Royal Dreams sétány

Tárgy: Royal Dreams sétány Kedd Márc. 03, 2009 1:27 pm

Hollywood sok sétánya közül az eggyik, az utat fák szegélyezik van köztük minden fajta mégis szép összetételbe így nem is tűnne fel az embernek az egyenlőtlenség éjszakánként sok ember megfordul erre is, de viszonylag a csendesebb helyek közé tartozik. Éjszakánként nagyon szépen meg van világítva az úton találhatsz kisebb kiárusítókat, ahol hotdogot vagy egyéb gyorskaját vehetsz.

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Vas. Márc. 08, 2009 8:50 pm

*A mai nap valamennyivel sikeresebben végződött végülis talált egy elég jó hírdetést, az újságba, egy New York-i ügynökség itteni dolgait kéne intéznie, persze a hírdetést az itteni leányvállalat adta fel, és jogászt kerestek aki tud ilyemibe intézkedni.Antony be is ment és a jó két órás elbeszélgetés végére már eléggé elunta az agyát, mégis a végén azt mondták hogy vissza hívják, ámbár nagy valószínüsége van annak hogy megvan a helye. A fiú nem is tudott mást tenni mint rábóllintani a dolgokra. Miután megbeszélték a dolgokat, telefonszám és elérhetőségek el is indult. Egy darabig csak sétállt majd úgy gondolta kiugrik a sétányra kell egy kis szellőztetés az agynak. A férfin amúgy most is fekete zakó van ugyanilyen nadrággal, és fehér inggel, bár annak nyakánál lévő részét már kissé kigombolta, jót tesz neki a friss hideg levegő. Most gondtalanul sétál végig a sétányon közbe szeme megáll egy kissebb hotdogos bodegán, lassan oda is megy majd megszólal az eladó felé*
-Jó estét egy Hotdog lesz*mondja persze kecsappal kéri bár azt csak ujjával mutatja a megfelelő tubus irányba, majd vár, aztán amint kézhez kapja a kaját fogja és ki is fizeti az ürgét. Ezután elköszön majd tovább sétáll, elég hosszú a sétány és szép is az idő főleg így este tájba, bár sokszor gondoilkozott hogy rablás vagy valami bandita támadás simán előfordulhatna erre hiszen gazdag környék, ez mégsem esett meg. S a legszebb hogy nem is fél az ilyesmitől, így első ránézésre el se tudná képzelni hogy ilyesmi megtörténne node nem is foglalkozik a dologgal. A Hotdogot pár perc alatt kivégzi közbe mellény zsebéből kihalászik egy doboz Westet majd a fóliát letépve egy szálat a szájába biggyeszt. VAlahogy a kaja utáni cigizésről még nem tudott leszokni bár tény hogy mostanába jóval kevesebbet szív mint szokott. A szemetet egy félre eső kukába dobja el miközbe másik kezével már egy öngyújtóért nyúl. A Zippo egy halk kattanással nyílik majd a férfi rá is gyújt. Az első slukkot mindjárt ki is fújja az órrán majd lassabb tempóba tovább is halad*~kiváncsi vagyok Cansasba mennyire ütött be a Krah meló ügyileg~*gondolkozik*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Vas. Márc. 08, 2009 9:24 pm

*Pár óra alvás jót tett, sokkal frissebben és éberebben lépek ki a sétányra, nyakamban a fényképezőgépemmel, mint amikor megérkeztem reggel. Nos igen, a gépemet nem szoktam letenni. Az a mindenem, a hobbim, a megélhetésem, az életem. Ütemesen kopog a csizmám sarka a járdán, pár év alatt megszoktam már, hogy lépéseim zaja olyan, mintha valahol egy metronóm ingája csattogna: pontos és kimért. Pedig én magam nem ilyen vagyok, most is csak rám kell nézni. A élénk zöldes kék combközépig érő szoknya meg a térdem alatt végződő fekete csizma... nos kissé nem erre a kimértségre vall, de olyan lenni nem is akarok, utálom ha valami megszokott, vagy monoton, hétköznapi, szürke. Egy enyhén áttetsző fehér ing is van a fekete kabátka alatt, mégiscsak van egy kis szél, megfázni nem akarok. Az első üzlet kirakata előtt megállok, és megnézem az üveg tükrözte képem. Egész jó... Fodros szoknya és elegáns kabát, és máris feltűnő az egész, talán leginkább a színe, de ezért is szeretem ezeket a színeket. Vállamon ott van a táskám is, a telefonom elmaradhatatlan. Elhúzom a zipzárját és egy kis szájfény kerül az ajkaimra, ki ne száradjon a szám. ha felrepedezne, akkor az igazán nem lenne szép. Elrakom, és kopogok tovább, nem érdekel, hogy egyesek utánam fordulnak, szajha nem vagyok, csak egy kissé feltűnési mániás fényképész. Veszek egy mély levegőt, majd a következő pillanatban kattan is kezemben a gép, lekapom, ahogy egy madár felröppen a levegőbe. Ez szép, megfog... Olyan szabad az a madár. Mit nem adnék, ha nekem is lehetnének szárnyaim, de nincsenek, és nem is lesznek. Felsóhajtok, majd ismét útnak indulok. Tekintetem a kezemre téved. Aucs... még mindig lila a lakk a körmeimen, elfelejtettem. na jó, nyugalom kislány, ez nem a világ vége, mély levegő és szúszááá... Haladok tovább, bal kezem meg a táskámra fonódik, ezt a várost ugyan nem ismerem, de New Yorkot igen, és ott a személyes tárgyakra jobb, ha vigyáz az ember. Váratlanul felcsendül egy ismert dallam... Wish I had an angel for one moment of love... Persze, drága, én is szeretném. nem is lenne rossz. Még angyal sem kellene, beérem emberrel is, de a félnótásokból elegem kezdett lenni. Ismét csak elhúzom a zipzárt. előkotorom a telefonom, de amire kinyitnám, megszakad a hívás. Én meg dermedten bámulom azt a rövidke szöveget, amit a telefonom kiír... Vagyis, nem is szöveg, csak egy jól ismert szám. Érzem, ahogy arcomból távozik a vér, nem hiszem el, hogy ez velem történik. Fél kezemmel a falnak támaszkodom, és csak bámulom tovább. Honnan tudhatja a számom, hiszen lecseréltem. A fenébe is, utálom, mindig is utáltam, azt ahogy beszélt velem, ahogy hozzám ért... és azt, hogy nem akart elengedni, amikor közöltem, hogy nem bírom ezt tovább és részemről vége. Hát sosem tudok megszabadulni már tőle, nem volt elég, hogy Montreálban a közelemben volt, New Yorkban is hívogatott, már itt is? Mit akar még, mi a fenét akar? Vajon itt van? ha nem hagy békén, esküszöm távol tartási végzést kérek... csak kapnék rendesen levegőt. Ne csak ezt ne... még érzem, hogy mintha valami a koponyám összepréselni akarná, majd lassan elmosódik előttem a kép, és végül elsötétül a világ is, húz a föld, én meg zuhanok. *

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Vas. Márc. 08, 2009 10:12 pm

*És ő csak megy megy és megy tovább az úton mostanába eléggé elvan, a cigit lassan már elszívta és mivel nem talál megfelelő szemét tároló edényt kéntelen lesz kipöckölni az úttestre. Aztán megszólal a telefon. Legalábbis csak rezeg mert a munka vállalónál kikapcsolta azóta meg null vissza hangosítás volt. Lassan a füléhez emeli majd kicsit rekedt hangon meg is szólal*-Szia mond*mondja majd kicsit elkomorodik az apja van a vonalba*-Nem apa nem megyek vissza,*mondja s kicist görcsbe is rándul az arca*-Figyelj van melóm, most már maradok biztos... Hagyd már a hülyeségeket anno megcsináltam itt a karriert most is menni fog.... nem tudom nem veszekedni akarsz de megint ez jön össze..*mondja s egy kattintással ki is kapcsolja a telefont*-Francba*susmorogja az orra alatt most már eléggé ideges valahogy ez a dolog havonta megismétlődik és már kezd nagyon tele lenni a töke imndennel főleg miután már ezen mindig így esnek át*-Ha nem zavarna mindig be ezzel nem lenne az apám....*monmdja csendesen közbe szétnéz az úton, ahogy tovább halad most már úgy gondolja lassan haza is mehetne, De ekkor meglát valamit legalábbis valakit egy darabig inkább csak az arcát figyeli hiszen az volt a leg szembetűnőbb az egész dologba*~hmm talán savanyúba harapott~*gondolja bár nem látszik túl jól a lány így kicsit közelebb is lép. No nem olyan lovagias ő csak nem akarja hogy ha hirtelen megjelenik a Yard akkor valami baj legyen. Aztán látja hogy elhzuhan*~francba~*gondoilja majd a telefont a zsebébe dugva elindul egyre sietősebben a nő irányába. Amikor oda ér lassan legugol majd végig néz az arcán, szemei csöppet kidüllednek*~na most gondolkozzunk, sima ájulás vagy valami más ? nem látszik drogosnak~*gondolja majd egy kicsit a tenyerével ütögetni az arcát*-Héé bocsi jól vagy?*kérdezi és ezt el is ismétli párszor, nem lenne jó hogyha most valami rendőr szerűség jönne erre a végén még a nyakába varnának egy csomó hülyeséget ami nem is igaz. VAn neki elég gondja viszont a nőt nem hagyhatja itt sem. Ahhoz túl jól nevelték*-Héé MZ/X itt Houston, van valaki a vonalba?*kérdezi miközbe apró paskolásokat mér az arcra*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Vas. Márc. 08, 2009 11:36 pm

