Voile Marsh Restaurant

*Lin csak bólint, hiszen a fiúnak teljesen igaza van. A könyv azért nagyon más, mint a film. Megvan a saját kis véleménye erről, de egyelőre nem teszi közszemlére. Felszállnak a buszra, és már megint repesztenek. Lin út közben is a fiú arcán figyeli. Nagyon furcsa a fiú. Hirtelen komolyodik, és neveti el magát. Csak úgy, mint ő maga. Vajon az ő kedve ilyen ragadós, vagy... Kis idő múlva válaszol is.*
- Hányszor??? Neeem.. Ere nem lehet válaszolni. Ez olyan kérdés, amire még a jóisten sem tudja a választ. Nem tudom. Nagyon sokszor. Hiszen amit szeretek, abból sosem elég! Nézd meg! A napi édesség szükségletem az egekben!- nevet fel- Rejtő... Utánozhatatlna, rettentő mennyiségű kötet, melyek mind egytől egyik humorosak. Mondjuk a Csontbrigád az egyik legkomolyabb műve. Én személy szerint a vesztegzár a Grand-hotelben, meg a... Melyiket szeressem még? Nem tudom. Talán az a kedvencem. Meg a Vanek úr Párizsban. Persze ezek csak címek, de.. Ha majd egyiket elolvasod, a másikat akarod. És még többet. Egy jó drog. Amiből sosincs elég. Hiszen fergeteges könyvei vannak, és egyiken rá is van írva, hogy a közlekedési járműveken nem ajánlatos olvasni, mert furán néznének, ha hangosan kacagnál. Főleg hétfőn..- erre újfent harsányan felnevet- Persze hogy tudom nélkülözni! Előbb újra el kel majd olvasni a Gyűrűk urát, hogy tudjam, miben is különbözik még a film, jóóó nagy véleményt alkotni, és utána vissza a Rejtőre. Akkor ó őt olvasni, ha nagyon szar a kedved. garantált, hogy a legmélyebb letargiából is kisujjal kiránt! -mondja, és egy kis kacsintással zárja le ezt.- örömmel hallom, hogy jó a társaságom. Tudod, mióta veled vagyok, az én önbizalmam is jelentős méreteket öltött. Eddig csak egy valaki voltam, akin átnéztek, és aki egy kis csavar volt egy nagy órában. Vagy még annyi sem. Inkább csak egy szám a számtáblán. Vagy csak egy kis pötty. De ez mindig is így volt, és nem mindig zavart. csak az utóbbi pár évben kezdett. Persze, én sem panaszkodom. Szerintem te is nagyon jó fej vagy, és bírlak. Sőt...
*Oldalt néz, majd egy teljesen hátraarc, és mondja.*
- Tudod, mire jók a filmek? Hogy a lusta és elkényelmesedett emberkék megnézzenek valamit, amiről máskülönben lemaradnának, ha nem olvasnák el. Hiszen látod, mekkora sikere van a könyveknek, mégis a filmet többen keresik. Szerintem ezért. A többi meg már csak azért is elmegy, hogy vagy véleménye legyen a filmről, vagy hasonlítási célból, vagy hogy tudjon kérkedni, nem maradt le. Ennyi...
*Mondja, és a sőt... mondatka befejezése helyett ezzel rukkolt elő. Majd elhajolt a fiútól, és elmosolyodott, ahogy megálltak a kis étterem előt. Lin a fiúra mosolyog biztatón. Hiszen Tonyval már hova ne menne már el?
*Szeretek táncolni, bár nem vagyok egy nagy táncos. Régen táncoltam már. Veled tartok. - belépvén meg ezt mondja.- NAGYON JÓÓ!!
