Angelus Rosedale városi temető

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 12:05 pm

2009. március 15.-e délelőtt 9:50 perc. A Manila rádióban felcsendül egy közkedvelt zene a ’90es évekből. Az előadó a Guns ’N Roses: Welcome to the Jungel című száma. Amint vége a számnak az műsorvezető megszólal és kellemes reggelt kíván minden hallgatónak. Egy szokványos vasárnap reggel, amikor mindenki pihen, és nagy terveket sző a nappal kapcsolatban. A műsorvezető elhallgat és egy újabb dalt konferál fel. Shaggy: Angel című száma. Odakint tavaszias idő, mindenkinek hasonló kedve lehet aki ily korán ébren van. A dal kellemesen felcsendül.

Eközben egy kicsit arrébb a Los Angeles belvárosában, a Griffin park közelében már ilyen korán is nagy a nyüzsgés. Az emberek üdvözli a tavaszt, elég sokan vannak ma idekint, hiszen csodálatos idő van. Annak ellenére, hogy itt amúgy is mindig jó idő van. Az emberek érzik a csillagászati tavasz érkezését.

Az égből hírtelen nagy robaj hallatszik. Mindenki az eget kémleli, de egyelőre csak az iszonyatos nagy hangot hallják. Mindenki először kétségbe esik, majd mindenkiben előjönnek a New York-i támadások hírei. Az ominózus szeptember 11.-e.
Bár látható robbanás és egyéb dolog nem történt, csak a hatalmas robaj, mely megremegtette a földet. A robaj elhal, és pár perc múlva egy iszonyatos hangerejű becsapódás a Griffin park közepén történt, nem volt semmilyen robbanás, csak hatalmas föld és porfelhő keletkezett.
Az emberek menekülve rohannak el a területről, mindenki mentve magát és családtagjait. Pár percen belül a parkból eltűnnek az emberek és megjelennek a hatóságok. A por cseppet sem ült el, így a por és füstfelhőben nem nagyon lehet kivenni a becsapódás helyszínét.

Eközben pár kilométerrel arrébb Angelus Rosedale városi temetőben. Az időjárás itt is kedvez az embereknek, de ezt koránt sem látogatják annyian, mint a Griffin parkot. Egy két idősebb nénike látogatja hozzátartozója sírját. A fehér kőlapok melyek kiemelkedően világítanak. Pár ember sétál az emléktáblák közt, kezükben virágokkal. A sírok közt egy nagyobb forgószél jelenik meg, mely cikázva csapódik jobbra-balra a temetői fák között. Elég feltűnő jelenség és a temetőben lévő emberek ámulva nézik a jelenséget. De nem félnek, valahogy nyugalom járja el testüket. Nincs félelem bennük.

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 2:47 pm

*Szokásos napjainak egyike, igaz, ma szerencsére annyit rohangálni nem kell, csak szörnyen sokat telefonálni, na meg átnézni a divattervező alkotásait. A tegnapi képek nagyon jól sikerültek, gondot is okozott, hogy a sok jó kép közül melyik kerüljön be végül is az újságokba. Kiválasztották egy óra agonizálás után azt is. Valamikor éjfél körül esett ágyba, reggel hatkor kelt, beverekedte magát ezúttal saját járgányával a városba, szokásos kávé, aztán ceremónia, ami minden évben ezen a reggel kihagyhatatlan.
A nagyszülei 5 éve haltak meg egy autóbalesetben, és a Rosedale temetőben nyugszanak. Így aztán nem csoda, hogy ez az a hely, ahol minden év március 15-éjén eltölt legalább két órát, és csak beszél a sírkőnek. Talán eljut a hangja azokhoz, akiknek szánja. Ilyenkor persze nem mulasztja el elmondani, mennyire hiányoznak, többnyire még sír is… Aztán elmeséli, mik történtek vele, milyen pörgős az élete, és hogy egyik másik filmje mennyire tetszene a mozirajongó papának… Hogy anyu milyen új receptet talált ki, és a nagyi biztos büszke lenne rá. Mesélt a terveiről, álmairól, vágyairól.
Nem mulasztotta el azt sem, hogy mennyire magányos néha, annyi ember veszi körül, mégis egyedül van… Ha a szülei nem volnának, talán nem is bírná. Néha olyan képmutató világnak érzi azt, amiben élnie kell, hogy az valami borzalom.
Pár pillanat múlva megjelenik egy forgószél, először nem is igazán hiszi el, csupán akkor, mikor látja, hogy a száraz faleveleket felkapja, és érzi a fuvallatot, mit kiont magából, s mi pár pillanatra belekap a hajába. Felkel a sír mellől és hátrál egy kicsit, mit valamiért fölöslegesnek érez, pusztán csak reflex. Beáll egy anyuka, és kislánya mellé, akik egy ideig nézik, majd a nő úgy dönt, jobb, ha biztonságban tudja a csemetét, és elmennek.
Ott marad, furcsa, miért nem fél? Miért nem érez semmi aggasztót? Egy forgószél nem vicc, simán kifacsarhat hatalmas fákat is a földből… Igaz, ez nem tűnik olyan nagynak… Valamiért még vonzódik is hozzá… Legszívesebben odamenne, de a józan ész megakadályozza abban, hogy ilyesmit tegyen.*

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 4:37 pm

~...és Sammy ma éjjel is kiütötte magát, most az egyszer jobban, mint én. Annyi szolgál mentségemre, hogy volt jobb elfoglaltságom, képzeld... Meséltem már neked egy bizonyos Tonyról, igaz? Hát nem egymásba botlottunk a pultnál? Frankó volt újra látni, egy csomót dumáltunk, meg hiányzott is már négy év után... De hát még te mennyire hiányzol, Billy... A francba, még mindig nem birom felfogni mit képzeltél és miért kellett ezt megtenned? Hogy tudtál ekkora egy önző barom lenni? Ez az egész úgy tud fájni...~
*Egyszerűbb sírkő melletti rozzant padon ücsörög, térdein könyökölve, sötét napszemüveggel takart szemeit a sírra szegezve mesél a kedves Billynek, ki három hónappal ezelőtt kötél által megvált életétől. Nehéz volt elhinni, megszokni a tudatot, még most sem könnyű számára. Barátot elengedni mindig veszett nehéz, főleg ha menni akar, s főleg ha ilyen úton akar távozni... Nem ad választási lehetőséget az embernek. Bele kell törődni. Nicole is ezen kínlódik már jó ideje, s ha nem volnának vasból az idegei, talán már ő maga is Billy mellett nyugodna. De szerencsére ez nincs így. Friss csokor levendula illatozik a kicsiny kővázában, a koratavaszi szellő lágyan suhint végig a leveleken, szirmokon, a lány sötét, göndör fürtjein. Lehajtja fejét, pár pillanatig úgy marad, majd egy belenyugvó sóhajjal elrugaszkodik a padtól és vállára dobja sötétkék, írásokkal és csillagokkal tarkított táskáját.*
~Most lelépek. Fél óra múlva jön egy kliens a szalonba és a rajz még nincs teljesen befejezve. Obama portréját akarja a bal combjára... Kreatív, mi? További szép álmokat, Billy. Jövőhéten jövünk Cloéval és Wudy is megígérte...~
*Köszön el a maga módján, aztán sarkon fordul és cipőjének kopogásai jelzik, hogy a keskeny sírok közötti ösvényen távolodik Billy parcellájától. Belenyúl táskájába, előhalássza mobil telefonját és menetelés közben pötyögtetni kezdi, ám hirtelen háta mögött szokatlan zajt hall, a szél erősebbnek tűnik, végigfut nyakán a hideg. Hátrapislog válla fölött és ajkai szétnyílnak az ámulattól: forgószél a temetőben. Teljes a döbbenet, egyszerűen nem tudja hova tenni a jelenséget, teljesen abszurd az egész. Megtorpan és teljesen, a fák között szlalomozó forgószél felé fordul, nem hajtja a menekülés vágya, félelmet sem érez, kiváncsiságot és érdeklődést annál inkább. Egy kisebb embercsoport közé keveredett amúgy, némelyek arrébb vonulnak, mások pedig hozzá hasonlóan itt maradnak és álmulva csodálják a mozgó tölcsért. Visszacsúsztatja telefonját táskájának rejtekébe, a hozzá legközelebb ácsorgó személyt pedig meg is szólítja, aki szintén érdeklődéssel figyeli az eseményeket. Vörös hajú nő, s bár a vadidegenek kategóriájába sorolná, mégis megmagyarázhatatlanul ismerősnek tűnik, talán látta már valahol...*
- Basszus... Ez azért nem semmi... Hogyan kerül a temető közepébe egy szép szál forgószél? *Pislog napszemüvegén keresztül a hölgyikére, hangjában a meglepettség keveredik az értetlenséggel, mégis teljesen nyugodt. Lehet, hogy nem tűnik a legelmésebb kérdésnek amit feltett, de végülis jogos... Nem lát ilyet az ember mindennap, még a tv-ben sem, ahol azért rengeteg maszlagot összehordanak. Nem mozdul, táskájába kapaszkodva áll és tekintetével követi a forgószél mozgását, néha a körülőtte és a mellette levőre néz. Érdemes volt ma meglátogatni Billyt.*