*Sötétség ölel körül, és fájdalmat érzek, fája a tarkóm, lüktet. Lassan megrebbennek a pilláim, és kinyitom a szemem is. Nem tudom, honnan jönnek a hangok, és nekem szólnak-e egyáltalán. Mintha egy lassított filmfelvételt látnék, olyan a világ és egy arc kerül a látóterembe. Meglepődve pislogok, nem mondhatom, hogy nem tudom, mi történt, tudom, mi történt. Lement a vércukorszintem, az történt... és mindig ez történik, ha ő megjelenik az életemben, és hiába utálom, nem tudok tenni ez ellen. Remeg a kezem, talán a szám is bekékült, de sebaj, lassan helyrejövök. Egyelőre nehezen szólalok meg még, túl nehezen, de nem adom fel, próbálkozok, mert muszáj. *
-Jóól vagyok... Lassan rendbe jövök.*suttogom, mert azért azt most is fel tudom mérni, hogy milyen hangerővel közlöm a dolgokat, csak a látásom szokott bolondozni ilyenkor, főleg mivel megint a tarkóm lüktet, nem is csoda. Mély levegőt veszek...A gépem, jaj a gépem, remélem nem lett semmi baja. Kezem oda siklik, és végigcsúsztatom rajta az ujjaim, egyelőre nem tűnik úgy, mintha bármi baja is történt volna, és kissé megnyugszom, de ez még édeskevés. Megpróbálom előkotorni a gyógyszeremet. Muszáj magamnál hordanom, elvégre vannak egészségügyi problémáim, ez tiszta sor. Lassan sikerül kezembe kaparintani a dobozt, de kinyitni már nem tudom, ahhoz még nincs erőm.*
-Kinyitná ezt nekem?*kérdezem, és próbálok bájosan pislogni, habár kérdés ez most mennyire fog sikerülni. Különben sem látom magam, ahhoz túl messze van a szeme az idegennek. Végre tisztul a látásom is, végignézek rajta. Hát ahogy látom, nem egy angyal, de nem is utolsó darab, egy estére talán elfogadható társaság, ha van benne annyi lovagiasság, hogy oda jött, amikor rosszul lettem. ha kezembe kapom a tablettát, beveszem, és kell jó öt perc, mire nem tudom, hogy ez csak Placebo, vagy tényleg ha,t de kezd megszűnni a remegésem, és még felállnom is sikerül, ha megerőltetem magam. *
-Köszönöm.*mosolygok a férfira, bizony ez nagy város, az emberek többsége simán elmegy a másik mellett, bármi baja is legyen, ott halhat meg az utcán, senkit nem érdekel az. Kilsaran más volt, ott még az emberek ismerték egymást, itt minden személytelen, és itt vagyok egy totál ismeretlen városba, ahol senki nem tudja, ki vagyok, és nekem sem mondanak semmit a nevek. Felveszem a telefonom is, óh, ez csak egy újabb karcolás a képernyőjén, mit érdekel. Kikapcsolom, majd vissza, hogy rendesen meginduljon... kattogok rajta, híváslista, bejövő hívások, nem fogadott... és törlöm azt a számot, egy rémálom az egész. utálom, hogy megtalál mindig, de próbálok nem rá gondolni, és nem a mocskos vágyaira, akárki akármit gondol, engem nem lehet csak úgy megkapni, játszom, néha átlépem a határokat, de attól még én nem vagyok kapható, csak élvezem az életet és felkavarom a port. Érzem, hogy az ajkam azért még remeg, ahogy becsukom a telefont, és elrakom, a gyógyszerrel együtt.*
-Bocsánat, csak felzaklatott egy hívás. Amythiel vagyok, Amythiel Smith.*mutatkozom be és a kezem is nyújtom, elvégre Kilsaranban még így illett, meg aztán az első lépés ez lenne, nemde. Csak tudja a nevem, a többi meg jön majd szép sorban.*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Hétf. Márc. 09, 2009 12:36 am

*Látja a reakciókat úgytűnik elég rossz passzba lehet*~nem epilepszia~*gondolkozik közbe csak folytatja a tevékenységet*~francba miért nem mentem orvosira~*gondolja kicsit idegesebben nem tudja mi lehet a baj de reméli hogy csak egyszerű ájulásról van szó. Amikor viszont megszólal a lány maga is kicsit felsóhajt*-Huh az istenit ez aztán ilyesztő volt. Minden rendbe?*kérdezi s eggyenlőre még nem mozdul keze a nő feje alatt van, ki tudja mennyire van még ebbe a világba, közbe a fiú követi a lány kezének útját ami a fényképezőn állapodik meg*-Semmi baja*mondja egy kissebb mosollyal valamivel ő is megkönnyebbült hogy nem kell hívni mentőt vagy ilyesmit*-Őhm ne hívjak mentőt esetleg vagy valamit?*kérdezi kicsit nyugodtabb hangon majd komolyan bólint*-PErsze*mondja és átveszi a dobozt egy erősebb csavarintással le is szedi majd ismét a nő kezébe adja*-TEssék remélem rendbe hoz*mondja egy kis mosollyal. TEgezi mert igazábol fiatalnak tűnik meg a kezdeti aggodalom is ezt hozta ki. Amikora nő beveszi még mindig ugyan ilyen pozícióba marad majd mosolyogva bólint*-Nincs mit. Azt hittem a végén már itt maradsz, nem mondom mindenkire így rá tudod hozni a frászt?*kérdezi kicsit idegesen felnevetve de úgytűnik már kezd oldódni*-Asztma?*kérdezi egy kis mosollyal próbál nyugodtan beszélni a kérdés is csak kiváncsiság volt . Legalábbis a placebo ki irásra rögtön ez jutott eszébe neki. Cansasbe volt egy srác ő is asztmás volt. Segít a nőnek felállni majd bólint, majd vár ameddig a nő elvégzi a dolgokat*~nem mondom megvisetle az esés azt a kijelzőt~*gondolkozik el majd lassan kiegyenesedik s megintcsak elmosolyodik, *-Semmi baj megesik, mostanába úgyis olyan stresszes életet élünk. Jön a vállság meg ilyesmik. Néha egykis ájulás már nem is olyan nagy kunszt a mai világba. Fő hogy nem esett nagy bajod. Gondolom felkavarhatott az a telefon*mondja egy kicsit komolyabb arcal majd lép egy lépést előre és kezet fog a nővel*-Örvendek Antony Davis. *mondja egy kis mosollyal fejével biccentve neki*-Tudok valamibe segíteni vagy minden rendbe van már?*kérdezi közbe felemeli a pillantását a lányra*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Hétf. Márc. 09, 2009 1:26 am

*Nem kell ide orvos, nekem már rég nincs arra szükségem. Tudom kezelni a helyzetet, lévén, hogy tudom, mi a baj. Hogy asztma-e? Nem, dehogy, ez csak sima rosszullét, mármint ha valami sokkhatásként ér, akkor egyszerűen le megy a vércukorszintem, és vele együtt a kálciumszintem is leesik, aztán meg ennek következtében én elájulok. De szerencsére, vagy sajna van már valamilyen szintű rutinom, így kezelem a helyzetet, erre kell a tabletta. Isten ments az asztmától, meg is fulladnék egy szál cigitől, ez se jobb, igaz, de azért na... viszonyítás kérdése. Ha asztmás lennék, akkor nem tudnám húsz %ra növelni annak az esélyét, hogy tüdőrákban haljak meg, így meg ez nem lehetetlen, sőt teszem is. Igaz, mostanában nem szívtam olyan sokat, de ez relatív, ha fogékony vagyok erre. Megrázom a fejem, nem kell ide mentő. *
-Nem köszönöm... Most már rendben vagyok. *mosolyodom el, bizony a gyógyszerem megteszi a magáét, és kezdenek elmúlni a mások számára aggasztónak ható tüneteim. Remélem a szám sem kék már. Meg sem lep, hogy letegez, tényleg nem vagyok olyan idős, csak 22 múltam, lassan 23 leszek. Szép kor, de hol van az még az időtől. A bátyáim már jóval korosabbak, hiszen egyikük 33, a másik meg 27 éves. Ahhoz képest én még nagyon is fiatal vagyok, bár tapasztalatlannak magam nem mondanám. *
-Nem... ha az emberek ismernek, akkor tudják, hogy néha így élem meg a váratlan helyzeteket... Lemegy a kálciumszintem. *válaszolok, majd a kérdésre, hogy asztma-e, megrázom a fejem, az aztán nem kellene. Elő is kotorom a Kentet a táskámból, megtaláltam én is azt, amiben a lehető legtöbb %-ban van jelen a kátrány, de ha már cigizek, akkor azt tegyem rendesen, nemde? Kutatok egy öngyújtót is, de a női táska, az már csak női táska marad, nehezen akadok rá a sárga kis öngyújtóra. Kezembe akad a tükör is, így előhalászom, és vetek benne magamra egy pillantást. Hát sóhaj, az jön az ajkaimra szépen, nem kell kérni. Kócos a hajam, de nagyon. Bal kezembe szorítom a tükröt, és jobbommal kissé természetesebbre varázsolom, pár mozdulattal, elvégre fésülködni itt már mégsem állhatok neki, nem lenne szép. Végül visszacsúsztatom a táskámba a tükröt, majd egy szál cigit veszek ki a dobozból, kattan az öngyújtóm, és eléri arcomat a láng melege. Leveszem a füstöt, majd hamarosan ki is fújom. Az első slukk kissé fojtogató hatással bír most rám nézve, de ajkamba harapok, és aztán újra csak leveszem és kifújom... és így tovább, újra és újra, amíg el nem fogy a szál cigarettám és elnyomhatom.*
-Mi tagadás, felkavart... Vannak a világon idegesítő emberek. *válaszolom, kissé vontatottan, valahogy erről az egészről nem akarok beszélni, hiszen ő egy tényleges bunkó, és tudni sem akarok róla, most azonnal el felejtem, nem gondolok rá és kész. Bár ilyen könnyen menne, de ha találok valakit, aki segít ebben a mai estére legalább... elgondolkodtató ötlet, és végig is pillantok a férfin, nem utolsó darab, az már biztos, bizonyára sportol, de elegáns is, nem tudom eldönteni, mi lehet a foglalkozása, orvos bizonyára nem, mert akkor tudná, hogy az asztmának másak a tünetei. Ügyvédnek kissé laza, de ki tudja, végül is mindegy, csak egy este, utána meg a város elég nagy kettőnknek, el tudom kerülni. *
-Örvendek... Lehet ebből Tony? Amúgy elég ha csak Thiának hívsz, az Amythiel eléggé hosszú. *mondom kedvesen, és mosolygok is, remélem a mosolyom most éppen olyan csábos, mint amilyennek szánom, kissé a szemeimnek is tükrözniük kellene ebből az úgymond ajánlatból, mert ha érti, amit közölni akarok, akkor rájön, hogy nem fogom hagyni, hogy most csak úgy elmenjen. *
-Egyelőre igen, remélem nem fog megismétlődni...*sóhajtok, pedig tudom, hogy nem fog, most a gyógyszer miatt nem fog megismétlődni. De hát ezt honnan is tudhatná, ha nem ismeri a tüneteket, márpedig ebben biztos vagyok. Csak a kérdéseire kell figyelnem, és rá lehet jönni. Majd felemelem a gépem, és kattan. Vaku villan, kicsit vakíthatja is új ismerősömet, de azért kész is. *
-Umm... szakmai ártalom, fényképész vagyok...*teszem hozzá magyarázatként, majd megnézem a képet, jó tudni, kit is kerüljek el, ha ma este kissé kiábrándítanám. Bár lássuk, mit is hoz ez az este.*
-Ha már így rád ijesztettem, hajlandó vagy csatlakozni hozzám egy kávéra? Bár nem ismerem a várost még, de próbálok egy normális helyre betévedni.*újabb mosoly jelenik meg ajkaimon, és próbálok meggyőzően ugyanakkor sokat ígérően pillogni rá, a pasikat ez meg szokta fogni. Igaz, nem tudom, mi az amit ő nagyon kecsegteti, de hát majd csak megtudom... rájövök, remélem. Gonosz nem vagyok, nem akarom szívatni, de magamat ismerve tudok egy s mást. Talán jobb, ha mégsem iszok ma semmi alkoholt, még a végén túl sokat ígérek, és belém akad, azt meg nem kellene. Talán...talán jobb ha először megismerem, és csak utána játszom vele, és így a tűzzel is, mert még talán nagyon megégetném magam, mint azzal a drágával is Montreálban, pedig őt még szerettem is, nem csak szórakoztam vele.*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Hétf. Márc. 09, 2009 1:47 am