*Persze ezt csak minimum hangerőn, és mégis... Olyan a közel állóknak, mintha sikítana, pedig nem. Ez neki egy amolyan kislányos kitörés. Mosolyog, és a fiút követi. Leülnek, és Lin máris a kínálatra veti magát. Kiválaszt egy jó édes sütit, meg egy fagyipoharat, mellé meg egy gyümölcslevet, és ezzel kész is. Hátradől, és egy picikét behunyja a szemét. Hallgatja a ,,nép" zúgását. És nem titkolja, hogy nagyon élvezi. Majd kinyitja a szemét, és a fiút nézi. Tekintetét nem igen tudja róla levenni. Vajon mért? Sóhajt, és inkább beleiszik a kihozott itókába.*

*Lin egy kis lágy mosolyt ereszt meg a fiú felé. Nem, ő nem Tolkien profi. Csak egyszerűen szereti. Nem tudja letenni a könyveit, mert azok fergetegesek, és ha leteszi, akkor az úgy tűnik, mintha egy másik világba csöppent volna, és kell pár perc, míg átáll a való világba. Majd meg is szólal.*
- Nos, nem vagyok mester. Az igazi mester az Tolkien. Hiszen gondolj bele. Egy három kötetes ,,kis" könyvecskét megírni, melyben mindennek megvan a saját helye és szerepe, mindig változatos, és fordulatos, ráadásul élvezhető, és sosem lehet megunni. Na meg letenni sem. Amikor elkezdem olvasni, akkor olyan, mintha egy másik világba csöppennék bele, és én is olyan izgalommal kísérem Frodó útját, mintha legalább olyan fontos lenne nekem is, hogy a Mordor földje kitisztuljon. Még ha nem is egészen. - elgondolkozva néz maga elé, majd a Rejtőre is visszatér.- Háát... Szerintem is nagyon jó fej lehetett, kár hogy rég meghalt. Szívesen találkoztam volna vele. Hiszen annyi vicces dolgot mond a könyv. Ne szólj szám, nem kap migrén. És milyen igaz. Hiszen ha sokszor szólsz rosszul, sokat fáj a fejed, és ez már migrén. Nem? Milyen igaza van! - majd felkacag, és végigsimít közben a ruháján. Majd leveszi a kis kabátkáját, és az alól kibújik most már teljesen a kis pántos ruhácska, mely úgy simul hozzá, hogy mindent, amit ki kell, kiemel, amit meg takarni kell, az takarja. Kis híján térdig ér, halványan csillogó harisnya. A nyakában egy kis egyszerű nyakék, melyen egy kis kék pillangó hintázik, fülében is csak egy egyszerű kis függő. Semmi hivalkodás, semmi szembetűnés, mégis aki jobban megnézi, az meglátja azt, mit a beavatott. Hirtelen megszólal. Nem tudni, honnan jött ez, de a szája kinyílik, és mintegy távolról hallja önmagát.*
- Jól, csak szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
* Mondja töprengő hangon, majd újra a fiúra néz, és elmosolyodik. Szemébe visszatér a huncutság, és a száján is a kis ravaszkás vigyor jelenik meg.*
- Nos látod, sosem lehet tudni. Kicsi a világ... Bár nem hiszem, hogy én olyan nagyon jó társaság lennék. -hallgatja a fiút, majd válaszol.- na igen. Bár igaz, először az első részt filmben láttam, még kisebb koromban. Mármint, amikor még sulis voltam. Olyan, mintha évtizedekkel ezelőtt lett volna. Akkor tetszett meg, és olvastam el mind a hármat, és gyorsan mindent összekerestem róla a neten. és most ez a film. Méltó befejezés. Nagyon szép volt. Szóval.. Nagyon köszönöm, hogy elmehettem, ráadásul egy nagyszerű partnerrel... - mosolyog melegen a fiúra. - Jesszusom! Téged múzeumban kéne mutogatni hat lakattal lezárva! Még arra is figyelsz, hogy nekem mi jó és mi nem. - kissé hitetlenkedve néz a fiúra, másképp, mint eddig- Eddig senkisek sem számított, hogy én mit gondolok. A lényeg az volt, hogy ők jól szórakozzanak. Nagyon kedves tőled. - hálás mosolyt küld a fiú felé, és egy hangyányit sem bánja, hogy megismerkedett Tonyval. - Nos, akkor azt hiszem, majd ha kevesebben lesznek, akkor majd megnézhetjük, hogy ki tud jobban táncolni. Bár ritmusérzékem van, táncolni egyáltalán nem tudok szerintem. Vigyázz Hollywood, jön a nagy Duó! - majd felkacagott, majd felvonta a szemöldökét, és a fiúra nézett- Hogyhogy érdekes vagyok, amikor becsukom a szemem? Csak ritkán csukom be. Ha a fülemet használom, vagy ha alszok. Amúgy ritkán. Most is. Ha becsukod a szemed, bepillantást nyersz a másvilágba. Számomra másvilág.