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 5:08 pm

*Ösztönösen, akaratlanul húzza összébb magán a nem túl vastag, már inkább tavaszra javasolt kabátkát… hiába, már egész melegnek érezte az időt. Nem is fázik igazán, de hát, mégis itt tekereg pár méterre tőlük egy forgószél. Forgószél egy temetőben a város kellős közepén. Meglehetősen szokatlan jelenség. Elképzelni sem tudja, hogy került ide, és valamiért természetesnek sem tartja. A városon belül nem feltétlenül normális, hogy elindul egy forgószél, mert végül is, mitől alakulna ki? Az arcán is az látszik, hogy nem teljesen biztos abban, amit lát, mintha elhinni sem akarná.
Ha pedig ez tényleg egy forgószél, akkor mi az isten haragjáért nem tűnik el gyorsan innen, pattan be a kocsijába, és tűnik el még a környékről is?
Fura, de a következő gondolata az, hogy reméli, semmi baja sincs a síroknak, és a holtak pihenhetnek békében, ahogy eddig is. Szörnyű volna, ha a következő napok azzal telnének, hogy a hozzátartozók jönnek ki a temetőbe, és rendbe kell hozniuk szeretteik nyughelyét, mert mindent felforgatott ez a szokatlan természeti jelenség. S napról napra világossá válnak, kik azok, akik nem törődnek az elhunytakkal, mert biztos lenne jó pár olyan sír, ami romjaiban állna hetekig, ne adj isten hónapokig.
Egyébként is, miért pont ma történik ilyen? Néha úgy érzi, vonzza a bajt, ugyan most arról sincs meggyőződve, hogy ez egyáltalán baj lenne, hisz nem tart semmitől. Ami határozottan furcsa... Lassan fordul a nő felé, aki megszólította, ajkain erőtlen mosoly trónol, és biccent egy aprót. A kérdés teljesen jogos, benne is megfogalmazódott ez, de válasz aligha érkezhetne bárkitől is. Hisz, melyik szerettét gyászoló ember tudhatná, mi is zajlik itt.*
- Fogalmam sincs, de igazán megmondhatná valaki…
*Felelte halkan, visszapillantott a forgószélre, és attól kezdve alig tudta levenni róla a szemét. Fura, de a maga módján még varázslatosnak is tartotta. Na de mégis mi a fene varázslatos egy forgószélben, ami egy temetőben jött létre? Vagy talán pont ezért? Mert olyan őrülten lehetetlen ez az egész, és ennél fogva képes felkelteni az érdeklődését?*
- Az vajon normális, hogy nekem ez tetszik?
*Kérdezte a napszemüveges nőtől most ő, és ugyanolyan idióta, ostoba kérdésnek érezte, amilyennek talán hangzott is. De ha egyszer így volt? Talán más is így érzi, és akkor nem kell teljesen hülyének vélnie saját magát.
Furcsa mód még az is tetszik neki, ahogy vörös tincseit cibálja kicsit a szél, mikor épp közelebb van hozzájuk a forgószél.*
- Ez nem normális…
*Sosem volt az a tipikus, minden csöndben szemlélek fajta, így aztán, mivel itt maradt pár ember, akad hallgatósága is. Akkor meg aztán nem fogja úgy nézni ezt a jelenséget, mint a kuka… Egyre erősödik benne az az érzés is, hogy közelebb menne, már-már emeli a lábait, de úgy tűnik, a józan esze még nem ment el teljesen, és mégsem vetemedik ekkora őrültségre.*

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 5:25 pm

A forgószél akár egy megmagyarázhatatlan jelenség. Megáll, majd mintha nézni a járókelőket, majd újra megindul. Mintha odamenne némelyik sírhoz, és egy pillanatig meg-megállna, mintha tiszteletét fejezné ki a sírok lakói előtt. Csend vala, megszűnik a szél ereje. A szél egy helyben áll. Egy sír előtt, egy sír előtt, melyen nem szerepel név. Egy névtelen sír.
A temetőben a tömeg szép lassan megnyugszik, aki itt maradt, az senki nem érez már késztetést, hogy elmenjen, hiszen miért tenné. Annyira megnyugtató érzés keríti hatalmába a jelenlévőket, hogy szinte már harmóniát érez. Mintha egy vígjátékot nézne a vasárnap esti moziban és közben popcornt enne a családjával. Idilli helyzet.

Christy és Nicole!
Egymás mellett állva, úgy érzitek, hogy lelketekben megnyugvás van.
Christy! A szép emlékek mindig lelkedben maradnak amikor megpillantod a sírt, hiszen jól tudod, hogy nagyszüleid mindig a lelked mélyén lesznek, onnan sosem tudnak távozni és nem hagynak fájdalmat.
Nicole! Billy halálával kapcsolatban gyászt érzel, de jól tudod a lelked mélyén, hogy jobb helyen van. Kicsit te is fölszabadulsz, a lelked megnyugszik, talán meg is békél. Amint ott álltok, látjátok a forgószél, lassan eloszlik, de nem mindenki volt ily szerencsés. A sírok között kavargó szél, valakit maga alá temet. A forgószél árnyékába egy földön fekvő alak van, Úgy látszik eszméletlen. Talán a fogószél ragadhatta magával és beverhette fejét valamelyik sírkőbe. A szél megszűnik, helyén egy eszméletlenül fekvő alak pihen.

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 5:54 pm

*Furcsa jelenség, furcsa környezetben, s az érzés is roppant furcsának mondható mely a lelkében tanyázik, a reakciójáról ne is beszéljünk, mert ugye már ott kezdődik a probléma, hogy nem szaladt el, mint a normális pánikoló népség, hanem inkább szépen karbafont kezekkel csodálja a minikatasztrófát. Érthetetlen, abnormális. De voltaképp ezzel nincs egyedül, mások is ugyanígy állnak és tátott szájjal bámulnak, elnézve az arcokat csöppnyi félelem sem vehető észre a kisimult vonásokon.*
~Egyefene, az Obama fanatikus kénytelen lesz várni, innen el nem mozdulok amíg ki nem derül mi is ez a forgószeles effekt.~
*Nem kell sokat győzködnie magát, pedig normális esetben mindent a kliensért, de kérem, ez most korántsem egy normális eset! Leveszi napszemüvegét, így tágra nyílt pupillái szabadabban kémlelhetik a történéseket.*
- Ja, az apróbetűs részek mindig a legfontosabbak, kár, hogy azok vannak mellőzve szinte minden esetben. *Bólintja a nő szavaira, ő is szeretné már eldönteni, hogy hova is tegye ezt a tekergőző forgószelet, de ahogy elnézi senkinek gőze sincs mi történik, így nem marad más választás, mint várni és figyelemmel kísérni a tölcsér útját, keresni elméjének legmélyebb zugaiban az esetleges, elvont magyarázatokat. Mindeközben annyira nyugodt, hogy az már fáj.*
- Normális? Nem... Pont az ellenkezője, nekem is imponál... Ez határozottan nincs rendben. *Mégsem érez gyötrelmet és mardosó kétségbeesést. Mintha farkasszemet nézne a forgószéllel, mely egyszerre megáll előttük, majd tova siklik, pörögve a sírok között. Érdekes, hozzájuk nem közelít. Tekintetével követi, egyszerűen nem bírja levenni róla. Aztán tovább fokozódik a furcsaság, kiválasztva egy sírkőt a forgószél mintha megállna előtte, minden elcsendesedik és a lelkébe is egyre mélyebb nyugalom költözik. Kicsit oldalra döntött fejjel figyel, Billy borostás képe jelenik meg lelki szemei előtt, egy pillanatra összeszorul a szíve, de ezt rögtön követi a békés beletörődés. Minden okkal történik és Billy mostmár a neki legjobb helyen lehet, el kell hát engednie. A forgószél megszűnése kizökkenti elmélkedéséből, a teljes nyugalom azonban még mindig uralkodik rajta. Kérdőn, barna íriszeivel a mellette levő nőre pislog.*
- E-eltűnt. *Még nem tért teljesen magához, szaggatottan szólal meg, majd megköszörüli a torkát és a forgószél hűlt helyére tekint. Még mindig felfoghatatlan. Ahogy a szél lassan eloszlik és csend telepedik a temetőre, előttük egy fekvő alak sziluettje bontakozik ki. Eddig észre se vette, hogy van ott valaki, talán belekeveredett szerencsétlen a forgatagba? Meglehet. Mindenesetre ájultan fekszik, ez nem túl jó jel.*
- Szegényke... Biztos fellökte az erős szél. *Nem tudna csak így mindezekután kisétálni a temetőből és besétálni a szalonba, tűt ragadva nyugisan tetoválni Obama pofákat, ezért is indul meg, téve pár lépést a fekvő ember felé.* Gyere, megnézzük? Lehet csak pár pofon kell neki és felébred. Talán még látott is valami konkrétumot, elég közel lehetett a forgószélhez... *Variál nyugodtan a nőt figyelve és reméli beleegyezik és együtt odasétálnak az ájulthoz.* Nicole a nevem, amúgy. *Mutatkozik be egyuttal, egy biccentéssel és már meg is indul az egyén felé. Elérve hozzá, lereszkedik és pár pillanatig kémleli, méregeti, majd bátorkodik megrázni egy kicsit, hátha erre reagál. Sebet nem lát rajta, de attól még lehet.*
- Hahó! Hall engem? *Kicsit hangosabban szólongatja, majd a nőre pislog, kicsit tanácstalanul.* Jól odaverhette magát... Van nálad egy kis víz? Vagy szedjünk az egyik kővázából? Vagy mit csináljunk vele? *Kérdi, hisz azért próbálkozni kell, max ha azértse akar felébredni az illető, hát kihívják a mentőt. Érdekes rész lesz a forgószél leírása, ha majd az orvosok rákérdeznek a körülményekre.*