*Kicsit még mindig azon gondolkozik hogy mitől ájulhatot el a nő de ha ő azt mondja hogy csak a telefon miatt Antony el fogja hinni. Hiszejn nem orvos nem tudná megállapítani ránézésből hogy minek mi a baja hol fáj, hol van kóros elváltozás így jobb ha hisz a nőnek. A válaszra természetesen mosolyogva bólint*-Akkor jó. Már a színed is vissza tért. Az előbb még elég sápadt voltál*mondja és közbe fél kezét zsebrevágja, kezével érzi az ezüst Zippot kicsit játszani is kezd vele ami a felszínen csak halk kattanásokként hallatszódik, közbe hallja a nő válaszát és komolyan bólint is rá*-Értem hát azért örülök hogy nem történt semmi komolyabb minden esetre kemény lehet a fejed, elég nagyot estél*mondja közbe cipője fejével megütögeti a betonlapot mintha csak meg akarna bizonyosodni róla hogy ténlegesen kemény az anyaföld. Most nem szól semmit látja hogy a nő rá akarna gyújtani s már azon van hogy ő maga ad tüzet de a nő az utolsó pollanatba gyorsabb volt. Egy kicsit még vár majd ő is megismétli a műveletet. Pár perc alatt két cigi nem is rossz főleg nem egy olyan embertől aki leszokóba lenne node vannak néha stressz helyzetek. Lassan rágyújt majd lassan fújja ki a füstöt az orrán*-Ó de még mennyi hogy van*mondja egy kicsit derűsebb hangon*-Az olyanokat el kell kerülni nekem is volt már jópár bár a legtöbbet otthagytam Cansasbe, a maradékkal meg nem találkozok mert ők vagy New York vagy Washington esetleg az elvetemültebb fajtája már Nevada felé jár. Legalábbis így tudom*mondja mosolyogva bár neki is volt egykét bunkó ismerőse ők már távol vannak tőle. S nem azért mert ő menekült egyszerüen csak mert ők mentek el innen Antony már kezdi úgy érezni hogy néha taszítja a rosszat. És ez jó .*
-Oké Thia*mondja egy kis bólintással*-Hívhatsz nyugodtan Tonynak az Antony az amúgy is olyan hivatalosnak tűnik én meg nem vagyok az*mondja egy kissebb elvétett mosollyal persze lát valamit a nő arcán amit még nem tud megállapítani bár vannak érzései, minden esetre elmosolyodik*-HÁt ha a telefon a hibás ki kell dobni*mondja kicsit vidámabban*-Nekem már egy repült a negyedikről. bár annak az ébresztője volt idegesítő*mondja kis mosollyal. Amikor a nő mondja hogy mivel foglalkozik bele szív eggyet a cigijébe közbe bólint miszerint érti*-Hmm az szép munka és azt mondják nagy kreativitást is igényel. Gondolom akkor tudod milyen szemszögből kell lekapni a gyanútlan álldozatokat*mosolyodik el kicsit viccesebben*-Újságnál dolgozól?*kérdezi végül kicsit komolyabban hiszen csak erre tud asszociálni bár mostanába megesik hogy a fiú gondolatai nagyon gyakran tévútra csallják. A kérdésre egy kicsit elgondolkoizik, végülis úgyse menne még haza mert szeret sétállni mégha egyedül is, de ha megkérdezték és most bele gondol egy kávé jó lenne*
-Hmm egy kis vérnyomás emelő koffein származék jól szokott jönni. A közelbe van egy kis kávézó is a Sunseten legalábbis úgy tudom*mondja egy kissebb mosollyal, ezzel jelezve hogy végülis kávéra kapható. közbe közelebb lép a nőhöz egy lépéssel szemét körbe futtatja a terepen*-Hmm ténleg nem vagy idevalósi? Honnan jöttél? Persze csak ha nem privát.*mondja derűs hangon*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Hétf. Márc. 09, 2009 11:48 pm

*Hát, hogy kemény lenne a koponyám, nem tudom... eddig nem estem el olyan sokszor így, és amikor estem még nem sikerült betörni. De nem mondanám, hogy valami erős felépítésem lenne, a koponyámon kívül mindenem volt már eltörve, legutóbb egy motorbalesetben csak három bordámat sikerült eltörnöm és a lábam. és most is macerál a szemem, mert ugyebár a tarkólebenyhez tartozik a látóközpont. Nos talán ezért van az, hogy csak lassan tisztul a kép előttem, ahogy kezd megszűnni a fájdalom, de ez időbe telik. Kissé szedülök is, de sebaj, magas ám a csizmám sarka, most nem éppen kellemes, de azért megállok a lábamon. Másrészt viszont igaza van Tonynak, hogy kemény fejem van, mert makacs vagyok, az tény, rettenetesen makacs, nem engedek. ha valamit akarok, az bizony az enyém lesz, ha törik, ha szakad. *
-Engem még megtalál pár ilyen alak... és ezt kissé unom már.*sóhajtok, az én életemben is feltűnt pár bunkó alak, akiknek többnyire csak kellettem volna, hogy legyek meg a listán. Persze ő... mármint Eric ne ilyen volt, eleinte azt hittem szeret, csak hát ha az ember a haveri körrel sokat iszik, akkor néha agresszív tud lenni. Az eleje szép volt, a vége annál rosszabb. Meggyűlöltem, egy idő után már úgy kezdett kezelni, mint valami utcasarki nőcskét, pedig nem voltam az. Részben ez volt az oka annak, hogy eljöttem Montreálból. New Yorkban is akadt pár ember, akik zaklattak, vagy ilyesmi, de azt a várost hamar meg is untam. Itt remélem, nem lesz ilyen, vagy még a végén meg kell tanulnom valamilyen harcművészetet, vagy talán szerezzek be egy jogász pasit? Vajon melyik lenne a jobbik választás, nem tudok dönteni egyelőre. *
-Egyszer talán majd kidobom... *mosolyodok el, végül is az a helyzet, hogy párszor már cseréltem számot, és most legutóbb is, ez a jelenlegi alig van meg fél éve. És Eric rám találta. Na tessék, nem tudom honnan tudja meg, honnan nem, talán most még egyszer számot cserélek, utána meg nem érdekel már. Lassan meg kellene szoknom talán, és elfogadni, hogy van aki bunkón hal meg, Eric meg nem fogja fel, hogy nem kell már nekem, mert utálom azt is, ha hozzám szól, nemhogy azt ha hozzámér. Viszolygok attól is, hogy lássam. Az igazat megvallva jó ideig nem akarok tartós kapcsolatot, bár anya szerint jó lenne férjhez mennem végre. De minek? Nem akarok, korai az még nekem. Egyelőre nem akarok lehorgonyozni, csak szórakozok és élem az életem. *
-Hát igen... ez megy. Legalább tudok mit kezdeni magammal.*mosolygok tovább, bizony ez ment a suliban is, Mr Monroe emiatt irányított a művészetek felé. Meg ebből meg is élek.*
-Újságnál... voltam. Most még nem tudom, mihez kezdek. Majd elválik... végül is csak reggel érkeztem. *válaszolok őszintén, egyelőre tényleg nincs tervem, de gondoltam arra, mi lenne, ha fényképészkednék... esküvők, keresztelők, mieymás, de ha újságnál dolgoznék, az se lenne gond. *
-Oké... legalább megismerem kicsit a várost. *mosolygok továbbra is töretlenül, ezt amúgy ritkán lehet levakarni az arcomról, nem kell azt hinni, hogy csak megjátszom, mert nem. lassan el is indulok Tony mellett, már visszanyertem az egyensúlyom, beszívom a nem igazán tiszta levegőjét a városnak, de hűvös kissé, és ez most jól esik. Csillapul a légszomjam is. *
-Most New Yorkból, de ez bonyolult... ír vagyok, Kilsaranból, mégis a szüleim Montreálban laknak, a francia részében. *válaszolom, hiszen ez az igazság, hazudni csak akkor szoktam, ha muszáj. Most úgy érzem, nem muszáj, nem vagyok kutyaszorítóban. *
-Remélem, itt nem unalmas az élet...*teszem hozzá, majd elhallgatok és vagy fél percig csak a cipőm sarka kopog ütemesen a betonon. *