*Mondja, és újfent behunyja a szemét. Kacagás, poharak csengése, szavak, melyek összefonódnak, és fura dallamuk lesz így. A zene, és sok más hang. Kintről az autók zaja... Lin elmerül benne egy picit, majd újra kinyitja kékes szemeit. A fiú pillantása szinte perzseli őt, ám mégsem tudja megállni, hogy ne nézzen bele abba a két szempárba. Szinte mágnesként vonzza ama két ablakocska, és csak nagy nehezen tudja elszakítani a pillantását a fiúétól. Hogy értelmet nyerjen ez a mozdulat, a fagyis poharat kezdi el dézsmálni.*

*Lin csak nevet a fiún. Na igen. Tolkien már csak ilyen, jó nagy író volt, és ezen nincs mit csodálkozni. Hiszen ha csak megnézzük, hányan vettek az elmúlt pár ében tőle könyvet, akkor eléggé elcsodálkoznánk. A kiskanállal játszik, miközben a kis fagyi darabkákat nyomkodja bőszen a lepénylesőjébe. Majd bólint a fiúnak.*
- Hát igen. Nem lehetett semmi, egy szuper és világhírű trilógiát írni, és mint mondtam, mindent úgy, hogy egybe vágjon, és még plussz egy új nyelvet. Le a kalappal előtte. Nos, akkor amint alkalmad adódik rá, csak ragad meg, és olvass Rejtőt. Nagyon jó. Minden könyve. Igaz, vannak olyanok, amik komolyabbak, de.. A legtöbbön úgyis szétneveted magad. Egyedül a Csontbrigád olyan nagyon komoly, de az is nagyon jó könyve. - mosoly, és egy újabb falatka a fagyiból. Majd elpirul, hiszen egy teljesen véletlen mondatra a fi újabb bókokkal halmozza el. Lin úgy érzi, hogy a sok sok izma mind be fog görcsölni. Halkan torkot köszörül, de a mosoly rendíthetetlen, és letörölhetetlenül ott ül arcán. Lassan megszokja, hogy állandóan figyelnek rá, és mozdulataira. Kezdi úgy érezni, hogy a fiú lassan belelát gondolataiba. Erre összerezzen, de a szemeit továbbra is a fagyira szegezi. - Ugyan. Ha én nem lennék, lehet, most egy jobb, vagy még annál is jobb lánnyal lennél valahol. És megérteném Hiszen nagyon jópofa vagy, meg mi. és igen. mindennek van oka. Lehet, ennek is. Csak még nem látjuk. Majd úgy egy hónap múlva talán.Vagy hamarabb. - nevet fel- olyan régen nem szórakoztál? Hm... Én.. Nem is tudom, mikor voltam szórakozni. Lassan el is felejtettem. Vagy.. Voltam én valaha olyat csinálni, amit úgy lehet hívni, hogy szórakozás? Nem tudom. Attól függ. Ha a szórakozásba a jó társaság is beletartozik, nos akkor... Nagyon régen. Még amikor otthon is minden rendben volt... Nos, akkor szórakoztunk otthon a családdal. - mondja és elkomolyodik. majd visszatér a fagyihoz, és az utolsó falatot is lenyomja, majd iszik- Hát.. lehet, csúnyát mondok most, de... A legtöbb eddigi nos. Partnerem nem volt tapló, csak önző. Mármint. Nem akarom őket sértegetni,. Mindenki olyan, amilyen, és nem mindig tehet róla. Hiszen sok múlik a környezeten, ahol felnőtt az illető. Nem? - kérdőn néz a fiúra.- Értem, mert én is így érzek.
