Westminster katedrális

*A kereszten lévő férfi még mozog de nagyon a végét járja, órán száján szinte dől a vér emiatt a beszéde is csak értelmetlen motyogás lesz, levenni viszont nehéz lesz. Ha lámpával vagy esetleg ha a nő felgyújtja az öngyújtót láthatja hogy a férfi két keze jópár szöggel lett odaszegecselve a kereszthez ahogy a lábai is.

LAurent időközbe úgytűnik felnyársalni készül a szörnyet viszont futás közbe kap egy karmolást megint a vállába. Mindezek ellenére az ideiglenes dárda bele állt a lény mellkasába ami hátra is tántorodott, úgytűnik a lendület hatására sikerült bedönteni a tűzbe amitől lángra is kap., Bár kapálódzik és próbál felállni látszik hogy nehéz lesz, viszont ebbe a pillanatba valami történik. A fal berobban oldalról úgytűnik a sötétbe nem vettek valamit észre. A detonáció földre küldi az ottlévőket a lény viszont bele döglik, magával sodorja a detonáció.

Úgytűnhet vége van a kalandnak de koránt sem, messziről mintha mégtöbb morgás hallatszódna viszont érezhetően sokkal több. Talán nem ártana megnézni azt az ajtót ami Laurenttől van 10 méterre talán az alagútba, a hangok gyorsan közelednek.

\\Bocs srácok csak most jött vissza a netem\\

--- KALAND ---

*Anélkül, hogy a védelmére figyelne csak szalad előre, és talán ez lett a veszte, egy iszonyatos csapást érez bal vállán, a dög megmarta, de nem tud most a fájdalommal törődni. A rögtönzött nyársra húzza a bestiát és azzal a lendülettel dobja bele a lányok által gerjesztett tűzbe. Megáll, megtámaszkodik két térdén, enyhén zihál. Elfáradt. Végre vége. Ám ekkor robban be az akna fala és a detonáció felborítja, és apró törmelékek zúdulnak rá. Szerencsére nem komoly, de egy pillanatig azt hitte vége. Feláll, leporolja magárról a törmeléket, és a lányok hangját hallva indul meg feléjük a tűz által okozott fényben felkutatja tőrét, ha megtalálja övébe dugja, majd odakiált a lányoknak ahogy a hangokat hallja. Remélhetőleg nem maradnak fegyver nélkül, hiszen valamivel meg kell védeni magukat, ameddig a felszínre jutnak.*
- Gyertek gyorsan! Gyertek! Itt van egy ajtó… Gyertek!
* odabotorkál az ajtóhoz, és megpróbálja kinyitni, remélhetőleg a lányok is követték. De közben vállán okozott seb, és az első amit az oldalára kapott, elég véres. Így pólóját levéve rögtönzött elsősegélyben részesíti magát, ha átjutottak az ajtón. És persze ha van ideje rá. Amint a lányok közelebb érnek hozzá, megkérdezi őket.*
- Ki lőtt? Hallottam egy lövést!
* ha megkapja a választ, akkor a fegyver holléte után érdeklődik, hiszen arra nagyon nagy szükségük lehet, így elkérné, ha a lányok odaadják neki! Mégis csak képzett és jól tudná hasznosítani! *

*Az ajtó kinyíllik, viszont bent sötétség fogadja őket. A teremből formelin szag bűzlik kifelé nem tudni mit csinálhattak itt bár radioaktív fények nincsenek így talán csak tároló lehet viszont a hőmérséklet érezhetően emelekedett úgy 5-6 fokkal. A kintről beszűrődő fény viszont nem enged meg sok mindent látni, csupán egykét dolgot. Pár nagy lombik hordót felfeszítve a falra pár hosszú asztalt és egy elég modern számítógépet a szoba elejébe. Közbe hátulról nagy dörrenés hallatszik. Úgytűnik az ajtó tart de kívülről nagyon csépelik. Laurent mivel elől megy viszont észre vehet valamit egy hosszú kart a falon. Talán a számítógépből kiderülhet valami nomeg fényt is kéne csiholni. Lehet az a kar lehúzásával segíthetenek a dolgon. Így a félhomályba egy biztosító dobozra hasonlít. Az ajtó mellett egy feszítővasra lelhetnek ha tapogatóznak...*

