilyen suli. Majd ha lesz annyi pénzem, hogy egyáltalán beiratkozni be tudjak, na meg az időről nem is beszélve. Azt hiszem, ez az este kitűnő lesz arra, hogy megálljunk egy picikét, és megnézzük, hol is élünk. Nem csak a szokásos neveket, és utcákat, hanem azt, ami körülötte van. Mindig a dolgok mögé kell látni...Láttad az előbb a filmben micsoda színhelyek voltak? Azok a hegyek, folyók... És ezek mind igaziak! Újzélandon... Egyszer oda is szeretnék elmenni. Ahl nem az autók zaja hallatszik, hanem a folyóké, a fák susogása, a madarak, és más állatkák zaja, és minden nem mesterséges, és csinált, hanem teljesen spontán, és természetes... Érted, mire gondolok?
*Kérdezi a mondóka után, és a fiúra néz, miközben várják, hogy a sor elfogyjon, és elmehessenek a kabátért. Éppen egy kis zűr támadt, mert összekeverték a kabátokat valakik. Lin addig újra hátrasmít egy kiszabadult, és elvetemült hajtincset.*

*A fiú arcán látja, szinte süt róla, hogy nagyon is jól érezte magát. Sőt, még a film is tetszett neki, bár Linek rémlik, hogy ahányszor odanézett, a fiú legtöbbször őt nézte. De erre inkább nem kérdez rá. Még játékból sem. Inkább csak hagyja. Majd a fiú mondókáján ő is felnevet. Hiszen tényleg nagy kérdés, hogy a kis törp hogyan bánt volna el a nagy behemót állattal.*
- De nézzük, hogy Legolas tünde, a könnyűléptűek közé tartozik. Emlékszel, az első részben, amikor a nagy hegyen vágtak át? A filmben ez úgy van megjelenítve, hogy mindenki nyakig a hóban, és Legolas meg a hó tetején lépked. Nagyonjóóóó! -mondja elvékonyodott hangon, és tapsikol...- Az a rész is jó volt, mikor a Holtak Ösvényén vannak, és a kapun lépnek be, Gimli tétovázik, majd mondja: ,,Egy tünde be mer menni, egy tört meg nem? Életem végéig hallgathatnám!" -nevet- Szóval... Nagyon bírom. Bár a könyvben ezek nincsenek benne, de.. Ezek feldobják a filmet, és valamelyest kárpótolnak a kihagyott részekért. Nagyon sajnáltam, hogy Bombadill Tomát kihagyták. Pedig ő is nagyon jó lehet. Meg a felesége Aranymag...
*Úgy mondja, mintha most olvasta volna, és mint egy kis lexikon, pedig egyszerűen csak imádja, és ami érdekli, annak utána is néz, és ráragad. Elmosolyodik, és a szeme is felcsillan az extrás változatra. Meg hogy együtt mennének. Vigyorogva bólint, és szemei is elárulják, hogy a legkevésbé sem bánná. *
- Nos, én csak az elején olvastam el a kötelezőket. A többit hagytam, mert Hamlet, meg ezek nem az én műfajom. De persze ez olyan, hogyha mi érdekel, annak utánanézek, és az úgy... Bennem marad. Rowling? Hm.. Amikor kisebb voltam, én is szerettem. De most már inkább a Rejtőért vagyok oda. Rejtő már régen meghalt, a légióba halt meg. A legtöbb könyve is erről szól. A légióról, és mégsem inkább az igazat meséli el, hanem inkább mindig olyan nagy hülyeségekről, hogy rekesz- és arcizomgörcsöket kapok a nevetéstől, pedig nagyon vékonyka könyvek. Csak ajánlani tudom. Vagy tudod mit? Ha hazamegyünk, még feljössz, és adok párat. Vékonyak, könnyen olvasható, gyorsan, mégis.. Nekem két napig tart, hogy kiolvassam, mert a nevetőszünetek nagyon hosszúak...
*Mondja mosolyogva, és hallgatja a fiút. Szereti annak hangját. Megnyugtató, és dallamos. Megrázza a fejét. Mi van??? *
- Nos, ha egyszer.. Egyszer sikerülne, akkor tényleg jobb lenne. Hiszen több fizetés, szabadság, és idő... Tényleg nagyon jó lenne. Te! Azt hiszem jó hatással vagyunk egymásra. Csak úgy süt rólunk az optimizmus, nem?
*Mondja, és huncutul felkacag. Majd a fiú újabb javaslatára megint elképed. De már bízik annyira a fiúban, hogy egy kis nyaralásba belemenjen. Elmosolyodik, és ünnepélyesen bólint is. Majd a kis bókra szemérmesen mosolyog, és igyekszik arra gondolni, hogy nem kell miért pirulni., Nem megy. A cuki kis rózsaszín foltocska máris ott virít rajta. Elképed, hogy máris mennyi az idő. Hiába. Jó társaságban repül az idő. Majd a kabátjáért nyúl, de helyette nem a nénike nyomja a kezébe, hanem a fiú segíti fel rá. Szerencsére ekkor háttal áll Tonynak, és jól kipirulgatja magát. Ahogy visszafordul, kész a válasszal.*
- Egy kis édességre sosincs késő. Arra mindig van idő...- nevet.- Nekem teljesen megfelel...
*Mondja, és újra kitulajdonítja magának a fiú jobb karját, és úgy bandukolnak ki a moziból. Lin még egyszer visszanéz, és nem sokára eltűnnek... *