Roxy Club

*Lin látja a fiún, hogy mennyire elképedt, és ő is rendes esetben elpirulna, de a feje túlságosan tele van az elmúlt napokkal, hát most nem veszi fel. Naaagy figyelemmel kíséri, miközben a fiú tétovázik, majd a limonádéra néz, és végül mégiscsak megmozdul, és leül. Lin arcán erre újra szétterül egy mosoly. Amikor a fiú leül, és lecsap a pohárra, csak hamiskásan mosolyog, és végül egy nevet is mond. Lin előbb ízlelgeti, majd utána mondja.*
- Lex... Szép név. Nos, engem csak Nyuszinak hívnak... De szólíts Linnek, ha ez jobban tetszik...
*Mondja, mert úgy tisztességes. Majd halkan és puhán felnevet, hiszen milyen fura. A lánynak igaz csak hétfőnként van ideje, és akkor tudna csak vezetni, de... Szívesen megmutatja a fiúnak ezt a városkát. Igaz, nem kicsi, de ha rájönnek a logikájára, akkor minden egyszerű. Bólint szívélyesen, és mondja.*
- Oké. Akkor mondj egy hétfői napot, és egy helyet, ahol találkozunk, és megmutatom, amire esetleg kíváncsi lennél, vagy vagy. Úgy jó?
*Mondja, és látja, hogy a fiúnak igazán sietős dolga van, nem akarja őt feltartani, csupán érdekesnek tűnt, ahogy odajött, és segíteni akart. Lin nagyon szereti a jó embereket. Látja, hogy a másikat nagyon furán érinti ez a hely, de nem nagyon törődik vele. Ez van kérem. A fiúnak csak bólint. Elég fura figura, az már szent. Nem baj. Linnek akkor is most minden olyan rózsaszínűnek tetszik. Csak egy bájos mosolyt ereszt meg a másik felé, és nézi, ahogy az iszik a léből. Lin is inni kezd, igaz, hogy az ő löttyének már jó a fele hiányzik. Na igen. Jó egy kis pihenés. Majd nevet a fiú apjára tett megjegyzésén, és megértően bólint. Majd a fura kérdésen újra felnevet. Igazán jó kedve van ma, és ez meglátszik.*
- Na igen. Én sem ilyen vagyok ám, csak... Tudod, amióta itt dolgozom, és annak lassan fél éve, nos, még senki sem ajánlotta, hogy segít. Ebből gondoltam, hogy nem vagy ide valósi, ha nem baj. És nem, nem okozol semmilyen zűrt vagy bajt azzal, ha én jól szórakozom.
*Kacsint a fiúra, és a két szemében lévő csillogásból is kiolvasható, hogy élvezi ezt a helyzetet. Úgy látszik, hogy ő már csak erre született, és igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy történészeti szakra kéne mennie. Na igen, de arra pénz kell. Elmosolyodik, és mondja.*
- Nos, ha még nincs munkád, akkor sok sikert kívánok. És ha segítségre van szükséged, csak gyere, és ha tudok, akkor megteszek mindent. Szimpatikus vagy. Tudod, én nehezen ismerkedem, de könnyen barátkozom. Gondolom, ez már feltűnt neked. Nem?
*Kacag fel, és újra kézbe veszi a poharat. Arra gondol, hogy vajon miből is fizeti majd ki a négy poharat, meg a kis bögrét. Bizony, a főnök most már nem lesz kegyes...*

Megszületett hát a régi, most még is új megszólítás, de legalább most kedvesebb hangon érkezik, mint annó. Na igen, akinek két nővére és egy bátya van, az hamar megtanulja hol is van pontosan a helye és miért érdemes, vagy éppen fölösleges harcba szálni. Nos a tanuló pénz a Lexi néven szedte be, természetesen szinte mindig ő maradt alúl, de már egy pár éve minden ellenérzése eltűnt a Lex irán.
- Tökéletes lenne! Mondjuk a jövőhét utáni hétfő és ... talán az egyetem mellett. - Tekinette kérdővé válik, biztos lenne más közelebb eső hely is, de had engedjünk meg egy kis önzőséget, mivel ő így is úgy is az egyetem környékén fog tartózkodni és még örülhet, hog ynem ott. Vagy végül is lehet nem is annyira örül ennek a ténynek, de jövőre majd e felőli kétes érzései is elmúlnak, feltéve, ha szintfelmérőket rendesen és főként értékelhetően megírja. Ehhez azonban tanulnia sem ártana, de végül is mi másr alenne jó az éjszaka, ha nem tanulásra. (Ni kommnet.)