*Mondja, és újra felnéz. A fiú szemeibe. Valahogy nem tud mást nézni. Miért nem? Hiszen még körül sem nézett ebben a bárban vagy miben. Egyáltalán hol vannak? Lin behunyja a szemét, és körbenéz. Semmi különös, csak mindig érzi magán a fiú pillantását. Újra Tonyra néz, és a kérdés után egy picit eltűnődve néz maga elé. *
- Tényleg ezt szeretnéd? Hiszen nem tudok jól táncolni... De... Isten neki. Azt hiszem, ez az este már nem nagyon romolhat el, de nem akarom elkiabálni.
*A kezét nyújtja és felállnak. Lassan a tánctérhez érnek. Lin ahogy kissé le van hajtva a feje, alulról is megnézi a fiú arcát. Tényleg r van írva, jó nagy betűkkel, hogy élvezi az estét, és hogy jól szórakozik. Ezt most Lin is elmondhatja. Előveszi a legszebb mosolyát, kihúzza magát, és most tényleg úgy érzi magát, mint egy Hamupipőke. vajon ez a varázs is csak éjfélig tart? A fiú felé fordul, és várja, hogy felcsendüljön a zene. Nem bánná, ha nem kéne valami nagyon pörgős számra táncolni, mert így is szédül a sok újdonságtól, nemhogy még szedítse magát jobban...*

*A lány kezd felengedni, ha lehet ilyesmit mondani. Ez abban nyilvánul meg, hogy már pirul jobbra balra, ha a fiú valami kedveset mond neki, és a szemeiben sem mutatkozik többet az a fürkésző árny, mely a másik ,,titkos" és hátsó szándékait szeretné tudni. Az ő íriszei most már nevetősen, kedvesen, és talán egy hangyányit naivan is tekintenek kifelé, és élvezik azt, amit látnak. Nem különben Lin. Rettentően élvezi, és ezt le sem tudná tagadni. Felállnak, és a táncparkettre érnek, Gid pedig újfent kuncog, mert nem szeretne hangosan felnevetni. Hát a fejét lehajtja, és csak úgy kuncog befelé, amennyire lehet. Mikor felcsendül a szám, hálát is ad a sok istennek, és szellemnek, fakírnak, sorsnak, nagynak és másnak, ám ugyanakkor kicsit gyorsabban kezd verni a szíve is. Hiszen a lassúzás egyenlő azzal a nagyon ,,szorosan együtt táncolunk"-kal is... Lin egy picit zavarba jön, de aztán a zene ritmusára lassan feloldódik, mint a cukor a teában, és ellazulnak a vállai, majd nem sokára azon kapja magát, hogy a fejét Tony vállára hajtja, és behunyja a szemét. Na igen. Kilométerekre ordít róla, hogy élvezi. Majd hirtelen válaszol a fiúnak.*
- Szerintem Rowling.. Nos ő túl beszámíthatóra írta a könyvet, meg mielőtt kiadták volna, ő már titkokat árult el belőle, ezért olyan... Nem volt már jó, mert lelőtték a poént. Hiszen elmondták, hogy meghal a hatosban Dumbledore, és aztán Harry, aki feltámad, és megöli Voldit.. De... Tolkien ő más. Neki már mind a 3 kötete megvolt, mikor én megláttam, és megvettem, szóval... Az nagyobb attrakció volt. Meg a Harry Potter olyan volt, hogy nagyon felfújták az ügyet. nekem nem tetszett... De amúgy jó a történet, csak ne lenne az embereknek akkora szája... Mint mondjuk nekem...