\\Bocsi srácok a késésért\\

--- KALAND ---

Az ajtó mögött egyelőre nem várja őket más, csak a sötétség. Amint sikerült bemenni megkéri az utoljára belépőt, hogy zárja be az ajtót. Az ajtó fölött találnak egy feszítővasat mellyel gondosan Laure betámasztja az ajtót, hogy nehezebb legyen a bejutás. A falon lévő Kallantyút nem tudja, hogy meghúzza-e, hiszen nem mindig minden az aminek látszik. Azzal egyelőre nem foglalkozik. Jobbnak látja, hogy az ajtó legyen biztosan bezárva, ha valaki felkapcsolná a villanyt, hát szabad utat ad neki.
Amennyiben valaki felkapcsolta körbenéz mit talál, aminek hasznát vehetné. Valami gyúlékony dolgot keres ami könnyen lángra kap, esetleg fegyvernek használható dolgok, vagy bármi aminek úgy érzi hasznát vehetnék.*
- Köszönöm Christy! Jól vagyok! Ti rendben vagytok? Mindenki jól van a körülményekhez képest?
* érdekelődik a lányok hogyléte iránt, majd végre ellátja sebeit. Így pólóját levéve rögtönzött elsősegélyben részesíti magát, ha átjutottak az ajtón. Ha villany van akkor látja is milyen sebet szerzett, ha talál egy elsősegély ládát akar használja a benne lévő dolgokat. Tű, cérna, ragtapasz, géz, ha nem akkor a pólóját áldozza be. És most már félpucéran van. Amennyiben ellátta magát,. Most már figyelmét a lányoknak szenteli.
Mindent átkutat, hogy valami cipőfélét, csizmát vagy hasonló dolgokat találjon. Bármilyen állapotban, neki csak a talpára van szüksége ha van ilyen. Fegyvernek használható eszközök is érdeklik. Megkezdi a szoba felforgatását minél gyorsabban, ha a lányok valami kérdeznek tőle, megpróbál válaszolni rá.

\\ Egy kis helyesbítés.

1.Amanda nem akarok beszólni de a hszből kiderült hogy nagyon nem olvastál vissza. 1 hol látsz dísznövényt a hszembe világosan meg volt írva hogy a hely jobban hasonlít egy csatatérre mint egy templomra, padog felborítva stb stb.

2. A templomba eggyetlen lift sincsen. A lift lent van de kétlem hogy a templom felső részébe van a vége szóval bocsesz de itt valamit félre olvastál

3.Nem irhatod meg hogy más JK mit reagál minthogy "meglepődve néznek rá" mivel nem iráyíthatsz más karikat és ez annak minősül nem te vagy a mesélő az az én dolgom


4. Elméletbe irtuk hogy ez a mese ekkor kezdődik magyarán aki jött az ott van nem Időnkívüli a mese hogy bárki bármikor becsatlakozik bár ettől még elnéztem volna, mert aki szeretne játszon de azért kijobban elolvashattad volna az előzményt mert ez így sajnálom de nem passzol a meséhez.

Minden esetre a hszedet töröltem és elküldöm neked PMbe .