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 6:17 pm

- Megnyugtató, hogy nem csak én gondolom így… Bár, ahogy belegondolok, ennél nyugodtabb már nehezen lehetnék.
*Tökéletesen össze van zavarodva mondhatni, de örül, hogy mások is így vannak ezzel, és senki sem érti, miért ilyen nyugodt ebben a fura helyzetben.
Képtelenség, hogy az történjen, mint amit hisz, hogy történik. Ha nem találná teljesen abszurd, és lehetetlen jelenségnek, még képes volna azt gondolni, hogy az a forgószél megáll a sírok előtt egy-egy pillanatra. Aztán megáll. S csak úgy ott van a temetőben, mindenféle szellő nélkül. Megállt a forgószél. Kezdi úgy érezni, hogy elvesztette az eszét… A sír felé pislog, nem nagyon lát el odáig, de elég egyszerűnek tűnik, s mintha név sem lenne a sírkövön. Furcsa… miért pont azelőtt a sír előtt állt meg.
Majd megszűnik minden érzése ezzel kapcsolatban, és egész más kerül a helyére. Mintha minden tökéletes volna, mintha mindig az lett volna… A szép emlékek sorra váltják egymást elméjében, emlékeztetve a tisztességben megőszült nagyszüleire, kiket aztán egy részeg őrült elcsapott. Nem jött még el az idejük, nem volt fair. Most mégis csak a szépre gondol. Ahogy nagypapájával filmeket néztek, és mindig mesélt közben egyik másik híres, és nem utolsó sorban már rég elhunyt színészről. A papa a régi filmek szerelmese volt, nem is csoda. Majd a nagymama, ahogy mindig ott állt a kis konyhájában a pult mellett, a sámlin, hogy mindent lásson, és figyelte, hogy csinálja a finomabbnál finomabb sütiket. Némelyikre meg is tanította, de valahogy sosem jutott el odáig, hogy megpróbálja egyedül is… Amióta meghalt, nem igazán vette elő a receptjeit, túlságosan fájdalmas lett volna. Aztán az emlékképek, ahogy megöleli egymást a két idős ember, akik halálukig rajongva imádták egymást, soha egy hangos szavuk nem volt a másikhoz, mindent meg tudtak beszélni. Őket Isten is egymásnak teremtette egyszer régen. Könnyek szántják végig az arcát, hogy aztán lepottyanjanak a földre, és a szomjas, tavaszra készülő föld mohón nyelte be a sós cseppeket.*
- Ahogy jött, úgy ment…
*Szólal meg kicsit rekedtesen ő is, és nem érti, egyre furcsább ez az egész. Ahogy leülepszik a forgószél által kavart porfelhő, ő is észreveszi a földön heverőt. Nem tudja elképzelni, hogy legyen olyan balga alak, aki belesétál a kellős közepébe. Rossz helyen lett volna, mikor megjelent? Nem, ezt nem hiszi, nem hallottak kiáltozást, és elképzelhetetlennek tartja, hogy ilyen helyzetben ne kiáltson segítségért az illető.*
- Fura… nem hallottam kiáltozást. Elég hamar elájulhatott akkor… úristen, remélem nem verte be a fejét egy sírkőbe.
*Szörnyű volt elképzelni, hogy egy ilyen dolog miatt valaki a szemük előtt lelje halálát. Hogy semmit nem tudtak tenni ellene, hogy ez megnyugvás képes volt annyira elaltatni valaki figyelmét, hogy ez történhessen.*
- Menjünk. *Bólintott Nicole szavaira, és indult el utána.* Remélem, tényleg csak pár pofon kell neki. *Jegyezte meg halkan, isten ments, hogy meghaljon. Meg is csóválta a fejét.* Az enyém pedig Christy. *Mutatkozott be, és biccentett ő is egy aprót, mosolyogni már nem nagyon tudott. A földön fekvő másik oldalán áll meg, és letérdel mellé, az sem érdekli, ha ettől a nejlonharisnyája szétszakad, most nem igazán foglalkozik ilyen apróságokkal. Az arcát nézi elsősorban, hogy megrebbennek-e a szempillái, jelezvén, hogy hallja őket, és valamilyen formában reagál a szavaira.*
- Az biztos…
*Jegyzi meg, de csak miután pár, még egész gyöngédnek számító pofonnal ébresztgette az ájultat, azaz, remélte, hogy csaj ájult. Felcsillannak a szemei, mikor a vizet emlegeti a nő, mindig van nála egy fél literes szénsavmentes kristályvíz, anélkül nem is hajlandó elindulni otthonról. Előveszi a táskájából, lecsavarja a kupakot, és kicsit pocsol az illető arcára. Reméli, nem fog megharagudni, hogy vizes lesz egy cseppet.*
- Hahó idegen, jó lenne felkelni, temetőben ájuldozni nem egy életbiztosítás.
*Mosolyodott el, kicsit nyugodtabb volt, hisz úgy tűnt, lélegzik, akkor pedig még él. Hála az égnek… A mentőket már biztos kihívta valamelyik bámészkodó, aki jobban megijedt a kelleténél. Persze… belső sérülései még simán lehetnek a pórul jártnak, jobb is, ha jönnek a hozzáértők.*

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 7:08 pm

Sötétség! Sötétség és még mindig csak sötétség. A semmiben lebeg egy lélek, mely hosszú útra indult. Fontos küldetése van, mely nem tűr halasztást.*
~ Még messze vagyok, az emberek világától! De igyekszem! Ez atyám kívánsága. Ez a küldetésem, atyámnak ez a kérése! Megteszem hát! ~
* Lassan nyílik ki a férfi szeme, lassan, de még arca a föl felé fordul, a szeme lassan engedi be a fényt, azt a fényt, ami sosem érte még! Az emberek nem érthetik, bár már átélték ezt. Átélték amikor a gyermek az anya méhéből világra jön. A hirtelen sötétségből megérinti az első fény, és kicsiny szeme beengedi azt. Majd torka kinyílik és száján eddig nem használt tüdeje megtelik a földi levegővel. Hát most eme férfi is így van, megszületik, világra jön, eme porhüvelyben, eme helyen. Arcán finoman gördülnek le a vízcseppek, melyet Christy az arcára locsolt. Kialakulnak szemének íriszei is, kinyílik szeme, mely most már az eget kémleli. Emberi teste van, teljesen eltér az eddigitől. Mélykék szeme az égre mered, majd a két nőre, kik láthatták megérkezését, bár koránt sem azt ahogy valójában megérkezett. Kinyitja száját, nagy levegőt vesz, eleinte csak kapkodja azt, majd átmegy köhögésbe! Amint mindenhol elérte a levegő azt amit kellett, megpróbál szavakat kipréselni száján! *
- H.. Ho..Hol? Hol vagyok!
* a szavakat egyszer jobban tudja formálni, képes a levegővételre, és képes látni, bár még elég erősnek bizonyul a fény, de lassan megszokja. Megpróbál felállni, de elsőre visszaesik, Majd négykézlábra áll, és bizonytalan mozdulattal emelkedik fel. Jobb lábát teszi előre, szinte ólomsúlyban vannak végtagjai, a mozgása olyan lehet, mint mikor egy elefántbébi próbálja első járásait. De az érzés ami átjárja sokkal rosszabb minden újnál.! *
- Samael!
*ejti ki hangosan a nevet. A bukott angyal, a bukottak legelsője. Lucifer dédelgetett ölebe.*
- Menjünk! Menjünk innen!
*mondja aggodalmaskodó hangon, és elindul, de felesik, de újra feláll és újra felesik, akár egy részeg járókelő, de stabilizálódik járása, és a nők felé fordul!*
- Menjetek! Menjetek innen, mert idejön, és akkor vége mindennek! Menjetek!