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Kedd Márc. 10, 2009 12:33 am

-Nem csak téged. Pár ilyen tenyérbe mászó alak mindenhol van. A volt edzőm is ilyen volt mondani sem kell nagyon nagyra vollt magával, aztán az első évbe ki is rugták, azóta egyre többször hivogatott persze most már nem. Tudja hogy lesérültem*mondja kicsit mosolyogva közbe fejrázva*-Az ilyen ellen a legegyszerübb ha nem veszel tudomást róluk legalábbis megpróbálod.*mondja kicsit elgondolkozva bár ez a recept nem mindig válik be de embere válogatja*-Hát lehetséges hogy ez lenne a jó választás, én is már sokszor gondolkoztam rajta de sajnos most szükségem van rá, újdonsült munkáltatóimnak mindig kell a jogi szakemberük telefonszáma hogy akár hajnali egykor is behívhassanak ha szükséges. Mondanom sem kell eléggé hülyén érintene ha álmomból riasztanának. De sajnos már aláírtam a lapot a lelkem az övék*mondja s közbe kicsit felnevet*~hmm talán mondhatom ígyis hogy az övék.~*gondolkozik el a fogalmon egy fél percre komolyan majd ismét a nőre néz*-Jó is ha megy mostanába a médiában mindenhol szükség van a jó szakemberekre, gondolom nem lehetsz kispályás már legalábbis akkor nem mindenhova a gépeddel járkálnál*mondja kicsit vidámabb hangon*-Gondolom ez egy a fényképészek 10 parancsolatábol*mondja kicsit humorosra fordítva a helyzetet*-Újság úgy értem az előző lakhelyeden? Szerintem itt is keresnek megfelelő szakembereket szóval ha hamar akarsz valami melót akkor javaslom menny el egykét meghallgatásra mert itt a vállság és nehezebb lesz találni mint gondolnád. Nekem négy hónapba tellt mire egy átlag fizető helyet találtam*mondja kicsit felsóhajtva mondjuk ez a dolog idegesíti, hogy mi lesz majd később, egy nap, egy hét egy hónap mulva. Közbe bólint a mondatra*-No az sem egy hátrányos dolog, elég könnyen el lehet tévedni erre felé, de ha ismered kicsit akkor már nem is olyan vészes*magyarázza kicsit elkomolyodva, közbe ő is elindul Amythiel mellett fejét felé fordítva figyeli a mondandóját*-Akkor elég sok helyen járhattál már, nem mondom írország szép lehet ott még nem fordultam meg, mondhatni nem vagyok vándorlós típus már az is nagy szó hogy Cansasből kiköltöztem ide. Amúgy meg amiatt nem kell aggódni hogy uncsi lesz, itt mindig van valami nyüzsgés főleg este, nomeg elég jó helyek vanak és a zsaruk is tartják a frontot. Nem nagyon hallottam bűnözésről.*mondja bár nem mintha nagyon érdeklődne is az ilyesmi iránt de túl szembetűnő dolgokkal még nem hozta össze a sors*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Kedd Márc. 10, 2009 3:11 am

-És mit sportoltál, ha megkérdezhetem?*teszem fel a kérdést, végül is látszik rajta, hogy fitt és életerős, na jó, fiatal is. De csak magamra kell néznem, azért vagyok ilyen vékony, mert szaharinból vagyok meg vasakaratból. Igen, tudom jól, mit ehetek és mit nem, mi hány kalória, meg ilyen kis apróságokon múlik, hogy ilyen karcsú maradjak. *
-Ericre nem lehet nem figyelni csak úgy...*sóhajtok, hoppá... kicsúszott a neve, pedig megfogadtam, hogy nem ejtem ki többet, számomra az az ember halott. Egyszerűen nem létezik többé. Kihúzom szememből a kusza vörös meg szőke hajtincset. Bizony van benne festett tincs, nem sajnáltam a hajam. *
-Egyelőre nincs munkáltatóm, de remélem, lesz majd. Valamit csak kell kezdenem magammal... Nem állok ugyan rosszul pénzügyileg, de azért az erőforrásaim végesek. *Újabb sóhaj hagyja el ajkaimat, bizony, ez így van. Most van vagyonom, de ha nem dolgozok valahol, akkor nem tudom ez meddig fog tartani. Nem vagyok könyvelő, közgazdász... semmi ilyesmi, de a matekot addig értem, hogy a költségvetésemet magamnak intézzem. *
-Wow... jogász vagy? Micsoda gondviselés... Éppen szükségem lenne jogi tanácsadásra. Legalább is amiatt a telefon miatt, ha kérhetek ilyet tőled. *pillantok felé, kérlelőn. Biztos vagyok benne, hogy tudna segíteni, mit kezdjek a helyzettel, hogyan szabaduljak meg Erictől.*
-Umm, majd meglátom. Találnom kellene valamit. Remélem menni fog...*válaszolok, és próbálok optimistán állni a dolgokhoz, próbálom pozitív szemszögből nézni a lehetőségeim, ami ugyan nem foglal magába széles skálát, hiszen fényképész lehetek, tudósító is, akár vagy éppen újságíró. Azzal nem próbálkoztam még, de azt hiszem nem nagy kunszt, írni tudok, egy cikket írni, megszerkeszteni, tördelni nem nehéz, elvégre az iskolaújságban csináltam már ilyet. Na de ez még várhat, majd kiderül, mi is lesz.*
-Hát igen... 14 éves koromban költöztünk Kanadába, addig Kilsaranban éltünk. Nagyon szép, csak túl poros meg unalmas hely. És 2 éve jöttem New Yorkba, reggel meg ide... annyira nem utaztam sokat, ennél többet is utaztam volna, de végül is csak 22 vagyok, előttem még az élet.*mosolyodok el, bizony sok időm van még, ha minden igaz, barangolhatok még összevissza a világban. Közben figyelek minden elhangzó szóra. Kecsegtető, hogy van nyüzsgés, szeretek a társaság középpontja lenni, viszont ehhez ismerkednem kellene. Hát majd teszek róla, hamarosan. *
-Aham, az jó...*bólogatok közben, és megyek előre rendületlenül, annak ellenére, hogy nem tudom, merre is található a kávézó. megtorpanok és kérdőn pillantok a férfira.*
-Merre is tovább?*mondom ki szavakkal mindazt, mit arcomnak sugároznia kellene. Így érthetőbb, nem nehezítem a dolgát egyelőre. Úgy is lesz majd, mit értelmeznie. *

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Szomb. Márc. 14, 2009 4:35 pm

* Hamar kialudta magát, nem egész hat óra alatt. A hosszú éjszaka sem tartotta délutánig ágyban. Nem volt az a lustálkodós fajta csak akkor ha depis hangulat uralkodott el rajta. De ez ma s az elmúlt időszakban messziről kerülte. Úgy tűnik Fortuna mellette áll s segíti lépéseiben s remélhetőleg az élet cifrábbik oldala nem környékezi meg. Bár akkor tudja hogy élete dög unalom lenne, így a kihívásoknak kellő lelkesedéssel áll elibe.
Kiszál autójából a sétány végében s otthagyja a parkolóban. Egy kis sétára vágyott, hisz az elmúlt héten nem nagyon volt ideje a mozgással foglalkozni, csak tegnap este mikor táncolt. Keveselte s az idő is csodás volt egy kiadós sétához. Délutánra nem volt programja csak estére, akkor újra álruhába búj és erotikus lejtéseket végez a színpadon. Szerette, de legfőbb vágya nem a kiéhezett pillantású férfiknak lejtett táncra vágyott. A hip-hop vonzotta mindig is leginkább meg a break. Néha ellátogat a tánciskolába hol régebbe heti szinten megfordult, de mostanság az egyetem a költözködés és a munka utáni loholás keresztbe tették szándékait. Sóhajtva sétál a magaslámpás sétányon, mit fák sokasága szegélyez. Ahogy tekintetét felemeli a lombkoránk magasságába, észreveszi a sok fénytelen lámpát. Persze látta már számtalanszor éjszaka,mikor a város felgyújtja színes lámpáit, bearanyozva az éjszaka sötétjét.
Kényelmes ruciban volt ma semmi extra. Egy farmer olvadt rá deréktől lefelé, lábán sportcipő, felsője egy testhez tapadó pólóban nyíltvánult meg, haja lófarokban felkötve. Szepillaspirál és szájfény, semmi több. A magánéletben szolidan vagy egyáltalán nem sminkeli magát, eleget szenved vele a produkciók utáni réteges festék lemosásával. mi muszály volt. Sportos kézitáska fityegett kezében s haladt az út mentén. Ma kicsit rosszul érezte magát, érezte hogy magas a vérnyomása is, de ez az ő hibája. Tegnap mikor Laurenttel vacsorázott - mit nagyon élvezett és jól érezte magát vele - evés előtt elfelejtette bevenni a gyógyszerét. Így adott magának egy kis plussz melót, mert az éjszaka folyamán még feljebb ment vércukra. Sebaj, nem hal bele, de nem szereti ha ennyire elfeledkezik magáról.
Halad egyenesen előre a nyílt sétányon hol nem csak ő , még számtalan városi tölti idejét...*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Szomb. Márc. 14, 2009 5:17 pm