Szóval nekem nincs veled semmi bajom mivel nem is ismerlek nem azért irtam le és töröltem. De ha bejössz akkor legalább olvasd végig előtte a játékot, mert így nem tiszta legalábbis nagyon nem passzol, és történéseket ne szőlj bele légysz mert az a mesélő vagyis az én az én feladatom

Szerda körül viszont rendezek megint egy mesét ez most amúgy is szünetel Laurent balesete miatt is őt meg be akarom várni. De a szerdai mesére majd lehet jelentkezni de akkor arra jönni is szóval ma vagy holnap rakom ki a hírt\\

--- KALAND ---


*Végre ellátja sebeit. Így pólóját levéve rögtönzött elsősegélyben részesíti magát, ha átjutottak az ajtón. Ha villany van akkor látja is milyen sebet szerzett, ha talál egy elsősegély ládát akar használja a benne lévő dolgokat. Tű, cérna, ragtapasz, géz, ha nem akkor a pólóját áldozza be. És most már félmeztelenül van. Amennyiben ellátta magát,. Most már figyelmét a lányoknak szenteli.
Mindent átkutat, hogy valami cipőfélét, csizmát vagy hasonló dolgokat találjon. Bármilyen állapotban, neki csak a talpára van szüksége ha van ilyen. Fegyvernek használható eszközök is érdeklik. Megkezdi a szoba felforgatását minél gyorsabban, ha a lányok valami kérdeznek tőle, megpróbál válaszolni rá. Látvány, hogy a lányok el vannak foglalva a géppel, így ő a fegyveres jelzésű szekrény felé néz, majd egy kezébe akadó feszítőeszközzel megpróbálja felnyitni. Vagy az ajtaját, vagy pedig a sarokvasról leemelni a szekrényajtót, ha ez megoldható.
Amennyiben kinyílt és lát benne valami használhatót, megpróbálja kipakolni, hogy látható legyen. Amennyiben talál benne fegyvernek használható tárgyakat, vagy akár lőfegyvert, akkor gyorsan átnézi, hogy műszakilag jó állapotban vannak, vagy sem.
Amint befejezte a szekrényt, odalép Christyhez, majd gyengéden megfogja a kezét. Rámosolyog, hiszen a parti randevú óta nem találkoztak, mert mindketten elfoglaltak voltak. Bár mindennap beszéltek telefonon, de ez nem ugyan az.*
- Jól vagy?
*kérdezi meg kissé halkan, de amint „kedvesére” néz megpillantja Alice sebeit. Figyelmét Chrisnek szenteli, de amint a lány válaszolt odalép Alicehez.*
- Gyere, engedd, hogy megnézzem a sebeid. Elég drasztikusan néz kis.
* amennyiben talált kötszert vagy hasonló elsősegély dolgokat az imént, és azzal magát is ellátta, úgy most Alice sebeit is a körülményekhez képest megpróbálja rendbe hozni. Legalábbis addig amíg nem tudna elmenni egy normális kórházba.
Ha sikerült használható fegyvert szerezni, és a számítógépnek is hasznát vették, úgy a lányok véleményét meghallgatva, hogy hogyan tovább, úgy dönt, hogy elkezdi hívni a liftet. Hacsak valakinek nincs ellenvetése, és a számítógépben talált információk nem „beszélik” le róla.*