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 7:27 pm

*Lesz mit mesélni az unokáknak... Bár az is könnyen meglehet, hogy ez a forgószél csak az előétel volt és még csak ezután következik a nagyfalat. Elképzelhető. Bár jóformán találgatni sem mer, olyannyira hihetetlen ez az egész, inkább rábízza magát az eseményekre, talán ez is megvolt írva valahol, akárcsak Billy halála. Az is ugyanolyan felfoghatatlan volt, mint most ez a természetfeletti munkálkodás a temetőben. Ajkai kiszáradnak, torka szintén, zavar és nyugalom keveredik egymással érdekes egyveleget képezve. Látogatóba jött ide, válaszokat keresni, követelni, megbékélni, mi meg is történt, csak bónuszként olyasmibe csöppent, amibe még álmaiban is kis valószínűséggel keveredhetett volna. Megannyi gondolat fordul meg elméjében, többségében Billy és a hihetletne felállás körül köröznek ezek. A nő hangja rántja vissza az abszurd valóságba.*
- Derítsük ki mi lett vele... Hátha nem akkora nagy a baj. Örvendek amúgy...
*Szívből reméli, hogy az ájult idegen nem szerzett komolyabb sérülést. Ez az egész már ígyis annyira furcsa, nem hiányzik egy plusz szerencsétlenség. Tehát odalépkednek az alakhoz és finoman, de ugyanakkor magabiztosan kezdik élesztgetni, ki-ki a maga módján, rázogatva, pofozgatva, de egyelőre úgy fest semmi reakció. Elhúzza ajkait, de még mindig nem kezd kétségbeesni, ő maga is volt már ájult, bár az eszméletvesztések is különböznek egymástól, nem megy csettintésre az ébredés.*
- Hátha a víz magához téríti...
*És látszólag tényleg a mennyei hákettőó csodatévő ereje ébreszti fel a férfit, az köhögni kezd, kinyitja szemeit. Egy frissen, ájulásból ébredőhöz képest tökéletesen normálisan viselkedik, bár azért van ebben az egészben egy adagnyi érdekesség...*
- Nyugalom, nyugalom... Az Angelus Rosedaleben, a temetőben...
*Kicsit meglepődik, bár lehet, hogy túl nagy volt a férfi fejére mért ütés, talán kisebb emlékezetkiesés lépett fel. Vele együtt mostmár ő is feltápászkodik, vált Christyvel egy csodálkozó pillantást, majd látván a férfi dülöngélését, bizonytalanságát, kicsit sután ugyan, de felé nyújtja a karját.*
- Csak lassan, eléggé beverhetted a fejed. Ne segítsünk?
*Nem akar tolakodni, de azért tétlen sem akarja nézni ahogy az alak itt botladozik. A kiejtett nevet nem tudja hova pakolni, ismét kérdőn a nőre pislog, majd vissza a férfire.*
- Hát az meg ki?
*Jogos a kérdés, és cseppet sem érti, hogy miért emlegeti ezt a bizonyos Samaelt, vagy hogy miért éppen ennyire zavarodott a férfi. Kicsit tehetetlennek érzi magát, összezavarják a szavak. Mégis kitől kéne menekülni? Próbál határozottan fellépni, és kicsikarni valamiféle magyarázatot.*
- Mégis miről van szó? Van köze ennek a forgószélhez? Egyáltalán hogyan keveredtél bele? Biztos jól érzed magad? Menünk, mégis hova?
*Hát neki ez kezd lassan sok lenni, de azért igyekszik értelmes kérdéseket feltenni és egyenlőre nem tudja eldönteni, hogy mozduljon vagy sem. Addig biztos nem fog amíg pontosabb magyarázatot nem kap. Lehet az alak csak halucinál vagy kitudja, az ütés okozta mellékhatások... A nőre pislog, alig észrevehetően megcsóválja a fejét és tovább figyeli a furcsa idegent.*

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 7:44 pm

- Én is örvendek!
*Jelenik meg az arcán a kicsit lelkesebb mosoly, az új ismeretségeknek mindig örül, akár legyen pusztán pillanatnyi, mi idővel elfelejtődik, akár olyan, miután akár később is összefut majd az illetővel. Azt mondjuk nem feltételezi, hogy ezt a napot, és az egyetlen embert, akivel elindultak segíteni a bajba jutotton, valaha elfelejtené.*
- Remélhetőleg használni fog.
*Hatalmas, megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, ahogy a férfi kinyitja a szemeit, talán pont a víznek köszönhetően. Elmosolyodik, kedvesen, barátságosan, nem is tudna másként, mindig ilyen volt. A kérdés megválaszolásában Nicole megelőzi, de nem igazán bírja ki, hogy ne kérdezzen rá.*
- Mi történt? Talán elfelejtette, hogy ide jött?
*Nem igazán értette a kérdést, ha itt volt előtte is, és úgy nem emlékszik, akkor nagyon beüthette a fejét… Az még csak eszébe sem jut, hogy az égből pottyant volna, olyan mértékű képtelenség. Igaz, a gyorsan jött, s ment forgószél legalább ugyanekkora.
Fura volt a férfi, mintha.. nem tudna beszélni, nehezen jöttek a szájára a szavak, és mintha a levegővétel is gondot okozott volna neki. Egészen belesápadt, lehetséges, hogy komolyan megsérült, és azért ilyen furcsa. Ő is csodálkozva pillant Nicole-ra.*
- Ne aggódjon, hamarosan kiérnek a mentők, beviszik a kórházba, és rendbe rakják.
*Próbálta nyugtatni, és nem nagyon akarta engedni, hogy felálljon. Attól lehet, hogy csak sokkal rosszabb lenne a helyzet.*
- Ki az a Samael?
*Kérdi halkan, a férfi arcáról semmi jó nem olvasható le, s ennek köszönhetően csak még jobban aggódik, mint eddig. Ez most mégis mi akar lenni? Nem emlékszik hol van, de valami Samaelt emleget. Ez neki kezd túlságosan bizarr lenni.*
- Nem gondolod, hogy jobb lenne, ha fekve maradna? Úgy értem… elég zavarodottnak látszik, lehet beütötte a fejét, és valami nincs rendben. Talán meg kellene várni a mentőket.
*Sóhajt fel, de úgy fest, szavai süket fülekre találnak, legalábbis Gabriel nem nagyon hallotta meg őket, vagy pusztán nem érdekli. Hisz újra, és újra fel akar kelni. A sokadik próbálkozás után már ő is felkel, hogy segítsen neki, együttes erővel talán talpra tudják állítani, és úgy is marad.*
- Már miért mennénk bárhová is? Nem fogok csak úgy itt hagyni egy sérültet. Szépen megvárjuk a mentőt, és minden rendbe jön.
*Nem igazán tudott mást mondani, nem tudta, mi ez a pánik jellegű dolog, ami eluralkodott a férfin, de kétségtelen volt, hogy valami bekattant nála. Legalábbis nem tudta másra fogni ezt a vége lesz mindennek teóriát, és csak lassan megcsóválta a fejét. Akkor találkozott újra a tekintete Nicole-val, és felvonta a szemöldökét, mintha azt kérdezni, hogy most mi legyen, vagy csupán azt akarná vele kifejezni, hogy ez megőrült.*
- Tényleg… mi is történt? Nem láttuk, hogy bárkit felkapott volna a forgószél… nem is kiáltott. Nem fáj semmije? Ilyen baleset után talán okosabb lenne nem nagyon mocorogni.
*Jártatta a száját, miközben támasztotta a férfit az oldalán, s csak akkor engedte el, mikor már úgy tűnt, megáll a lábán az alak. Ettől függetlenül persze odafigyelt, hogyha esetleg megint el akar esni Gabriel, akkor megakadályozhassa. A mentő szirénája azonban már hallatszott, közeledtek, nem fért hozzá kétség.*