- Nem hittem, hogy ilyen jól sülhet el a csavargásom. - Egyik oldalról a másikra kezdi görketni a poharat, ami nem lenne zavaró, ha nem lenne majdnem tele, de se baj ez csak egy kis zavar jele. Általában a nő nemű lényekkel nehjezebben ért szót, mint a sajátjával, de ez eddig hál isten nem igazán látszik, hacsak nem tűnik ki a pohárgörgetésből. Azonban valahogy a mondatainak szó tartalma megcsappant, talán kifogyott a készlet, de más esetben alapból ez volna a normál. Ez van. Tényleg nem szokott hozzá ennyi közvetlenséghez és vele érkező rokonszenvhez, a kiegészítőkről, mint a nevetés, meg a kacsintás már ne is beszéljünk, más fiúknál ezekkel mit lehetne elérni. Azonban ahogy ezekbe Keith is belegondolta, kénytelen volt egy hosszú pillantással adózni a falnak, de a gondolat tovasuhant, így ő sem fogalkozott vele a keleténél többet.
- Annyira nem, így hogy beszélgetünk inkább olyasmi jött le nekem, hogy olyan személyiség vagy, aki bárhol és bárkivel képes jó kapcsoléatot kialakítani, amiben a megismerkedés sem lehet gond. De nem pszichológusnak készülök...- Éljen, egy kis szó töblet. Erre gyorsan inni is kell és Alex cselekedik is, újabb kettő, majd még egy kortynyit eltűntet a pohárból, pedig nem ártana, ha szépen egy szuszra legurítaná az egészet és elindulnának a raktár felé. De azon az állásponton ragad, hogy legrosszabb esetben itt hagyják és mehet haza gyalog, szó szerint, mivel az iratain kívül csak pár dollár van nála, bár a buszra talán még elég lenne (egyre biztos), de a taxi szóba se jöhet.
- Tényleg finom, tehát még szvahihető ember is vagy. - Mosolyodik el, talán harmadszór mióta beszégetnek. - Tehát fél éve, és nehéz megszokni a várost? Bár laktam már nagyvárosban, de azért Los Angeles más. - Őszinte lérdeklődéssel emelte szürke szemeit Linre, na igen, eldöntötte, hogy inkább ezt a nevet fogja használni, nem mintha a Nyuszi nem volna aranyos, de valahogy még is.

*Lin látta a fiú arcán, hogy a név említésekor valami megmozdult. Nem tudta volna megmondani, hiszen nem ment sosem valami lélektanra, és talán jobb is. Hiszen neki magának is elég baja van anélkül, hogy a többiekével, vagy másokéval foglalkozzon. Erről ennyit. Elmosolyodik újra, és az ajánlatra csak bólintani tud.*
- Nagyon is megfelel. Azt is tudom véletlenül, merre van az egyetem. Mert ott is voltam papírokért. Szóval akkor két hét múlva, hétfőn az egyetem mellett, nem tudom, mikor érsz rá? Dél előtt, dél után? - kérdőn néz a másikra, és meghagyja annak a választási lehetőséget. - Szóval ez amolyan csavargásnak indult?
*Érdeklődik kedvesen, mutatva, hogy nem készül harapni. Majd látja a másik zavarát, és egy picikét igyekszik visszafogni magát, de tudja, ez nem sokáig fog menni. Lin már eleve olyan kislányos tipus, akinek ha beszélőkéje van, akkor csak úgy ömlik belőle a szó, és nem áll meg, míg le nem csapják, mint a taxiórát, vagy nem öntik le hideg vízzel. Vagy hasonló. Hiszen mindenki láthatta, hogy tele van élettel, és ha rájött, akkor muszáj volt beszélnie. Látta, hogy a fiú zavarában pohárral kezdett játszani, és Lin egy kis időt adott neki, és hagyta, hogy Lex szólaljon meg elsőnek. Aztán elnevette magát, de csak úgy, játékosan.*
- Nos, azt hiszem, ez csak azért volt most, mert kérdőjeles okok miatt nagyon jó kedvem van. Szóval ilyenkor meg nagyon nagy beszélőkém van, és muszáj beszélnem. Mindegy, miről, kinek, mikor, csak mondjam. Szóval.. Azt hiszem pont te voltál a -mondhatni szerencsés- emberke, aki éppen jött, és egy jó alkalom, hogy ismerkedjek, és talán még segítsek is. A végén kiderül, hogy én jobban tudnék neked segíteni... -mosolyodik el- Szóval most jól ítélted meg. De ha láttál volna akkor, mikor nagyon rossz kedvem van, na akor fel kell kötni a gatyát. Kiállhatatlan kis köcsög vagyok, de... Tudod, én nagyon hangulatember vagyok...