// köszönöm a türelmet //

Amanda izgatottan érkezik a Katedrálishoz, nem tudja emlékei vagy érzései milyen hatással lesznek rá, mindenesetre múltjának szebb eseményeinek felidézése végett tért vissza. *Kifizette a taxist, megköszönte a szállítást, majd kiszállt az autóból, és az égre pillantott. Sűrű sötét felhők gyűltek odafenn, elfolytva a nap utolsó sugarait köyörtelenül, mintha nem lenne más választás csak a sötétség a szél és a vihar. Amanda hajába belekapott a szél. Hamarosan itt a vihar...(gondolta át, miközben szúrós szemmel nézte a katedrális nyitott ajtaját, melynek megrongálódására abból a távolságból csak gyanakodni lehet.) * Lassú léptekkel elindult a szigorúan masszívan álló épüet bejárata felé, minél közelebb ért, annál jobban látta a bejárati ajtó sérült állapotát. Mikor odaért, alaposan szemügyre vette az ajtót. Néhány másodperc után arra jutott, hogy az ajtón lévő nyomok karmolásra utalnak, ezt ugyancsak józan éssze mérte föl, másra nem is gondolt, ugyanis nem rendőr, vagy kommandós. Mikor visszafordult, az ég már sokkal dühösebbnek, gonoszabbnak tűnt számára, mintha egy védtelen személy lenne a legyőzhetetlen természeti erők előtt. Bár az igaz arra sokkal világosabb volt, mert mikor visszafordult, a katedrális bejáratán belül alig látott be a sötétségtől. Amanda izgatottá vált, sőt többnyire izgalom éskíváncsiság lett úrrá rajta. A jelek józan felfogással természetfeletti eseményre utalnak, mellyel Amanda is tisztában van, de emberi hibálya hogy nem minden esetben méri fel a helyzetet, annak előnyeit, hátrányait, és következményeit. Izgatta a dolog, bár nem gondolta komolyan hogy itt szörnyekkel lesz dolga, ezeknek ellenére úgy érezte be kell lépnie az épületbe. Lassú, halk léptekkel haladt előre a sötétségben, nem tudta pontosan mi hol található, mert egyre nagyobb volt a sötétség. Mikor úgy közel egy-két perce folyamatosan befelé haladt, hirtelen belerúgott valamibe óvatosan lépő lába, ami elég nagy zajt csapott. Amanda összeszorította fogait ügyetlensége miatt, majd meghúzta ott magát egy kicsit, és tapogatózni kezdett, mibe is rúghatott bele tulajdonképpen. Amint hozzáért, érezte finom szilárdsága ellenére bizonyára fa lehet, majd mikor kitapintotta rajta az ülőkét rájött, hogy egy pad, és arra is, hogy fel van borítva. Amanda nem értette miért nincsenek rendőrök, miért van a katedrális lezárása egy egyszerű szalaggal lezárva amit az előbb ő oly könnyedén átlépett. Az összefüggést azonban egyre jobban sejtette a felborított paddal, és a karomnyomokkal kapcsolatban. ~Ha férfi volt is idebenn aki karmokat használt fegyverként, a felborított pad mindenképp dulakodásra vall.(gondolkodott kissé már feszülten Amanda, miközben igyekezett a levegős is egyre halkabban venni.) * Mikor felállt és továbbindult, rájött arra, mi is az, ami igazán nyomasztja...Mikor Amanda továbbhalad, ismét egy szilárd tárgyba ütközik, amit szintén tapogatni kezd, de nem tud közös nevezőre jutni önmagában, biztosra nem veszi hogy egy emelvényhez ért, csak akkor támasztja alá, és szögezi le teljeskörűen magában, mikor egy hatalmas asztal lapját fedezi fel a tetején óvatos tapintásokkal. Ekkor csapja meg orrát az az irtózatos bűz...Amanda most gondolkozik el azon, érdemes e ezt az egészet folytatni, vajon mi várja a továbbiakban. Igen.... ez a mondatrész tölti fel őt, és elképzeléseit újult erővel.. Vajon mi várja a továbbiakban. Mikortovább matat az asztalnál, felfedez egy kallanytyút, majd megpróbálja lehúzni, de hamar rájön, hogy már valaki megtette ELŐTTE! Félelem keríti hatalmába, ez már nem kétség, nem izgalom, egyenes félelem. Mikor neki akarna az emelénynek támaszkodni, mellényúl a kelleténél, és egy mozgó, sőt ingó tárgyat vél felfedezni a talajnál, sejtelme szerint csapóajtó. Amanda igyekszik deferálni gondolatzáporai ellen, de be kell ismernie, hogy meg kell barátkozni félelmeivel, gondolataival, mitöbb szembe is kell nézni velük. Gyufát gyújt, hogy megláthassa mit talált. Néhány másodperc keresés, egy kis ügyetlenkedés, egy