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 8:07 pm

*Valóban, a nőnek talán igaza lehet és elméjében tényleg örültnek hiszi a férfit. De a mentő hangjánka árnyékában, más is közeledett. Méghozzá, sokkal rosszabb, mint egy mentő.
Samael, Samael, kinek kiléte és ittléte az oka, hogy Gabrielt ideküldték. *
- hölgyeim!
*ejti ki a szavakat egyre bátrabban. És már a járás is úgy tűnik egyre biztosabb. Ami talán feltűnhet a nőknek, hogy a férfin fekete vászonnadrág, fekete csizma és egy fekete hosszú bőrkabát van. Felsőteste csupasz, nincs rajta semmi a kabáton kívül. Járása, tartása stabilabb. Mély levegőt vesz, majd kék szemeivel a lányok szemébe néz. Testüket újra átjárhatja az a nyugalom, ami a forgószél pillanatában átjárta. Szelíd mosoly, szinte angyali szépség. Majd újból megismétli az utasítást, bár koránt sem olyan ziháltan és nyugtalanul, mint eddig. A beszéd ugyan még idegen kommunikáció számára, de csak így képes beszélni az emberekkel, ha nem akarja felfedni kilétét. Márpedig egyelőre nem szándékszik.*
- Megkérem önöket, menjenek! Menjenek! Nagyon szépen köszönöm segítségüket, de már jól vagyok. Valószínű a szép okozta az eszméletvesztésem!
* remélhetőleg a nyugtató hatás meghozta gyümölcsét, és már azon gondolkoznak a hölgyek, hogy távozásra fogják. Nem szabad, hogy itt legyenek, amikor Samael megérkezik. Az végzetes lehet mindenkinek!
Érzi a másik közeledtét, érzi, hogy hamarosan ideér, és egyre közelebb ér. Fel kell készülnie, mire ideér, akkora neki is össze kell szedni minden erejét. Hiszen Samael, is csak most érkezhetett, hiszen érzi, ahogy ereje lüktet az éterben! Utoljára figyelmezteti a segítőit, most itt az ideje, hogy ő mentse meg őket, hiszen azért van itt.*
- Kérem! Menjenek! Most!
* Szavai határozottak, ám nyugalmat sugároznak, hiszen azt akarja elérni, hogy a nők végre elmenjenek. Samael ne érkezésekor ne legyenek itt! *

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 8:24 pm

-Akkor jó*mondja a nőnek , eddig még nem ölt embert ez nem azt jelenti hogy nem is akar csupán kell hogy szolgálja a céljait, majd a felszólalására szúrós szemekkel néz rá*-Tudom mennyire sietős és így tökéletes*mondja komor hangon egy különös hátborzongató mosollyal karöltve majd folytatták az útjukat.Eközbe persze hallgatja a nő beszédét majd bólint*-Szóval mondhatni ide köti a múltja*~nem is tudod mi lesz ebből a városból~*teszi hozzá magába közbe egyre jobban érzi a másik jelenlétét, görcsösen rántja oldalra a fejét*~közeledsz tudom~*gondolja szinte már sugallná a másiknak. Ez a fajta csatorna amit a földön használnak hogy érezzék a másikat sokkalta erősebb mint amit érzett ahonnan jött. A kérdésre csak megrázza a fejét*-nem hiszem hogy járt ott. Elég messziről. Nem erről a földrészről*mondja a nő felé nézve majd lassan észre veszi a temető kapuit. *-Ez lesz az?*kérdezi de szinte már meg se várja a választ érzi hogy itt van. Szerencse hogy még nem tanulták ki a rejtőzködést de gyanítja hogy pár órával később már nem találta volna meg ilyne könnyen. A temető az út másik oldalán van lassan körbe is néz az autók pedig csak úgy száguldoznak át előttük. Az angyal egy határozott mozdulattal tér le az útra , nem nagyon érdekli hogy előtte mögötte kocsik száguldoznak. Végül különös és csodával határos módon átjutott a másik oldalra. De itt történt valami. Mosolyogva hátra néz a nőnek majd az újjával keresztet vet. De a másik irányba pontosan ellenkező irányba mint ahogy szokták.*~most megúsztad~*-Köszönöm az útba igazítást. Még biztos találkozunk*mondja majd se szó se beszéd belép a temető kapuján. Itt már szinte maga mellett érzi azt a másik hatalmas erőt amit csak egy lény képviselhet. Egy angyal, és ennek az angyalnak tudja is a nevét Gabriel*~megtaláltalak~*még messze van de szeme pont abba az irányba néz ahol a férfi lehet. Lassú léptekkel indul meg előre itt mintha már az embereket se venné észre egtymás után löki fel azt aki az útjába áll.*

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 8:33 pm

*Hiába minden kérdés, faggatózás, erőlködés, csak nem tudnak dűlőre jutni, és a férfi váltig azt állítja, sőt kéri, hogy ők ketten minnél hamarabb lépjenek le. Bármit kérdezhetnek, bármint mondhatnak, mintha egy árva szó sem férkőzne ki ajkaikon, úgy viselkedik az idegen. Türelmetlenül dobbant egyett, ez nem mehet így tovább, márpedig nekik kell a magyarázat. Kár, hogy úgysem fogják megkapni... Beletúr göndör loboncába, a férfi és Christy között forgatja szemeit, csóválja fejét. Végül megakad a tekintete Gabrielen, csak most nézi meg egy kicsit jobban magának, nem kerüli el figyelmét a bőrkabát borította csupasz felsőtest, a szépséges arc és az igéző kék szemek. Tűntetően megrázza a fejét, érdekes mód a férfi tényleg jobb bőrben kezd lenni, sokkal magabiztosabban áll kétlábon, mint percekkel ezelőtt. Talán már csak a fejével van gond, mert a lány meggyőződése szerint épeszű ember így nem viselkedik.*
- Mégis miért menjünk el? Legalább egy épkézláb érvet mondjon!
*Neki ugyan senki nem fogja megmondani mit csináljon, nincs az az isten, hát még ember, angyal...bármi. Ezért is csattan fel hirtelen, ám legnagyobb csodálatára ismét nyugalom járja át egész lényét, lassan szertefoszlik az idegesség, az igerültség mit ez az egész szituáció váltott ki belőle. Vonásai kisimulnak, Christyre pislog, vajon ő is így érez? Biztosan. Elcsendesedik és mély levegőt vesz, nyugodtan kifújja. A kiváncsiság még mindig benne él...*
- Hát hogyha ennyire ragaszkodik hozzá... De biztos rendben érzi magát? Várja meg a mentőt, azért egy alapos kivizsgálás ekkora ütés után nem árt...
*Menne is, de maradna is. Ez a mérhetetlen nyugalom arra készteti, hogy szedje össze magát és álljon arrébb, hogy hallgasson a jószóra. Mégis... Annyira hihetetlen még mindig...*
- Remélem azért nem lesz komolyabb baja és... Hát akkor mi megyünk.
*Biccent egyett, bár még jóideig a férfin időz mélybarna szemeivel. Aztán Christyre pislog elég jelentőségteljesen, nem biztos benne, hogy a nő belefog egyezni az arrébb vonulásba, de ő azért megindul. Nem szándékszik elhagyni a temetőt, max egy kicsit távolabb vonulni a férfitől. Ha egymás mellé kerültek a nővel, odasúgja.*
- Maradunk? Vagy egyéb ötlet... Ez a fazon szerintem nem normális... A mentők mindjárt...
*Magyaráz csendben, majd puff. Nagy erővel nekimennek, majdnem hátraesik, táskája ki is csúszik a kezéből. Ez bizony fájt, pedig ő nem szándékozott ütközni, de ez az újabb idegen elég magabiztosan és határozottan menetelt. Azta.*
- Hé, haver! Nézz néha az orrod elé is...
*Veti oda és nekiáll felkanalazni táskáját, meg az abból kipotyogott kis mütyüröket. Hajaj, ha tudná kivel csapta össze a jósors...*

