*Wynoa lép ki az egyetem épületéből. Kezében mappái, jegyzetei, karján táskája lifeg. A csuda jó időnek nagyon örül, bár nincs alkalma kihasználni a friss levegőn való tartózkodást. Pótolnia kellett elmulasztott tanulmányait, be kellett szereznie egy pár háztartási készüléket, mi még hiányzott otthonából. Egyenlőre még maga után sem tudott mosni, sem takarítani. Nem voltak meg a szükséges eszközei hozzá. Kapóra jött a hétvégi borravaló, mit vasárnap zsebelt be. Egészen tűrhető volt, nem volt oka panaszkodni. Lassú, kényelmes léptekkel hagyja el az UCLA területét s egy mellékutcában hagyott autójához sétált. Ha hosszabb élményben nem is lehet most lehetősége, azért pár percet igen is ki fogja élvezni. A hétvégéje egészen érdekes és fordulatos volt. No meg egyes percei félelmetesek. Számtalanszor ötlött fel elméjében az a pasi a parkból. Olyan fura volt...olyan más. Persze nem tudta megmondani mitől, mégis érezte a belőle áradó gonoszságot, hidegséget. Vannak ilyen emberek, maguknak való, zsörtölődő, ellenszenves pasik. Ő mégis inkább furcsa volt. Amint lehetősége adódott rá lelécelt társaságából. Ez a kiváltság sokkal később érkezett el számára mint azt szerette volna, de végtére is az ember lányának kell néha kellemetlen élményekben is részt vennie, mégha ehhez nem is fűlik foga hozzá. Ez van, nem tud mit tenni, ő csak érdeklődött hogyléte felől s tessék, egy igen visszataszító stílusú emberbe botlot, kinem még a tömegközlekedési eszközök is újdonságot jelentettek a 2009-es évben. Sóhajtva rázta meg fejét, hátha elillan a körülötte forgó gondolata. A város nagy, kicsi az esélye annak hogy még egyszer belebotoljon, s ha ez mégis megtörténne és még van kiút, azon nyomban a másik irányba fordul, mégha ezzel óriási kerülő utat is ad magának. Jobb a békesség...
Túl hamar ért autójához, mint szerette volna. Mielőtt beszállt volna hunyorogva nézett körül s figyelte a békésen mendegélő embereket, fiatalokat. Nem csak neki lett vége már az agytágításnak, elég sokan voltak azon a karon hol ő is jelen volt. Kulcs elő, riasztó kinyom, zár kattan s már nyílik is az autó. Az anyósölésre veti kezében tartott dlgait s beszáll. A kezstyűtartóból kiveszi napszemüvegét és felhelyezi. Egy pillantás a tükörben s már indítja is járművet, halk motorbúgás, tájékozódás a tükrök segítségével és már ki is állt. Nagyobb gázt adva hagyja el az utcát rátérve a főútra.
Útja az üzlet felé és a piacra tart, bevásárol.*