kis csiholás, majd a halvány pislákoló fény már lobog is a szikraszórás után. Amanda elmélete beigazolódott, valóban csapóajtót talált, és igyekszik minél hamarabb elfújni a gyufát, hogy a szeme minél hamarabb visszaszokjon majd a sötétséghez. Úgy érzi nem állhat már meg, annak hogy kalandja köre teljesen bezáruljon és levonhassa a konzekvenciát, tovább kell indulnia... Már odakinn halkan dörög, villámlik is, az eső cseppjeit is hallani lehet, mely egyre csak erősödni fog odakinn, ráadásul perceken belül. Lábai majdhogynem remegnek, szíve a torkában ver, érzi ez a hely és ezek az események omen re utalnak. Ezeknem ellenére minden bátorságát összeszedve, mielőtt gondolna vagy érezne valamit, a cselekvést helyezi előtérbe azzal, hogy lemegy az ajtón. Miután lejutott, és óvatos léptekkel halad előre a vaksötétben és a bűzben, akkor jön rá, hogy az ördögi négyest a cselekvésével indította most be, nem érzelmeivel, és gondolataivel. Ez rögtön gondolatok tuvultusait, és érzelmeket vált ki, melyet cselekvéssel próbált mellőzni de pillanatnyi bizonytalansága miatt ez az Incidens elkerülhetetlennek minősült. Bár mindenesetre nem szeretne újabb malőröket, de nem tudja még pontosan mire számíthat, miből kell kikeverednie és hogyan, a megoldás még nincs egészen a kezében. Mikor folytatja útját, szerencsére nem zuhan le a lépcső, egy kisebb botlással megússza a balesetet elkerülve a sérüléseket, a kellemetlenséget, és a pánikot. Ugyanis azonnal átszalad az eszén, ha az ember pánikol, ott már nem gondolkodik józanul, sőt többnyire nem gondolkodik. Minden esetre lassú léptekkel továbbhalad a lépcsőn levelé, odakinn kishíján már tombol a vihar, a dörgés is egyre inkább lehallatszik. Körülbelöl egy percet rabol el rőle, míg egy "ajtóhoz" ér és újra felméri a helyzetet. Miközben gondolkodik, érzi hogy az ajtó nincs ott, ugyanis a levegő megmozdul felé az ajtó irányából. Bizonyára azért nem látja miért nincs ott ajtó, mert nagyon sötét van, ebből azt a következtetést vonja le, hogy ott bizonyára vagy régóta nincs ajtó, vagy tárva nyitva van, vagy pedig valaki erőszakkal berúgta. Mindhárom lehetőséget sőt mégtöbbet felvázolt magában, de ezeknem rovására elindult befelé a reménytelen sötétségbe. Mikor beért, ismét megbotlott valamiben, de most olyannyira, hogy el is esett. Összeszorítva fogait halkan átkozódik magában egy sort, majd megpróbál újra gyufát gyújtani, hogy rájöjjön miben eshetett el. Beletelik néhány másodpercbe mire újra sikerül meggyújtania a gyufát, és csakhamar rájön miben is esett el. Egy sínt lát, bizonyára metró. Azonnal látja az alagút tovább vezető szakaszát amerre tartani szeretne, sok szétszóródó füstölgő dolgot is felfedez tőle messzebb, mikor elfújja a lángot, rájön színük röbbnyire barnásvörös volt. A bűz idebenn már kishíján elviselhetetlen, de nem elég Amandának hogy visszaforduljon. Ez intő ok arra hogy bármikor eleshet, bárki esetleg bármi áldozatává lehet, azonban bátorsága kiemelkedő, és edzett lélekre vall. Amanda alaposan megjegyezte az utat, már valamivel gyorsabb léptekkel halad tovább, de mindenesetre továbbra is óvatosan. Mikor már annyit haladt hogy csaknem egy falhoz ér, újra gyufát gyújt, azonban most szíve kiudrik a helyéről. Két keresztet lát, az egyiken egy kibelezett, a másikon egy elégetett férfi holttestét. mellettük valami szőrös nagytestű "állat" tetemét, mikor Amanda felkiáltana, megforgul, és egy cégesajtó akadályozza a menekülésben, ugyanis visszafelé már nem indul el. Az ajtón egészpontosan ez áll: Üdvözöljük Los Angeles Rosdale-i metróállomásán. Erre Wright csak egy apró pillantást vet, azonnal próbálja nyitni az ajtót, de azon retesz van, melyet odaátról zártak rá. Halál kerülgeti, óriási pánik, hogy itt kell maradnia a holttestekkel, már nincs visszaút, nem adja fel, lábával taposni kezni az ajtót, az hátha enged. Azonban az ajtó nem nyílik... nekifeszül az ajtónak, és úgy próbálja nyitni, de az sem jár sikerrel, megpróbál lehiggadni, és felmérni a körülményeket hogyan juthat le...