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 8:41 pm

[color=orange]*A szúrós pillantás várható volt így nem rázta meg csak szinte hányingert kapott a belőle áradó hidegségtől. Az út további részébe a földet nézte, néha felpillantott hogy ne menjen neki semminek de többnyire kerülte a férfira való pillantást. Ellenszenves volt neki, mégis segíti egy cél elérésében miről fogalma sincs hogy mi. De eltudja képzelni hogy nem kártyapartira igyekszik a temetőbe. Bele se mert gondolni, hogy mifélére lehet képes. Mert hogy gonosz lélek volt az sugárzott róla.
A más földrész alatt természetesen Európát vagy Ausztráliát érette nem is egy más bolygót. Ez számára magától értedődő volt. Nem felelt rá csupán bólintott. Látszott rajta hogy nem ismerős e földrészen s fogalma sincs hogy hol van. Talán be kellett volna sétálnia vele a rendőrségre, de ez már késő. Méha valami nyomós indokkal állna elő talán kezdenének vele valamit, de nem tudott semmit felróni számlájára. Mondja azt hogy fél tőle? Hogy rosszul van a ridegségétől és libabőrös lesz a hangjától a karja?? Biztosan hülyének néznék ezzel tisztában volt. Ő is furcsán nézne valakire ha ezzel állítana elő.*
- Igen az....-*bólintott s pillantásáét a kapura szegte. Elég sokan jártak keltek ki be. Végtéreis ünnep van mindenki megtiszteli szeretteit még ha nem is november elseje van. Váratlan pillanatban lépett le a férfi a járdáról és úgy tartott a temető felé mintha egy láthatatlan kötéll húzná. ~ Ez az itt az idő erre vártál!!!~ gondolta majd figyelemmel kísérte ahogy sértetlenül átér a túloldalra. annyira megdöbbent hogy nem is tudott szólni figyelmetlensége miatt. Szinte betört a kapun. Az utca ezen oldalán maradt de arrébb sétált hogy belásson a kapun. Kátta amint sebbel lobbal igyekszik előre, a temető hátsó része felé, s útjából mindenkit félre lök. ~ Atya ég ki ez az ember???~ aggódva pillantott arra felé. Ahogy nem volt már társaságában ugy nyugodott meg, a félelem elszállt s leszmítva aa férfi cselekedetét nyugodt volt. Majd eltűnt szemei elől.
Pár percig ácsorgott még a járdán akadályt okozva a járókelőknek, majd sóhajtva visszaindult a park felé s azon törte fejét hogy a férfi milyen jelet mutatott felé.
Amint elérte kocsiját beszállt és hazafurikázott. Hosszú volt ez a nap is.*/color]

/ Sajna mennem kell! Sad

Köszi a mesét meg mindent! /

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 8:44 pm

- Miért nem válaszol egy kérdésünkre sem? Mintha meg sem hallana minket… Nem látom be, nekünk miért kéne magára hallgatni, mikor ez fordítva nem igaz.
*Sóhajtott fel kicsit rosszallóan, nem értette a férfit… és eléggé ellenszenves volt, hogy csak így el akarja őket küldeni. Nem igazán hitte, hogy tényleg nagy baj lenne. Ha így volna, már fel lenne fordulva az egész város. De a közeledő mentőn kívül nem hallott semmit… A temetőből a legtöbb ember lelécelt már, még az a kisebb csoport volt itt, akik hívták a mentőt, de közelebb nem jöttek. Úgy fest, a többieknek sürgős volt a dolguk, és abszolút nem érdekelte őket, hogy ez a férfi él-e vagy hal-e.
Egyre növekvő indulatait aztán lecsillapította a már korábban érzett nyugalom, mi most a férfiből áradt. Na ezt aztán már tényleg nagyon nehezére esett elhinni. Most akkor mi a fene is történt? Lehet, hogy nem a forgószél miatt volt az a nagy nyugalom, hanem a férfi miatt? Itt lett volna végig? Nem… az kizárt, a forgószél előtt nem érzett semmi ilyesmit. Csak úgy kattogtak a fogaskerekek elméjében, ahogy megpróbálta kitalálni, hogy mi történt itt. De egyik lehetőséget vetette el a másik után, mert mindegyik borzalmasan abszurdnak hatott.
Az, hogy nyugodt, számára közel sem egyenlő azzal, hogy itt hagyjon valakit, aki az előbb még a földön feküdt. Legalábbis addig biztosan nem, amíg a mentől meg nem érkeztek, ha pedig elvitték, onnantól neki már mindegy, mert jó kezek között lenne.
Végignéz Gabrielen, szépnek szép, bár, ha szépnek nevezünk egy férfit, az valami mást sugall már, nem is tudja, talán hogy kicsit túl nőies. A felsőtestén átsiklik a tekintete, a ruháit szemléli, fura… Minden olyan fura ezzel a fazonnal kapcsolatban. Smaragdszín lélektükrei tanácstalanul merednek Nicole-ra, majd pillanatok múlva kecsesen megvonja a vállát.*
- Nos, ha nem kér belőlünk, akkor gondolom okosabb lesz távozni. Viszlát…
*Kissé a lelkére vette a dolgot, nem érti, hogy ha valakivel kedvesek, és segíteni akarnak, miért zavarja el őket. Okot nem kaptak a távozásra, pusztán ugyanazt hajtogatja újra, és újra a pasas, mintha mást nem is tudna mondani. Eszméletlen… Csupán egy apró bólintás a másik nőnek, és el is indul utána, vissza-visszanézve Gabrielre, kit talán soha nem fog megérteni, valószínűleg többet nem is látja az életben.*
- Szerintem sétáljunk kicsit arrébb, aztán majd messzebbről megnézzük, elviszi-e a mentő, akkor megnyugodnék… De szerintem sem épp a fazon…
*Feleli, és csak azt veszi észre, hogy egy idióta szinte elgázolja őket, jómaga még idejében arrébb lép, de Nicole-t valósággal elcsapja… Akár egy tank. Dühösen fordul az alak után.*
- Nem gondolod, hogy illene bocsánatot kérned? Tapló…
*Szól utána, majd lehajol, hogy felsegítse a nőt, aztán pedig a kütyüjeit is, már ha nem zavarja ez a másikat.*
- Kész őrültek háza ma ez a temető…

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 9:12 pm

*Akárhogy kéri a nőket, nem akarnak távozni, egyre csak faggatják, de nem mondhat el nekik semmit, bármennyire akarják. Kedvesen rájuk mosolyog, majd lágy hangon, szinte dallam szál a levegőben ahogy most megszólal. Végre birtokolja hangját, végre érzi erejét, és érzi, hogy átjárja atya energiája! *
- Köszönöm nektek a segítséget, és köszönöm, hogy segítettétek utamat, ahogy talpra álltam. Samael hamarosan ideér, és akkor a végítélet is elkövetkezik, de ne féljetek, atyám velem van és győzedelmeskedek a gonosz fölött.
* Már késő, érzi ahogy megérkezik. Nem tud már mást tenni, csak felkészülni arra amiért itt van.*
~ Samael! Egy ekkora mocskot mint te, képes elviselni e kicsiny világ! De most hibát követtél el! Ezen hely szentelt! Atyám védelme alatt áll, hiszen ez egy temető! Nincs se hatalmas se jogod, itt fitogtatni tudásod és hatalmad. Minden ember aki itt van, atyám és az én védelmemet élvezi! Tágulj innen! Kotródj! ~
* Szavai határozottak és erőtől duzzadóak, de mind ez csak a két angyal elméjében hallik, hiszen nem beszélnek egymást közt a halandók nyelvén. Az elmék csatája ez. Aki látja őket, az csak két néma alakot lát, kik egymással farkasszemet néznek! *

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 9:23 pm

*Csak érzi a becsapódásokat de nem nagyon törődik velük, egészen addig nem ameddig a mellkasának nem ütközik valaki és el nem esik. Komoran néz le rá majd jön mindjárt a két úgymond beszólás. Először Christy felé néz. Különös nyugtalanító mosollyal*-Nem gondolod hogy el kéne tűnnöd ha meg akarod őrizni az életedet?*kérdezi oldalra döntötte fejjel majd Nicol felé néz le, nem várja meg míg feltápászkodik, inkább maga segíti fel. Két karral nyúl le érte és a vállánál fogva húzza fel de nem tesz semmilyen támadást ellene csupán szorításának erejét lehet érezni *-Azt hiszem ugyan ezt én is elmondhatom*mondja a nőnek majd felnéz, s meglátja magát isten első angyalát Gabrielt. Arca gyúnyos mosolyra húzódik*~Én is örvendek a találkozásnak, Gabriel, nem hittem volna hogy urad utánam mer küldeni. Nagyon rosszul tette. És megtudod őket védeni?~*ebből csak a mosoly látszik ahogy félre dönti a fejét*~lehet hogy nem mutatkozok meg előttük de a kis védencednek egy mozduilatból állna és eltörhetném a nyakát ugye tudod?~*kérdezi gondolatba majd a nőre néz*-Ezúttal elengedlek máskor vigyázz hol fordulsz meg*mondja majd egy kis lökéssel oldalra billenti ő pedig előre lép, most már közelebb van Gabrielhez érzi a hatalmas erőt, szeme az övébe furakodik*~Ha oly bátrak vagytok te és atyád miért nem küzdünk meg. Hisz ezért jöttél nem. ? Megnézni hogy mennyit ér a világosság a sötétség ellen nemigaz?~*csak meredten áll a másik előtt és figyel*