- Komolyan mondom hihetetlen, nem tudok mindenhol ott lenni Charlie… Most tényleg elvárod tőlem, hogy azon a napon, mikor egyik helyről szaladok a másikra, még elmenjek, és megnézzem, hogy tetszenek-e a tervei?
*A sétányon haladt végig, ugyan mehetett volna a-ból b pontba taxival is, de még volt több, mint egy órája, akkor miért ne sétáljon egyet a friss levegőn? Hosszú, formás lábaira most egy fehér miniszoknya feszült, lábait magassarkúba bújtatta, természetesen a testszínű nejlonharisnya sem maradhatott el, és egy vastagabb, garbós nyakú, krémszínű pulóver óvta felsőtestét a hidegtől, mi hosszított fazonú volt, a szoknya felét el is takarta. Kabát nem volt nála, egész jó idő volt, és különben sem tartozott a fázósabb emberek közé. Arcát szolid smink fedte, vörös tincsei most laza hullámokban omlottak alá, nem rég végzett a fodrásznál.*
- Igen, komolyan.
- Nézd, én nem érek rá arra, hogy a lelkét pátyolgassam, eddig meg voltam elégedve a kreációival, most mi lenne a gond?
- Fogalmam sincs, de a jobb keze azt mondja, hogy mintha nem igazán sikerültek volna, és nem hiszi, hogy tetszeni fog neked.
- Nem hiszem el, ez akkor azt jelentheti, hogy kereshetek másik divattervezőt, ráadásul két hét múlva bemutató? Agyam eldobom…
- Megoldjuk, ne aggódj, de jó lenne, ha beugranál hozzá a mai nap folyamán.
- Képtelenség, nincs rá időm.
*Húzta elő kis táskájából a határidőnaplóját, és futtatta végig ujjait a sorokon.*
- Nem tudom beszorítani, holnap reggel nem jó?
- Tudod mit, elugrom én, és elfaxolom neked a terveket.
- Isteni, imádlak.
*Valamikor ekkora érkezhetett el a pillanat, hogy a határidőnaplót bújva, fülén a telefonnal teljesen elfeledkezett a külvilágról, és figyelmetlenségében nekiütközött Wynoa-nak. A napló ki is repült a kezéből, és hangos csattanással terült ki az úton.*
- Jesszusom, elnézést…
*Szabadkozott gyorsan, majd már guggolt is le, hogy felszedje. Felpillantott, hogy vajon mennyire dühös tekintettel találkozik, akkor vette észre, hogy ki is az „áldozat”. Elmosolyodott.*
- Charlie, most leteszlek, este beszélünk.
- El ne késs a fotózásról, tudod milyen kényesek az ilyesmire.
- A világért sem, szia!
*Válaszra sem várva bontotta a vonalat.*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Szomb. Márc. 14, 2009 5:32 pm

* Jól érezte magát a friss levegőn, s megfogadta sokkal többet fog tömegközlekedési eszközökkel elérni egyik pontből a másikba, ha teheti és nincs késében. Bár ez ritka volt, de igyekezni fog. A nap gyengéden érintette bőrét, nem volt hideg, nem fázott, így kabátkáját a kocsi hátsó ülésén hagyta, s csak táskáját hozta magával. Nézte a családokat s a mozgásra vetemedett felnőtteket kik még képesek voltak görkorcsolyát is felvenni, hogy gyerekeikkel vagy baráti körben kikapcsolódjanak kissé. Volt aki kutyájával sietett útjára, mások szerelmesen andalogtak a járatlanabb helyeken.
Nehéz volt nem meghallani egy nőt ki történetesen Christy volt az ki lázas igyekezetében verte fel naplóját miközben fülén a mobilja csüngött. Elmosolyodott ahogy meglátta a nőt, majd kicsit félrenézett mentében hogy ha felfedezi a nő ne tűnjön úgy hogy hallgatózik. Pedig kisebb körzeten belül mindenki hallhatta hogy nem ér rá...
Ennyi is elég volt ahhoz hogy ahol az utak összeérnek egymásnak ütközzenek. Meg is ijedt rendesen, mert nem számított rá hogy valakibe is belebotlik. Ahogy pillantását a nőre kapta meg is lepődött rendesen majd arra a helyre pillantott az úton, hol utoljára vélte látni a színésznőt. Szándéka volt leszólítani, hisz egy kellemes ebédet töltöttek együtt nem is olyan rége, de ha már így alakult...
Elnézően elmosolyodott ahogy a nő is felfedezte kilétét, majd megvárta míg bontja a vonalat.*
- Úgy tűnik valami mindig kiesik a kezedből...-*jegyezte meg mosolyogva.*
- Persze ez az én hibám volt elnézést, nem figyeltem eléggé...-*mint mostanság legtöbbször.*
- Merre tartasz?-*kérdezte mosolyogva, a nő haja csodásan állt, látszott hogy mostanság libbent ki a fodrásztól no nem mintha a múltkor loncsokban omlottak olna vörös tincsei vállára.*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Szomb. Márc. 14, 2009 5:51 pm

*Kissé zavarban volt, nem hiszi el, hogy képes ilyen ügyetlen lenni. Mert hát, a belvárosban, a forgalmas járdákon nem érdekel senkit, ha néha véletlenül nekimegy valakinek, úgyis úgy szoronganak, akár a heringek. De itt, ahol közel sincsenek annyian képes belefutni valakibe.*
- Ne is említsd, néha szörnyen bénának érzem magam…
*Mondjuk, általában ilyen ügyetlen, csak mostanában szanaszét vannak a dolgai, és kissé nehezére esik összekapni mindent. Ma is szinte az egész napja be van táblázva, és rohan egész nap, és még alig kezdődött el. Szerencse, hogy most kicsit több ideje van, az úticélja pedig nincs olyan messze.*
- Ne hülyéskedj, én merültem túlságosan bele a határidőnaplómba…
*Legyintett egyet immár szabad balkezével, míg jobbjával felkanalazta a naplót, vetett még egy futó pillantást a valahol közép tájt elhelyezkedő, pirossal bekarikázott időpontra, majd összecsukta és elsüllyesztette a táskájában.*
- A Roosevelt Hotelbe egy fotózásra, de nem olyan sietős, mint látszik, csak állandóan csörög ez a vacak… *Utalt a telefonjára* …és már megőrülök tőle lassan.
*Szabadnapjain ki is szokta kapcsolni, de ilyenkor nem teheti meg, muszáj elérhetőnek lennie. Nem igazán figyelte, hogy kicsúszott a száján a fotózás szó, de miért is érdekelné? Elvégre, előbb-utóbb, ha más nem, következő filmje kijövetelekor tele lesz a plakátokkal a város, amiről ő mosolyog vissza… akkor pedig meg fogja tudni Wynoa is, hogy kicsoda, micsoda.*
- És te? Könnyed délutáni séta az esti munka előtt?
*Mosolyodott el, nem volt semmi szemrehányás, vagy rosszallás a hangjában, tisztelte a lányt azért, amiért elmondta, mivel foglalkozik, és felvállalja önmagát. Ha pedig szereti is csinálni, akkor miért ne?*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Szomb. Márc. 14, 2009 6:08 pm

*Kölcsönösen azt hitték hogy saját maguk voltak a vétkesek ebben a kis koccanásban. Végül is nagyobb baj nem történt, csupán a napló bánta meg.*
- Ugyan már, maradjuk annyiban hogy nem figyelt egykünk sem. Én sem éppen az úton tartottam a szemem hanem a boldogan virgonckodó családokon.-*bökött fejével egy füvesebb rész felé, hogy a takarókon ücsörögtek és jókat nevetgéltek. Ez az ami kimaradt életéből, de nem irigykedett rájuk , hisz a jót senktől sem venné el. Nem hitte hogy a nő béna volt, hisz menni telefonálni, táskát tartani és naplót lesni nem volt valami könnyű feladat. volt hogy egy kávézóban ülve borította ki irataira a kávét, pedig ült s mindennek megvolt a helye. Ennyit a bénaságról...*
- Fotózásra? És miféle képek fognak előkerülni a fotós kezei közül?-*kérdezi érdeklődön, persze nem pucér meg mit tudja ő milyen képekre gondol, de tisztában van azzal hogy rengeteg varációja van eme tevékenységnek. Mint például egy kozmtikai reklámcég arcának lenni. Azoknak nem feltétlenül kell híres embereknek lenniük, csak mostanság terjed el az hogy híres, neves emberkékkel forgalmazzák a parfümöket, üdítőket, kozmetikai szereket, hogy nagyobb legyen az érdeklődés egy adott termék iránt.*
- Biztosan kimerítő lehet eleget tenni a fotós kívánságainak. De valamit valamiért...Ő is csak a legjobbat akarja kihozni az emberekből.-*tudta hogy nem könnyű meló a modellkedés, persze nem is hitte azt hogy Christy az. egy portfóliót bárki elvégeztethet, azt meg már úgy is kérdezte mik lesznek ezeknek a képeknek a szerepeit.
A kérdésre sóhajt majd kedvesen a lányra néz.*
- Pontosan. Mostanság csak rohanok az autóval és nyelem a sok gázt, port meg ki tudja még mit. Mindig késésben vagyok ,így esélyem sincs hogy tömegközlekedéseel induljak el otthonról. De most nincs programom csak este bizony...-*bólintott, mert így volt igaz.*
- Egy kis séta sosem árt a friss levegőn s konditerembe se jutottam el nagyon rég óta.-* ez alakján nem látszik meg, de ha hónapokig nem menne akkor sem telepedne el rajta a háj. Ilyen alkat volt, miért össze is teheti kezeit.*
- Hogy kapcsolsz ki ha felszabadul egy napod? Bár úgy néz ki mindig rohanásban vagy s egyenlőre számomra elképzelhetetlen hogy hódolj egy hobbidnak de ha mégis akkor mit szoktál csinálni?-*szinte felnevet, bár nem akar rossz indulatú lenni. Vannak akik belehalnak ha nem tehetnek semmit s rájuktelepid az unalom. Wyn is ritkán unatkozik, de rendszeresen gondol magára is és kedvteléseire is.*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Szomb. Márc. 14, 2009 6:32 pm