*Egyszerűsíti le a mondókáját, hogy a fiút valamelyest megkímélje magától. Majd az órára néz. Nos, még van 5 perce, amit Lexre áldozhat, addig még egy kis dumcsizás belefér. Remélhetőleg nem hagyják őt itt, bár Lin tudja, hogy a papírmunka itt nem megy egyik percről a másikra, lehet, mikor visszamegy, még mindig várni fog. Mosolyszünet.*
- Köszönöm...- pirulgat el magának- A várost megszokni a legkönnyebb. Nagyon hirtelen azt fogod észrevenni, hogy hiába az emlékek, ha egy jó munkád van, akkor nem is veszed észre, hogy repül az idő, és mire körbenézel, már erősen kel gondolkoznod, hogy bármire is emlékezz. Én például meg nem tudnám mondani, amúlt héten mit is ettem, vagy ilyesmi. Szóval... Az idő itt rohan, ahogy mindenki más is. Én azt mondom, hogy amikor csak van időd, állj meg, és nézz körbe, hogy átlásd a dolgokat. Persze én ezt nem tehetem meg sokszor, ezért is kell nekem nagyon egyszerű életet élnem...- mosoly- na igen. Los Angeles mindig más, mint minden. Ez itt mégiscsak az úgymond álomváros, ahova mindenki azért jön, hogy állása legyen, és aki úgymond jól tud nyalni, vagy jóképű, annak nyert ügye van. Ha csak a papírokkal tudsz büszkélkedni, akor semire sem mész..
*Von vállat, mert sajnos ez az igazság, de nem akarja elszomorítani a fiút. *

- Legyen mondjuk... mondjuk olyan egy óra körül. Az olyan majdnem áthidaló időpont és be vallom addigra én is végzem, legalább is nagyon igyekeszem. - Jó helyet talált egy kis különórára, de igazság szerint a zenetanára ajánlotta az ott tanító egyik ismerősét, milyen jó, ha az ember fiának azért vannak szét nem bomló régi kapcsolatai. Idővel nehezn, de abbahagyja a pohár piszkálását, görgetését, nem szükséges semmit sem végiglocsolnia, vagy rosszabb esetben eltörnie valamit, már így is tört elég pohár, vagy csésze, de lehet mindkettő a darabokból nem sikerült kisilabizálnia, hogy eredetiben mi is lehetett.
- Hát..- Bő hozzáfűznivalóját egy picurkát oldalra billentett fejjel toldotta meg, majd szép lassan erőt vett magán, végigondolta a hallottakat és próbálta bővíteni az egíszavas rekord hozzászólását. - Ugyan, én örülök, ha mások beszélnek, mert nekem addig nem kell. De úgy lászik ma nekem is egy kicsit szómenéses napom van, lehet hogy a bartok hiánya, vagy csak az ismerős környezeté. Pedig viszonylag sokat költöztünk, de ezek szerint nem lesz nehéz megszokni ezt sem, bár tény, hogy a kisebb, a határozottan kisebb városkákhoz szoktam, de menni fog. - Hátrébb dől a szken, ujjait összefonja és egy percig rajtuk is felejti a szemét. - Remélem a tehetséggel is lehet azért valamit kezdeni, mert színészi babérokra nem szeretnék törni. .. Nem igazán megy a közönség elött való szereplés, már ami a beszédet illeti, ha játszom, akkor semmi gondom nincs azzal, hogy hányan is lesik a mozdulataimat. - Apránkén közelít az asztalhoz, hogy ismét körbeölelje ujjaival a poharat, aztán Linre pislog kissé értetlenül. Vlahogy így utolag véghaladva a kimondott mondatokon nem tűnnek határozottan értelmesnek, vagy csak neki nem? Mindegy is, mert mentőövként végre egy értelmesebbnek tűnő kérdés is beugrott neki.
- Tényleg! Egyetem, papírok, csak nem oda jársz? Ha minden jól alakul én jövőre kezdhetem. - Végre megmutatkozik benne egy kis lelkesedés, pedig tanulni nem szeret, az apja már élből elutasítja a továbbtanulás, természetesen szigorúan hivatkozva az anyagi helyzetre, de kérem! Létezik ösztöndíj is, s Keith minden reménye ebben van, fizetni nem igazán tudná, de legalább a kolesz, vagy albérlet díja ki van húzva a tetemes listáról.