*A mai napja is mozgalmas lesz. Reggel órára kelt pontban 6-kor, hogy elintézze ma az anyagiakat és beszerezze a szükséges okmányokat. A lakásvásárlást gyorsított tempóban kívánja végrehajtani, mivel nem látja értelmét a huzavonának. Megvolt a kerete rá akkor miért várakozna? Ezt az ingatlanossal is megbeszélte tegnap mikor elváltak útjaik. Meg is fizeti neki az árát. Két bankkártyája volt. Az egyiket édesapja nyitotta neki, hogy arra utalja a havi pénzt, hogy mindene meglegyen. Ezt a kártyát ma megszünteti. A továbbiakban nincs szüksége az apja adományára, hanem a saját lábán fog helyt állni. Nehéz lesz, de minden lépés s új dolog nehéz. Ezzel tisztában is volt. Mégis belevágott, mert erre vágyott elsősorban. Jókora összeg volt rajta. Ebből fedezi az új lakás árát, a bútorokat és az ingatlan ügynököt, no meg a kezdetleges bevásárlást. Hisz éhen nem maradhat. Ha jól számolta tegnap, kifutja belőle és annyi. Ezért most leparkolt kocsijával a Citi Bank vendégeinek fenntartott parkolóban és kiszállt az autójából. Sietős léptekkel vette útját az üvegajtó felé,majd a megfelelő gombot megnyomva várt sorára. A mennyezetről lógó képernyőn figyelemmel kísérhette az ablakhoz tartozó számokat. Voltak előtte jó páran, így helyet foglalt a kényelmes fotelben. A táskáját maga mellé helyezte s a mappát, melyben a kivonatok voltak a szükséges szerződésekkel egyetemben az ölébe fektette. Ma véget vet a jólétnek...Tudta ezt nagyon jól s nehéz lesz fenntartani azt az életvitelt,mit eddig folytatott.
Arra a beszélgetésre gondolt, mit Laurenttel folytatott tegnap a bárban. A fickó nagyon kedves volt és hízelgett neki elkottyintott bókjaival, sanda pillantásaival. Míg ki nem ért az étteremből s el nem hajtott, biztos volt benne, hogy többet nem is látják egymást. Nagy volt ez a város, s simán elkerülhetik egymást, s az hogy jól nézett ki, nem jelentette azt hogy újra találkoznak is. Bár megadta a bár címét,hol péntek, szombat és vasárnap este táncolt, mégsem hitte hogy a férfi valóban felkeresi a helyet. De mire hazaért eme nézete gyökeresen megváltozott. Hisz amikor kiszállt az autóból,felfedezte a hátsó ülésen a férfi csomagját. Eszébe sem jutott belekotorni,kíváncsiskodni. Egy lágy mosollyal megragadta és a csomagtartóba rakta, hogy a rablók és a kocsifeltörőknek ne legyen préda se az autó, sem a csomag. Hisz ki tudja mit rejt a málha. Manapság vannak kik az életüket tartják egy aktatáskában s egy óvatlan figyelmetlenséggel el is vesztik. Ő gondolt erre, így a legközelebbi estén, mikor dolgozni fog s talán ellátogat a férfi, csak kikapja onnan és már vissza is szolgáltatta.
A pittyegésre lett figyelmes, így megszakította gondolatmenetét. ~ 345-ös 3-as ablak. Hm még vannak előttem ~ gondolja miközben lepillantott a kezében szorongatott kis cetlire. Mivel volt még ideje, újra gondolataiba merült. Szinte nem is figyelte a bankban zajló jövés menést, csak a gondolataiba mélyedt. Számba vette azt a lehetőséget, hogy keresnie kell még egy munkahelyet. Bár a bárból szerzett pénzét eddig a másik kártyáján tartotta, mihez még nem nyúlt hozzá, az is végleges s egyszer elfogy. S ha minden pénze elfogy akkor nem tudja fedezni a számlákat és a szükségleteit. Azt meg végképp nem akarta hogy szüleitől kérjen alamizsnát. Na azt már nem...inkább éhen hal, vagy barátnői segítségét kéri. De reméli hogy erre nem lesz szükség. Újra a pittyegőre nézett s sóhajtott. ~ Már csak egy ember van előttem ~ még szerencse hogy több ablaknál is szorgosan dolgoznak az alkalmazottak. Talán észre sem vette hogy többször is pittyegett a kijelző és a következő sorszámút szólította. Nem is csoda, hisz teljesen elkalandozott. Megint....Elmosolyodott mert eszébe jutott hogy a férfi franciául álmodozónak szólította. Meg kellett hagynia, volt benne igazság. Életének ezen szaka teli volt vággyal és lehetőséggel mit ki kellett használnia. Dolgozott, tanult s most költözik. Lehet hosszú távon a két munkahely és az egyetem ütni fogja egymást, de egyenlőre megpróbálja.
A kijelző az ő számát villogtatta felé piros színben. Felkapta táskáját és a mappát,majd a megfelelő ablakhoz lépett.*
Jó napot kívánok,pénzt szeretnék levenni a kártyámról és megszüntetni azt.A pénzt egy másik bankszámlaszámra kívánom rátenni.-*szólt határozott hangot a nőhöz, ki bólintott,majd kérte a szükséges iratokat. Helyet foglalt és elé tárta a papírokat. Aláírt itt, aláírt ott s már végzett is. Csupán 10 percig igényelte a nő segítségét és már az autója felé tartott. Büszke mosoly terült el arcán, majd körbelesett, ki látja önfeledt mosolyát. Hál'istennek senki sem foglalkozott vele, mindenki a maga gondolataiba merülve igyekezett dolgára.
Beült az autóba és előkapta kinyithatós mobilját. A telefonkönyv segítségével kiválasztotta az ügynök számát és boldogan közölte vele hogy mostantól semmi akadálya a ház megvételének. Egy újabb délutáni időpont egyeztetése után,összecsapta a mobilt és visszarakta a táskájába. Beindította a motort és kihajtott az épület elől.
~ Ezt is letudtam...~ gondolja elégedetten majd a főútra hajtott és eleget téve kényszerének a leendő otthona felé hajtott hogy kívülről megcsodálja még egyszer.*