- Megegyeztünk.
*Nevetett fel, jókedvű volt, bár ő szinte mindig az. Wynoa szavainak hatására tekintete a családokra siklott, s sóhajtott is egy aprót aztán félrenézett. Ez az, ami számára még olyan messze volt, hogy elképzelni sem tudta. Fiatal volt, rendkívül elfoglalt, és a férfiakkal roppant tapasztalatra. Eszébe sem jutott eddig a család… Igaz, most is csak a távoli jövő egy halovány képe derengett fel előtt egy esetleges családról.*
- Nos, a napokban készülünk piacra dobni egy, a nevemmel ellátott parfümöt, és szeretnénk valami ütős képet, ami megjelenhet az újságokban.
*Mosolyodott el. A parfüm nem az ő ötlete volt, de sokszor keresik meg ilyesmivel, és az egyik illat őrületesen megtetszett neki, úgyhogy nem tudott ellenállni. Azóta is a mintákat használja. A managere mániája, hogy mindenhol legyen ott, ahol csak tud, és ne szalassza el az ilyen lehetőségeket. Neki persze a hócipellője tele… hisz már ilyet csináltak előtte, ő pedig jobb szereti az egyedi dolgokat.*
- Bele lehet szokni, nem vészes. Vannak annál megterhelőbb dolgok is.
*Persze, hogy a forgatásokra gondol, hisz egész nap talpon lenni, és a rendező utasításait követni sokkal fárasztóbb, mint 1-2 óra a fényképezőgépek kereszttüzében. Ráadásul ez nem is egy hosszabb fotózás, úgyhogy annyira nem aggódik.*
- A divatlapok felkérései rosszabbak… mindegyiknek van saját fotósa, a legtöbb nagyon dilis, és nem enged a saját elképzeléseiből.
*Csóválta meg a fejét, de továbbra is mosolygott, jólesett neki a friss levegő. Közben azért haladt tovább, át a parkon, bár már közel sem olyan sietős tempóban.*
- Az biztos, hogy nem jó a sok gáz… legszívesebben mindig így mennék egyik helyről a másikra, de néha megoldhatatlan, mert ha nem autóval megyek, elkések. Bár, néha a dugók miatt még így is megesik.
*Vont vállat könnyedén, miközben elhaladt mellettük egy egymás kezét fogó, görkorcsolyázó pár, ő pedig kissé sóvárogva nézett utánuk. Legszívesebben ő is ezt tette volna most. Igaz, nincsen férfi az életében, akivel megtehetné, de beérné a görkorival is.*
- Nem mintha szükséged lenne a konditeremre. Na meg, szerintem egész jól formában tarthat a tánc… magam sem tudom, mióta nem jutottam el tornázni egy kicsit.
*Végigfutott a tekintete Wynoa-n, és eszébe sem jutott, hogy lenne rajta egy deka felesleg is.*
- Áhh, vannak lazább időszakok, csak az utóbbi három hónapom ennyire pörgős, néha akad egy szabadnapom, de akkor általában a várost járom lazításként vagy a szüleimmel vagyok. Néha úgy érzem, meghalni sem lenne időm.
*Kacagott fel ismét. Tény és való, neki mindig csinálnia kell valamit, nem bírja a semmittevést, épp ezért szereti is a munkáját, meg mindent, ami vele jár.*
- Imádok görkorcsolyázni, meg jégkorizni, bár nem sokszor jutottam el a télen. De a kerekeket majd hamarosan előveszem, hamarosan úgyis kicsivel több időm lesz hódolni a hobbijaimnak is. Na és te? Mi képes lekötni, ha nem épp a suliban koptatod a padokat, vagy a férfiak csorgatják a nyálukat miattad?
*Kérdezte a tőle telhető legkedvesebben, kissé talán vicces formába öntve a kérdést. Elszaladt előttük egy kutya, utána nem sokkal követte a kétségbeesetten utána szaladó gazdája is, egy kisfiú, és csak kiáltozta az állat nevét. Erre megint el kellett mosolyodnia. Nem volt sosem kiskutyája, de forgatott fiatalabb korában állatokkal, és mindig nagyon élvezte. Félelmetes, mennyire okosak tudnak lenni.*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Szomb. Márc. 14, 2009 6:57 pm

* Bár konkrétan nem tudta mivel foglalkozik a lány mivel a múltkor nem árulta el, ez nem befolyásolta őket a jó kis beszélgetésben, mi picit Christy színészi pályafutását és az abból fakadó megbízáskból állt, de Wyn nem is gondolt erre.*
- Akkor hamarosan visszont láthatlak egy női magazin vagy plakát oldalán! Kíváncsian várom melyik parfümhöz adtad nevedet.-* sok illat volt óóó de még mennyi. Ahány ember annyi ízlés, de amint a lányt egyre jobban kezdte megismerni és már másodszor volt szerencsés öltözékét megdocsálni, érezte s látta hogy van némi hasonlóság stílusukban.*
- Úgy hallom eléggé jártas vagy a dologban....most már értem miért nincs időd hobbijaidra.-*sétált lassú tempóban a lány mellett. Ő így is úgyérzi hogy semmire sincs ideje, hát még ha a nő napi tevékenységét kéne járnia, lehet bele is rokkana. Vagy sem? Ki tudja, minden estre a kihívások kedvelője volt s ha kapna egy noteszt miben óráról órára le lenne írva mit kéne csinálnia hova kéne mennie s közben mit kéne elintéznie, biztosan megpróbálná. De egyenlőre jó ha összehozza az egyetemet és a táncot. Hisz a táncterembe sem jutott el már elég rég óta.*
- Én ép ezért kelek a nappal. Na jó...-*nvetett fel.*
- Azért nem teljesen, de elég korán ahhoz hogy a reggeli csúcsforgalmat elkerüljem. így csak reggel nem kések el sehonnan...-*vigyorodott el bár ha beugrik egy kávézóba felhörpinteni egy csésze koffeint képes arra hogy elkéssen. Rossz szokás, de hát midnenki megszokta már körülötte.*
- azért nagyobb távolságra biztosan autóval mennék. Ki tudja mi jön közbe, s szeretem ha kéznél van a slusszkulcs és csak beugrok a kocsiba.-* igen, ez a kényelmesebb megoldás.*
- Ó nem azért járok konditerembe hogy kilóktól szabaduljak meg. Az már botrányos lenne és zörögnék menet közben.-*vigyorodott el, ott volt gömbölyű ahol kellett, elégedett volt alakjával.*
- Csak az egészség mániám...mivel autóal mászkálok csak az épület és az autó közti távolságot teszem meg gyalog. Néha az autót elhagyom és gyalog megyek be az egyetemre, de ez oly ritka mint a fehér holló.-*ezért is fogadta meg most hogy mostantól többet fog gyalogosan közlekedni. Ahogy haladtak a sétányon egyáltalán nem bánta meg hogy nem otthon dvdzéssel töltötte délutánját. Hallgatta a lányt s ellgondolkodott kicsit.*
- Három hónapja van állásod? Vagy...?-*lógatta meg a kérdést a levegőben. Nem tudta konkrétan mivel foglakozik a lány de azt tudta hogy állandó rohanásban van. Ez még nem árul el semmit.
A lány kérdésén szívbőljövően felkacagott.*
- Szép megfogalmazás nemmondom. De találó...-*pillantott a nőre mikor a nevetése alább hagyott s egy mosollyá alakult át.*
- Tánciskolába jártam, konditerembe, barátnőzök, dvd-zek és koreográfiákat találok ki. Amint lehetőségem adódik rá a táncba menekülök. Nagy nagy terveim vannak ezzel kapcsolatban...-*jegyezte meg, bár most jelen állapotban eléggé homályos előtte a jövő. De reménykedik s ha nagyon akarja - márpedig nagyon akarja - mindent meg fog tenni annak érdekében hogy elérje álmai célját. Miből van bőven.*
- Tényleg szeretsz táncolni? Nem mintha együttest akarnék alakítani csak kérdezem...-*pillantásával végigkísérte a fitalat gerle pár romácainak pillanatát majd sóhajtott.*
- Szerencsés...