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 9:41 pm

*A két férfi test áll egymás előtt. Hangos szó el nem hagyja egyik ajkát sem amikor egymással beszélnek! Gabriel ránéz, majd elmosolyodik! *
~ Ugyan Samael! Te csak egy mocskos kutya vagy, ki a sötétségben él! Néz körül! Fényes nappal van, nem bántja szemed a fény! Igaz, hogy bántja? Javaslom, kérj segítséget és kotródj vissza a sötétségbe, mert bár a fény szolgája vagyok és atyámmal az embereket védelmezzük, de Atyám a tanúm, hogy darabokra téplek és szemeidet kinyomva, szíved pedig a szádba téve fogok veled végezni! ~
* Lehet, hogy a szavak gyalázatosak, és normál esetben nem hagyná el soha az ajkát, sem gondolatát. Most viszont az emberek és azok lelkük az ami a legfontosabb. *
~ Mint mondtam ez megszentelt föld, nincs hatalmad! Nincs hatalmad, hogy ide gyere és jogod, hogy becsmérelj, engem vagy hitem! Utoljára szólok, te szárnyaszegett! Kotródj, és menj vissza a sötétségbe! ~
* nem mozdul, nem tesz semmit, arcán derűs mosoly, magabiztosság járja át lényét! Jól tudja, ha itt most harcra kerül sor, akkor itt kő kövön nem marad, és letarolják az egész temetőt! De egyikük visszaszáll oda ahonnét jött! És az nem ő lesz! Ő biztos nem! *

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 9:49 pm

- Tényleg nagyon beverte a fejét...
*Kicsit elkerekednek szemei a férfi szavainak hallatán, mintha egy másik korból csöppent volna ide, legalábbis ami beszédét illeti. De az is meglehet, hogy egy elmegyógyintézetből szabadult és ez az ütés tett még egy lapttal az amúgyis labilis állapotára. Mostmár ráhagyja a dolgokat, semmi értelme a további faggatózásnak, jobb ha kicsit arrébb sétálnak Christyvel. Biccent egy utolsót Gabrielnek, erős a kétely benne, furdalják azért jócskán az oldalát a férfi szavai. Bólint a nőnek, miszerint távolabbról is figyelemmel kísérhetik az eseményeket. Amikor pedig már a földön van, feltápászkodik seítséggel és Christy segítségével szedegeti a cuccait, ismét felhúzza magát, utálja az ilyen paraszt bunkókat, utálja ha fáj az oldala, utálja ha leesik.*
- Köszi...
*Motyogja nőnek, ám felnézve az idegen fickóra elég szúrós, utálkozó pillantásokat vet rá.*
- Mi van már, ma mindenki a mi életünkre akar törni?
*Veti oda kelletlenül, úgy tűnik még egy érdekes figurával akadtak össze lelépés közben. Már cipzározná befelé a táskáját amikor erős karok felrántják, teljesen meglepődik, és cseppet sem örül az újabb fájdalomnak mely a vállait éri, ahogy szorítják a vasmarkok. Összeszorítja fogait, félszemmel Christyre tekint, majd vissza a vadállatra. Összevonja szemöldökeit, grimaszt vág, részben a fájdalom, részben a düh miatt. Ez mostmár tényleg sok.*
- Te görény...
*Préseli ki nagy nehezen ajkain, sziszegve és látván, hogy a férfi Gabriel felé fordítja fejét, összeszedi minden erejét és beveti specialitását. Térdét a központi tájegységnek célozza és új rúg fel, ahogy csak bír. Elvileg ez minden férfinak fáj, és ez a darab pedig különösen megérdemli. Nem szép dolog így bánni a lányokkal. Ha pedig elengedték, és ha tud akkor a nő mellé szökken, bár nem túl gyorsan, elég alacsony a fájdalomküszöbe és a vállai még jócskán sajognak. Feltűnik neki a meredt pillantássor mit a két férfi vált egymással. Nagyon bűzlik ez az egész.*
- Tűnjünk innen...
*Súgja a nőnek, de gőze sincs, hogy ezután mi fog történni, sikerül-e elszaladni vagy pedig itt kényszerülnek maradni? Mindenesetre megindul, hátrál és aztán elmenekül.*

//Köszi a mesét, nagyonjó volt! Very Happy

Sziasztok, lépnem kell.//

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 10:09 pm

- Ja, mert mégis ki a búbánatos isten vagy te, hogy ilyesmit megengedhetsz magadnak?
*Van, ami teljességgel kihozza a sodrából, és az ilyen alakok pont ebbe a kategóriába tartoznak. Megőrizni az életét, ja persze, mert ennyi alak előtt, na meg már jönnek is a mentősök, bár úgy tűnik, már az égvilágon semmi dolguk sincs, mert ugye azt mondja az égből pottyant alak, hogy tökéletesen jól van. Ha jól van, hát jól van, őt innentől kezdve nem kifejezetten érdekli a dolog, nem tisztje mások döntéseit felülbírálni. Nem kért további segítséget, ennyi, így jártak.
Nem mondhatná, hogy nyugtalanítja a fazon, besorolta a felvágós kategóriába, nem kihagyva mellőle a bunkójelzőt. Inkább idegesíti, noha ő rendkívül nyugodt jellem, de eléggé kihozta a sodrából a férfi.
Azt, hogy aztán mi játszódik még le a két férfi között, esélye sincs hallani, így aztán abszolúte semmit nem ért a dolgokból, és nem került közelebb az események megértéséhez, de már úgy van vele, hogy egyáltalán nem is érdekli. El lesz egymással a két alak, szemezhetnek naphosszat, és kész.*
- Én nem tudom, megbolonduld az egész világ.
*Húzza el a száját, és úgy tűnik, nem csak őt idegesítette fel Samael, mert hát, nyílván ő Samael, mert ő érkezett, és néz épp farkasszemet Gabriellel.*
- Nicole, én lelépek… örvendtem, lehet jobb lenne, ha jönnél te is, ezek nem normálisak…
*Húzta el a száját, és már indult is kifelé a temetőből. Az is biztos, hogy egy jó ideig nem fog itt újra felbukkanni, a mai nap eseményei teljesen összezavarták, és ha tehetné, többet nem is jönne ide, de itt nyugszanak nagyszülei, és őket nem tudná nem látogatni időnként. Láthatólag Nicole még nem jön utána, csak mikor megfordul, veszi észre, hogy Samael szorongatja, már indulna is vissza, hogy segítsen valamilyen módon, de látja, hogy valamire készül a nő. Úgy tűnik, nem sok szüksége van segítségre, megoldja maga is. Aztán felnevet a tökön rúgáson, már ha sikerült, de akárhogy is, már rohan is kifelé, valószínűleg Nicole is fel akarja húzni a nyúlcipőt. Így, ha minden jól megy, ketten együtt szaladnak ki a temetőből, remélhetőleg sikerrel, jobb is, ha nem maradnak egy helyen ilyen esze ment alakokkal.
Ha jól van a nő, akkor elindul a további dolgaira, ha viszont valami gond lenne, akkor segít neki, esetleg megnézethetik a vállát a mentőkkel, legyen valami dolguk is, ha már lélekszakadva kijöttek ide.*

//Én is köszi, sziasztok!//

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Vas. Márc. 15, 2009 10:15 pm