Amanda még mindig odakinn a sötét folyosón. A csend elviselhetetlenül idegesítő, és a tudat hogy egyáltalán mi okozta ezt a tragédiát. Wright amilyen pánikszerűen kezelte az elmúlt percekben a helyzetet, olyan szinten próbálja megnyugtatni magát most. * Sóhajt egy nagyot, majd ismét a zsebébe nyúl, és megmarkolja azt a már jól megszokott formát, a gyufásdobozt. Tudta hogy ha tovább akar jutni, akkor mindenképpen fényre lesz szüksége, így hát nem habozott. Mikor meggyújtotta a fényt, újra látta azt az undorító hátborzongató látványt. Azonban észrevett valami hasznavehető dolgot is, egy vastag hosszú kiálló hegyes rudat a dögben. Megpróbálja kihúzni, és ha sikerül neki, magával viszi a továbbiakban, hogy fegyverként hasznát vehesse ha veszély leselkedne rá. Mikor előrelép és elfújja agyufát, zajt hall. ( ahogyan az meg volt írva ) Nem tudja mire vélni a helyzetet, újra félelem keríti hatalmába, ha nála van a fegyver, megmarkolja, előretartja, majd úgy sétál remegve előre a zaj irányába. Mikor már több mint tíz métert haladt előre, észreveszi, hogy a zaj az ajtótól nem messze, egy folyosóhoz vezet. Mikor Amanda megállt a bejáratnál, elgondolkozott. ~ Vajon mi lehet odabenn. Vagy a zajt csak egy rágcsáló vagy efféle okozhatta? Nem nem biztosan van valami odabenn! De hülye vagy Amanda!! Miért mész a saját fejed után hogy utána belehalj? A fenébe is! Kíváncsi vagyok de milyen áron?! * Amanda nem büntette gondolataival magát tovább, úgy gondolta, ha egyről a kettőre akar jutni, el kell indulnia a folyosón. Vett egy nagy levegőt, majd egy nagy lépéssel elindult befelé az ismeretlen hosszú helyiségbe. Odabenn már valamivel világosabb volt mint kint, bár ez is sötétnek nevezhető, Amanda mégis többet látott mint a metróállomáson, pedig egy folyosónak vagy alagútnak azért jóval sötétebbnek kellene lennie. Gondolatok tízei rohantak át fején, és arra jutott, menekülési lehetősége szinte egyáltalán nincs, mert ha idebenn elkezdi valami üldözni, biztos nem úszhatja meg, ugyanis a visszaút túl hosszú, és fogalma sincs arról, mi várhatja még a továbbiakban. Bár eddig vonzódott a mitológiához, érdekelték a természetfeletti lények, események, szekták, idézések. Ez a mai este feladja neki a leckét, mégpedig sok szempontból. Eddig nem volt tisztában teljesen ezekkel a dolgokkal, ő is a naív emberek körébe tartozott ezen a téren, hát ma megváltozik minden. Wright egyre óvatosabb léptekkel közeledik, érzi a folyosó végére ér, majd megáll egy kicsit, és visszafordul. Elmélete beigazolódik, ugyanis visszafelé szinte semmit sem lát, előre viszont annál inkább. Összehúzza szemöldökét, megpróbál bátorságot, bizalmat önteni magába, majd miután ez hellyel közzel sikerült, megteszi az utolsó néhány métert is, hogy láthassa mi várja őt ezek után...