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Szomb. Márc. 14, 2009 7:20 pm

- Nagy valószínűséggel igen. Mit is beszélek… biztosan. A parfüm nem sokára piacra kerül, reklám nélkül viszont aligha maradna versenyképes. Reklámot is akarnak velem csináltatni, de arra nem igazán hajlok, de majd meglátjuk.
*A reklámokat nem szerette, mindig úgy érezte, hogy becsapják velük a vásárlókat, ezért se nagyon akarta ilyesmihez adni a nevét. Igaz, a parfümreklámokban nincsen semmi megtévesztő, de valahogy mégsem akaródzott belemennie.
Azt ő is észrevette, hogy a ruhák terén van pár darab, amiben egyezik az ízlésük, nem zavarta, sőt, talán örült is a hasonlóságnak.*
- Mondhatjuk igen… Ezért nincs időm semmire, a szüleimhez is jó, ha be tudok ugrani egy héten egyszer. Néha örülnék, ha lenne egy teljes hetem, amikor lógathatom a lábam, és bulizhatok valahol. Vagy csak a lazább 8 órás munkabeosztásnak.
*Néha őrületesen rendszertelennek érezte az életét. Még szerencse, hogy egész kiskorától megszokta a káoszt. Általában korán kell, aztán jön a reggeli kávé, majd be a stúdióba, és ha utána még marad ideje, intézi a fennmaradó dolgokat. Most eléggé elhavazódott, hisz a legújabb filmjéhez a héten vették fel az utolsó jeleneteket. Kicsit több volt a tennivaló, mint általában.*
- Az bizony kényelmes dolog valóban. Igaz, én annyira nem szeretek autót vezetni, nekem túl forgalmas a város néha. Na meg, amennyire ügyetlen tudok lenni, hamar leamortizálnám a járgányom.
*Sokszor otthon is hagyja a kocsit, és inkább megy taxival, vagy tömegközlekedéssel, ha nem siet annyira.*
- Egészségmánia, ismerős… én az ételek terén vagyok ilyen, bár ezt nyílván az anyámnak köszönhetem, aki kisgyerekkorom óta belém sulykolta ezt az egészséges étkezés dolgot. Néha futni járok el esténként, ha viszonylag korán végeztem. Az formában tart mondhatni.
*Nem mintha az egésznapi rohanás nem lenne elég ehhez.*
- Jaj, nem, nem három hónapja. Gyakorlatilag… már 8 éves koromtól van munkám. *Fancsali képet vágott kissé, bár soha nem hiányzott neki a normális gyerekkor, így, a parkban játszó gyerekeket figyelve elgondolkodott azért, hogy talán jobban járt volna. Igaz, akkor valószínűleg nem önfenntartó lenne, hanem apuci pénzén élne, és még tanulna. Áhh, inkább akkor ez.*
- Három hónapja forgatjuk a legújabb filmemet… azért sok a munka.
*Sóhajtott fel, végül is, csak kimondta, ebből már nem nehéz leszűrni, hogy valószínűleg színésznő. A kacagásra kacagással felelt, mindig örült, ha felvidított embereket, melegséggel töltötte el.*
- Koreográfiákat? Nahát… Csak nem ezzel kapcsolatosak a terveid is?
*Kíváncsiskodott, elsősorban a koreográfus jutott eszébe, de az talán nem állta meg a helyét, hisz úgy tűnt, Wynoa nagyon szeret táncolni is. Akkor pedig nem érné be azzal, hogy táncosokat utasítgasson.*
- Gondolom a tánciskolára már nincs túl sok időd. Kár… biztos nagyon szeretted.
*A kérdésre elgondolkodik pár pillanat erejéig, majd bólint egyet határozottan.*
- Igen, néha elengedhetetlen egy-egy szerephez, hogy ne legyek falábú… De, ha egy-egy szórakozóhelyen kell ropni, az sincs ellenemre.
*Az együttes gondolata fel sem merült benne, na meg, kapacitása, energiája sem lenne semmi ilyesmire, azt már tényleg képtelen lenne belesűríteni a napjaiba.*
- Az biztos… néha örülnék, ha az én kezem is így fogná valaki…
*Hangzottak fel a kissé talán szomorkás szavak. Igen, ez határozottan hiányzott az életéből, de amúgy sem gondolta, hogy létezik olyan férfi, aki képes elfogadni, hogy jó, ha egy héten egyszer van rá ideje, hogy sokszor heteket tölt távol itthonról, és hogy szinte mindenki ismeri az arcát…*
- Egyébként, hogy sikerült a tegnap este? Jól ment a tánc? Micsoda kérdés… biztos jól ment.

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Szomb. Márc. 14, 2009 7:49 pm

* Na a reklámok az már teljesen más tészta volt számára is, rühhelte őket, nem csak azért mert becsapják velük az embereket hanem azért is mert ha olykor hazaér az esti filmre és érdekli is, a legjobb részeknél szakítják a filmet s olykor kivágban belőle egy kis részt is. Azokat nem szerette de kinek mi való kedvére.
Bár nem tudja milyen egy 8 órás munkabeosztás azért el tudja képzelni.*
- Pöröghetsz ha erre vágysz...valaki azt is soknak találja, s biztosra veszem hogy annak a száját hagyja el aki az asztala mögött ül és a nevével firkálja alá a papírokat. Tőlük hülyét kapok mert ők sírnak a legjobban....-*persze vannak kivételes esetek s jól tudja hogy egy iroda munka is lehet kemény, inkább mentálisan mint sem fizikailag.
Ahogy megmelítette az autó leamortizálás legyintett egyett.*
- az legyen a legkevesebb!-*emelte fel szemöldökét.*
- Pár nappal ezelőtt majdnem elütöttem valakit figyelmetlenségemben. Nagyon lekötöttek a gondolataim s méghozzá a zebrán,majdnem elcsaptam egy pasit. Úgyhogy inkább meghúzom az oldalát, betöröm a szélvédőt vagy nekimegyek egy fának mint sem más emberben tegyek kárt esetleg kioltsam az életét.* mesélte komoly hangon, kis szerencse volt hogy a férfi reflexei jól működtek és csak súrolta. Még most is gyötri a lelkiismeret furdalás pedig egyáltalán nem bánta eme találkozást.
- Nahát színésznő vagy? Akkor azért ilyen mozgalmas az életed. most már mindent értek....-*bólintott kedvesen elmosolyodott. ~ Akkor azért volt ismerős első találékozásunk alkalmával...bár még most sem tudom egy szerephez sem kötni ~ gondolta, de ez nem is számított. sosem az alapján ítélte meg az embereket hogy mennyi pénze volt hogy mi is valójában. Sokkal jobban számítottak számára az emberi értékek és az AKI volt. Nem amit melózik s játszik.*
- Talán most már több időd lesz magadra. Bár ha jól sejtem még csak most jön a filmbemutató,partyk meg hasonlók...igaz?-*kérddezte mert volt jártas az ilyen dolgokban. Közben előkotort a táskájából egy cigaretátt s mielőtt rágyújtott volna megkérdezte.*
- Tudom tudom ,ez nem tartozik az egészséges életmódhoz, de nem is mondtam hogy teljes métrékben betartom. Zavar?-*emelte meg, s a válasz függvényében rágyújtott vagy visszatette.*
- tulajdonképpen részben. Bár nem koreográfus vagyok, elég hosszú ideje táncolok már ahhoz hogy saját magam is létrehozzak hosszabb mozdulatsorokat. Néha a műsort is nagyjából összerakom otthon persze mikor színpadra lépek semmivé foszol néha, de addig is hódolok szenvedélyemnek.-*s csak ez volt a fontos. jól érezte magát táncolás közben, teljesen átadja magát a zene ritmusára és kiadja felgyülemlett feszültségét. Valaki jógázik, valaki tányért tör, ő táncolt.*
- Mostanság nincs, de remélem hamarosan újra letudok járni a srácokhoz és feleleveníteni a dolgokat. Ez egy szabad tánccsoport nincsenek megkötések se semmi. Csak együtt vagyunk jól érezzük magunkat, újat alkoztunk közösen és segítjük egymást. De nagy álmom hogy neves hip-hop csapat tagja lehessek. Merész álom a mai világba de megpróbálkozunk vele...-*szerényen elmosolyodott hiszem ezek csak álmok.
- Ne aggódj az enyémet se fogja senki. Tudom nem valami megnyugtató de több mint a semmi...-*barátságosan elmosolyodott.Ahogy a tegnap estére gondolt sejtelmesen elmosolyodott s egyből maga előtt látta Laurent öltönyös alakját.*
-A tánc része rövid...úgy vélem sikeres volt. Hosszú éjszaka volt...azzal a fickóval vacsoráztam kit majdnem elgázoltam...eljött a clubba....-*ezt még senkivel sem tudta megbeszélni hisz barátnője egy újabb hódításával foglakozott napok óta és csak arról tudott beszélni. ezért nagy vonalakban elmondta Christynek, kedves volt ,szerette a társágát így másodszorra is.*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Szomb. Márc. 14, 2009 8:33 pm