*Magába elmosolyodik*~nocsak mintha a egy bukottat hallanák~*mosolyodik el majd felnéz*~hmm hmm te semmit nem tanultál? Elegendő erőm van hogy ezt a kis szeméttelepet amit megszentellt földnek hívsz letaroljam a porba~*nevetne valamiért olyan érzése van hogy nevetnie kéne de nem teszi arca megőrzi a komorságát, majd megvillan a szeme*~Próbáld meg~*úgytűnik hogy az indulatok kezdenek elszabadulni tudja hogy ha most itt harc lesz akkor lelepleződnek. Neki pedig még itt kell maradnia*~megszentelt? Egy olyan hely amit a pénz ural? Ne nevettes...~*nem fog elmenni innen. Talán a temetőt elhaggya de fognak még találkozni és már várja a percet. Amikor csak egyedül lesznek.. A nő rugása fájdalmasan érinti ezt mi sem bizonyítja jobban hogy a vasmarok mégjobban körbe fogja a vállát egykét nagyobb roppanást is eredményezve, nem válltörés de egykét zúzódás és csontrepedés van. Az angyal egy pillanatig megfeszült arcal néz le majd elmsoolyodik*- a halál úgyis megtalál miért keresed. Szerinted ki jött el a drága Billy-ért ki sugalmazta neki hogy tegye meg..... Ki????. *kérdezi mosolyogva. tudja hogy mit beszél. Nem hiába ő a halál angyala. A következő már csak egy lökés nem érdekli hogy a nő a földre esik vagy sem ő tovább áll, egyenesen a másik angyal elé*~ne merjem? Miért ne? Nem tehetsz ellenem semmit most se teszel pedig itt van rá a nagyszerü alkalom. FÉlsz Gabriel?~*kicsit megint a különös mosoly*~van is miért. A többiek is eljönnek vagy már itt vannak. A korotoknak vége. Ne hidd hogy vissza térek az uramhoz ameddig be nem teljesítem a feladatom, de ha ez így lesz, hidd el ő jön el érted. De enyém lesz az öröm hogy kitéphessem a szivedet~*a hosszú monológ végén hátrébb lép majd megfordul de a vállán át még vissza néz*-Bújkálj csak itt húzd meg magad. De tudd meg hogy ahogy a kapunk kilépsz nem lesz olyan hely ami biztonságot nyújthat a számodra. Ott leszek*mosolyodik el most már saját szavakkal mondja majd lassú léptekkel elindul ki felé a kapun. Nem tudja miért nem harcol, lehet jobb a játszadozás, de tudja hogy nem szabad az angyalt élve hagyni, a következő találkozás nem lesz ilyen szerencsés a fehér számára. Nyugodt léptekkel megy ki a kapun majd elindul egy irányba ahol felszívódik*

\\Köszi mindenkinek a részvételt Very Happy

\\

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Csüt. Márc. 19, 2009 10:56 pm

*Sötétség, mintha mindenhol kialudt volna a fényforrása. A nap a hold s csillagok eltűntek volna az éhről egyszerűen valaki kikapcsolta őket egy egyszerű mozdulattal akár csak a szobában a villanyt.
Majd egy fényvillanás, mintha minden visszakerült volna egy másodperc erejéig a helyére, valaki megmoccant, hogy felkapcsolja a kapcsolót, majd ismét sötét s újabb villanásnyi világosság. Sűrű pislogás mely egyre hevesebben követi egymást, majd marad a világosság, ahogy azt az Úr parancsolta hajdanán.
Apró sóhajok, s egyre mohóbban kapnak az ajkak a mámorító oxigén ízéért. Csendes szimfóniát alkatnak a sóhajok, majd valami belezavar az alkotásba s fuldokláshoz hasonló köhécselés, zeng fel a temető egyik félreeső pontjában. Amint a gleccserszínű szempár körbenéz maga körül s az elmének az első régi emlék, villan fel egy dobhártyát bántó sikoly, tölti be vízhangozva a sírok közötti ürességet.*
~De…~
*Bambán moccan fejét oldalra fordítja valamit keresgél, de mást a hideg földön s az ürességen kívül nem talál semmit. Jobbra a rideg kövek s balra is a sírok tömege fogadja az újjászületett lányt. Szőke tincseit a szél borzolja össze ahogy csak hever szinte élettelenül a földön.
Hirtelen mozdulatnak készült az egész de csak csendes nyögés lesz az első szándékból a mozdulásból. Majd a második nekifutás már sikeresebbnek bizonyul, hiszen a hátát sikerül nekivetnie egy hideg sírkőnek feltámaszkodva egy biztos pontot keresve míg egészen nem tér magához, s nem kaparja össze az erejét.*
- Va…a…alaki?

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Csüt. Márc. 19, 2009 11:24 pm

*Arcán a szokásos kedves mosoly, de ez koránt sem a kedvességet jelenti nála. Igaz, hogy egy angyal, az Őr első angyala. Rajta kívül alig vannak már életben. Fivérei szinte mind meghaltak. Legalábbis emberek így neveznék. A Mennyei oltalom egyszer minden angyal számára megszűnik.
A parancs az volt, hogy végezzen Samaellel, de valamiért nem akart harcba keveredni vele, pedig csak egy csaholó kutya, minden előnye megvolt Gabrielnek, mégsem szállt vele szembe. Fény és erő teljében volt. És még érezte a fényben izzó kardjának erejét is, mégsem csapott le Samaelre. Szemeit a bukott angyal hátba mereszti, figyeli minden lépését, megvárja amíg kilép a temető területéről, majd a mosoly megszűnik arcán!
- Bocsásd meg atyám, hogy ellenedre cselekedtem!
* de hírtelen egy újabb erőt érez, szemei Samael távozásának irányába tartja, majd csendesen megszólal, hiszen jól ismeri az érkezőt. Egy fiatalnak mondható angyal. Bár még az arkangyal címet nem sikerült neki kiérdemelni, azért nagyon jó. Remek nyomkövető. Nem hiába küldte az Úr Gabriel után! *
- Hát atyám ennyire nem bízik bennem, hogy téged is ide küldött Nytairan!
* lassan fordul meg, majd odasétál a fiatal angyalhoz. Kezét nyújtja neki, majd magához öleli.*
- Nyugalom húgom! Meg kell szokd az itteni viszonyokat. A beszéd, mit az emberek a kommunikáció részeként használnak eleinte nagyon fájdalmas, de megszokható, de a nehéz még csak most fog jönni, amikor a lábad arra fogod használni, hogy járj vele. Érdekes jelenség, mikor a lábaid úgy érzed, mintha a pokol húzná magához. De ne aggódj, hamar hozzászoksz te is a környezethez.
*hagyja, hogy a fiatal angyal megszokhassa a helyet ahová érkezett. Addig nem szól hozzá, hiszen ő is nemrég érte át ezt a dolgot.*

Tárgy: Re: Angelus Rosedale városi temető Csüt. Márc. 19, 2009 11:59 pm

~Kényelmesebb, ha csak a fejemben zeng a dolog, s nem körülöttem tölti be a hang, a süvítő csendesség hiányosságát.~
*Apró mosoly ül ki a halovány ajkakra ahogy felfigyel az elme a jelenlévőre, a tiszta energiára mely éppen felé tart…egy társa, egy sokkal öregebb s erősebb testvére az.
Lassú mozdulat mellyel megemeli a fejét, s végigméri a másikat, ismerős mégis most így hirtelen idegennek tűnik. Bátor magabiztos mozdulat mellyel elfogadja a felé nyújtott kezet, s enged a segítségnek.
Megtámaszkodik a másikban, gleccser tekintetét belefúrja Gabriel tekintetébe. Egészen átható, boncolgató a tekintete mondhatni vádlónak is.*
- Csak…ne…ne engedj még el.
*Nyögi ki még nagy nehezen a szavakat, hiszen még ehhez sem szokott hozzá teljesen, de egyre jobb lesz a dolog.
Lábai megremegnek önön súlya alatt, hiszen fura a vékonyka lábaknak még a termelés, de kezd egyre biztosabb lenni ez a rész is, csak idő s türelem kérdése az egész.
Szemeit lehunyja hosszabb percig csak áll, míg a remegés a lábaiban meg nem szűnik s az utolsó emlék tova nem kúszik a kísértő szándékával. Egy lépés hátra immár tágra nyílt pupillákkal mered a világra, egy újabb lépés hátrafelé majd beleremeg a dologba a két formás láb, de végül is talpon marad.*
- Nem a pokol húzza magához…ez attól….furcsább s kicsit rosszabb, de megszokható.
*Ismét körbepillant, hogy valójában mi is veszi körül őt.*
- Rég láttalak Gabriel!
*Mosolyodik el ahogy ismét erőlködik a járással, az önfejűsége megmaradt, ő bizony minél előbb túl akar lenni minden kellemetlenen.*
- Kezd ritka lenni a fajtánk…csak téged érezlek a közelben…tévedek?