*Hevesen bólogatott a lány szavaira, tökéletesen egyetértett vele.*
- Sőt, helyettük többnyire a titkárnőjük intéz el mindent… És még így is panaszkodnak.
*Tárta szét a karjait, jelezvén, nem érti az ilyen embereket, de nem is az ő dolga. Neki csak az számít, hogy a saját életét nagyon is kedveli, és hiába dolgozik sokat, neki jó így. Legalább nem ér rá azokon a dolgokon keseregni, amik kimaradtak, és kimaradnak az életéből.*
- Hú, még szerencse, hogy nem lett nagyobb baja… Igazad van, inkább akkor menjek neki valaminek, és a kocsiban tegyek kárt, mintsem emberben. Szerencsére ilyen balesetet még nem okoztam. De ne aggódj már emiatt, ha semmi baja nem esett, akkor nem kell, hogy bűntudatod legyen.
*Magából indult ki, ő ostorozná magát napokig, hetekig, még akkor is, ha semmi baja nem esne az illetőnek.*
- Vagy szórakoztatóipari rabszolga.
*Jegyezte meg viccesen, egyik munkatársa nevezte így egyszer, elég találó.*
- Igazából, ha nem forgatok éppen, akkor elég sok szabadidőm van, de mostanság szerencsére elég jól megy a szekér.
*Sorra kapja a forgatókönyveket, jobb nem is nagyon lehetne a dolog, úgyhogy jelenleg nagyon meg van elégedve a dolgokkal.*
- Igen, most ezek kerülnek sorra, bár nem bánom, az mégiscsak egész szórakoztató, és többnyire csak az estéim vannak betáblázva, nem rohangálok egész nap. Valamint gyönyörűséges ruhákat hordhatok, meg tündökölhetek…
*Mosolygott, hisz mint minden nő, ő is odavan a szép ruhákért, és szeret tetszeni.*
- Nem, csak nyugodtan, zárt helyeken nem kedvelem annyira a füstöt, de itt nem zavaró. Az én szenvedélyem a kávé, nehezen indul be a reggel anélkül. Úgyhogy ne szabadkozz, én aztán megértem.
*Sosem dohányzott, nem igazán rajongott a szagáért, meg hát, értelmét sem látta. Na de mindenki úgy roncsolta a szervezetét, ahogy akarta. A kávé sem tartozott a kímélő dolgok közé.*
- Az a jó, ha az ember lányának vannak álmai, nem kell félni nagyokat álmodni, akkor nincs mire törekedni. Egyébként meg, szerintem a legtöbb ilyen álom nem is olyan elérhetetlen.
*Elég céltudatos lánynak ismerte meg Wynoa-t, és szinte biztos volt benne, hogy el fogja érni, amit akar. Szurkolt is neki, úgy vélte, megérdemelné, hogy valóra váljanak az álmai.*
- Ohh, egy férfi… és? Tetszik?
*De csak akkor tért ki erre, mikor a másik már befejezte a mondandóját, és beszámolt neki az estéről. Igaz, a fejét merte volna rá tenni, hogy ilyesmi is volt a dologban. Ő meg kíváncsi volt egy kicsi, na jó, igazság szerint nagyon. Ha már neki nem volt ilyen téren senki sem a láthatáron, legalább az érdekelte, hogy Wynoa-nak van-e. Kedvelte, szimpatikus volt, és örült, hogy megint összefutottak.
Az órájára pillantott, s mély sóhajjal állapította meg, hogy már nincs túl sok ideje a fotózásig.*
- Sajnos mennem kell. Viszont, örülnék, ha valamikor nem csak véletlenül is össze tudnánk futni. Jövő héttől valószínűleg több időm lesz… Remélem benne vagy.
*Mosolyogva fürkészte Wynoa arcát, hogy vajon mit szól hozzá.*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Szomb. Márc. 14, 2009 8:56 pm

*Nos eben is egyezett véleményük és ezt örömmel fogadta. A meló nagy részét a titkárnők végzik el, mégis a főnökük zsebelik be a vagyon és a siker nagyobb részét. De az élet már csak ilyen, nem születhet mindenki forgótámlás irodai székbe. Ő egyszer majd ha elvégzi az egyetemet minek vége már nincs is oly távol éttermet akar majd vezetni mi remélhetőleg a sajátja lesz, esetleg elhelyezkedik egy szállodában vendéglátó menedzserként. Sok sok dolgot szeretett megvalósítani és küzdött is érte rendesen, méghozzá úgy hogy semmi támogatást nem kap - érti itt a szeretetet ez alatt nem az anygaikat - mégis foggal körömmel kapaszkodott a tudás létráján felfelé. Bár sejti hogy minden álma nem fog megvalósúlni, így idővel biztosan szortíroznia kell majd közöttük.*
- Hál'istennek semmi baja nem esett, de a tudod tudod...?-*nézett a lányra szomorkás arccal.*
- Még egy jó darabig biztosan gyötörni fog a bűntudat.-*s ez így is volt rendjén, hisz jó lélek volt a szentem, sosem okozna kárt senkiben.*
- Az a lényeg ha élvezed és szereted csinálni, akkor nem számít semmi más. Amíg bírod a strapát s miért ne bírnád fiatal,szép nő vagy s előtted az éled meg a premierek, nincs miért panaszkodnod. tudom hogy nem teszed, jobban mondva sejtem, de látszik rajtad hogy oda vagy a színészetért és az ezzel járó feladatokért...s ha jól hallottam a telefonból még válogathatsz is! szerencsés vagy...-*barátságos mosoly, igazán nem akart hallgatózni de a telefonálás felét meghallotta. A lány engedelmével rágyújtott s lassan kifújta a füstöt. egyre ritkábban gyúkt rá,de még nemképes arra hogy letegye. A kávéját el sem tudja képzelni nélküle s amikor úgy érzi rá is fog gyújtani. Mit számít az 3-5 év már...
- Igen szeretek is elrévedni a dolgokon. elképzelem hogy érem el céljaimat s mit teszek meg ennek érdekében. Nagyon szeretek ábrándozni...-*kacagott fel jókedvűen, ki tudja miért. jól érezte magát s úgy érezte nevetnie kell. Megszívta a bagót s lassan kifújta. közben a színésznő kérdésén gondolkozott sejtelmes mosollyal ajkai körül. Egy végtelenig tűnő pillanat után megszólalt.*
- Igen...nagyon jóképű belgába botlottam. Legalább is az én elvárásaimnak megfelenek. Persze nem szortírozok hajszín és alkat szerint de már első pillantásra is bejött.-*ahogy maga elé idézte kék szemeit megborzongott.Úgy tudott nézni velük hogy szinte érezte ahogy a lelkébe lát. Mindig a megfelelő pillanatban erősítette szavaival minek nem lehet elég hálás.És persze nem utolsó sorban hízelgőek voltak számára eme szavak.*
- Úriember...bár nem ismerem még annyira hisz csak kétszer találkoztunk,de nem olyan mint az itteni léhűtő srácok. S ennek örülök...-*mosolya széles lett,arca egészen kivirult ahogy a férfiról beszélt.*
- Ó így elszaladt idő?-*pillantot órájára, az egy óra hamarosan letelik és nem akarta hogy a nő miatta késsen a fotózásról.*
- Persze menj csak semmi baj! Nehogy elkéss miattam...-*az ajánlatra elmosolyodott.*
- Számot cseréltünk,így nyugodtan hívhatsz bármikor. Amint van egy kis szabad időm hívlak én is.-*neki több lesz,de valamikor tanulni is kell.*
- Örültem a találkozásnak Christy! További szép napot!-*búcsúzott, igazán nem akarta feltartani a lányt. Amint eltűnt alakja mégegyszer az órájára pillantott. ~ Lassan jobb lenne ha hazafelé venném az irányt. Nemsokára indulhatok a clubba...~ gondolja s egy hirtelen fordulattal visszaindul az autójához. A délutánja legalább oly kellemes volt mint az estéje, így jókedvűen tért haza.*

Tárgy: Re: Royal Dreams sétány Szomb. Márc. 14, 2009 9:35 pm

- Ezt valahogy sejtette, jobb ha nem is gondolsz bele, mi lett volna, ha komolyabb baja esik… akkor aztán tényleg szörnyen éreznéd magad. Áhh, jobb nem is ilyesmire gondolni. *Csóválta meg a fejét.* Szóval ne aggódj, inkább örülj, hogy egyben megúszta a pasas, és még tetszik is. *Kacsintott.* Ki tudja, lehet sosem találkozol vele, hogy nincs ez a szerencsétlenség.
*Az ilyen dolgokat mindig is olyan sorsszerűnek tartotta, s szent meggyőződése volt, hogy vannak, amiknek mindenképp meg kell történniük, jónak, rossznak egyaránt.*
- Igen, nem panaszkodhatok ez tény. Ohh, a telefon. Az nem igazán filmről szólt, tudod, általában divattervezők által kreált ruhákban megyek a különböző rendezvényekre, és már évek óta egy bizonyossal készíttetem a ruháim. De úgy tűnik kiégett, és már nem igazán megy neki a dolog.
*Mondjuk, már elég idős, és macerás a nő, lehet jobb is lesz, ha keres mást.*
- Szóval, kell egy kis vérfrissítés…
*Mosolyodott el halványan, majd pár pillanatig azt figyelte, hogy szívja a cigit a nő, de aztán elfordította a tekintetét, és körbenézett még egyszer a családokon, a szaladgáló kutyákon.*
- Ábrándozni… ne is mond. Bár az én ábrándjaimban többnyire álmaim férfija szerepel. *Pirult el kissé, életének ezen része teljesen szokványos, bár, ez talán nem teljesen igaz, hisz sosem tudja, hogy viselkedjen a férfiakkal, annyira tapasztalatlan…*
- Na tessék, akkor lehet nem sokáig lesz már árva a kezed? Valóban nehéz manapság igazi férfiba botlani… engem valahogy elkerülnek.
*Sóhajtott egyet, de annyira nem sajnálta, most úgysem fért volna bele az életébe.*
- Örültem, hogy összefutottunk, szerintem jövő héten majd rád csörgök. További szép napot neked is!
*Mosolygott még Wynoa-ra, majd letért a kis ösvényről a forgalmasabb járdák felé. Nem volt messze a hotel, bőven odaért még időre, úgyhogy nem aggódott. Remek ötlet volt a parkon keresztül jönni, nem is gondolta volna, hogy összefuthat Wynoa-val, de így legalább része volt egy kellemes beszélgetésben.
Hamarosan elnyelte a nagy épület belseje, ahonnan röpke két óra múlva indult csak tovább még teendőit intézni.*