- nevet fel, és aztán újra egy kis csöndbe burkolózik. - Nos, akkor úgy fogalmazok, hogy az én rossz tulajdonságaimmal nem rendelkező egyeddel. Így jobb, Mármint nem beszél annyit feleslegesen, és nem nevetgél minden percben, valamint minden bizonnyal csinosabb, és eleget tesz egy olyan fiú tudat alatti kívánságainak, aki szerintem minden szempontból elüt a többi hímneműtől. ÉS ez így van, szóval nincs apelláta. - mosolyog a fiú szemeibe. - Szóval te nálamnál jobbat érdemelsz. - mondja teljes meggyőződéssel, majd a többin csak jelentőségteljesen, és egyetértően bólogat- Igen. van egy mondás, miszerint ha a világot nem tudod megváltoztatni, akkor önmagad változtasd meg. Nos, én is így vagyok valahogy. Mert nem változtam meg teljesen, csak a polcba tettem önmagam, és az olyan alkalmakkor, mint ez, előveszem, és ilyenkor magam is meglepődök önmagamon. - nevet fel- Igen. A környezet.. Én kiskoromban valami nagy tanyafélén élhettem,mert emlékezem a nagy rétre, melyen állandóan lovagoltam. Egy nagy tóra, ahol a nagypapámmal horgásztam, és még egy nagyon nagy házra, ahol mindig a nagyi sütijének illata szállt, és ahol annyi veszekedést is halottam. Nagyon kevés emlékem van, mert kicsi voltam még, de.. Halványan él bennem ez a kis árnyék, mely ugyan úgy részem, és úgy érzem, ha a tájat látnám, csak egy képen is, megismerném. Persze, ha nem építettek még közben oda valami nagy gyárat, vagy valami nagy plázát...- mondja ironikus arccal- A mai ,,civilizáció"tól ez kitelik. - mondja fanyarra váltva, majd újra felragyog- Nos, azt hiszem, te nagyon jól táncolsz. Persze attól is függ, mihez képest. Nos, eddig csak olyannal voltam, aki mindig a lábamat tartotta leszállópályának, és nem volt ritmusérzéke. Engem az olyasmi nagyon zavar. Énekelni nem nagyon tudok, zongorán is csak a könnyűkig jutottam, de.. Szóval őszintén mondom, nagyonjól megy!
*Mondja, és a fiúra néz, majd elgondolkozva elmosolyodik, miközben a fiú ingét nézi egy pillanat erejéig, és utána két szemét a fiúéra emeli, és elveszik egy picikét bennük. Az idő csak úgy röpül, Lin meg szeretné, ha a kedvéért egy induri pindurit megállna. Hát újra behunyja a szemét, és tovább táncolnak. Érdekes, hogy a lány nem lépett rá egyszer sem a másik lábára. Talán azért, mert nem kellett a másiknak bemutatni, milyen szar, ha az ő lábán taposnak. Még a végén kiderül, hogy konyít valamit a tánchoz... *

*Lin csak somolyog, és biccent. Na igen. Nagyon élvezi a táncot, hogy külön hozzáfűzzön bármit is, nem fogja felemelni a fejét, de akkor meg... Nem hallja őt a fiú. Egy picit töpreng, majd inkább végighallgatja Tonyt, és csak utána válaszol.*
- Hát igen. Bár szerintem nem kell ahhoz könyveket írni sook sok koppintással, hogy híresek legyünk. Hiszen a Harry Potterben is annyi másolás meg hasonló történet van, mint a Gyűrűk Urában! De hát ami igaz, az igaz. hiszen a mai napra a legtöbb fantasyt kibombázták. Szóval... Amúgy a trollok már nagyon rég óta léteztek, nem Rowling találta ki, Hiszen a GyU-ban is van. Amikor a Minas Tirithet ostromolják, a legutolsó háborúban az orkok. Néhány hegyitroll is van velük. Ott rontottak be... Emlékszel? Szóval... Rowling csak koppintott. Ez van. De amúgy elég jó, nem panaszkodhat. Ahogy te sem...
*Az utolsó mondatot halkan akarta mondani, de mégis sikerült olyan hangosra, hogy a fiú is meghallotta. De nem vette fel, mert ez az igazság. Aztán amikor a fiú felemeli a fejét, átfut rajta egy fura bizsergés. Meg végigsimítanak az arcán... Lint kirázza a hideg jó értelemben, és közben jó mélyen néz a fiú szemeibe, és valamiért hinni kezd. *
- Lehet szeretni? Nos, ha te mondod. Nem tudom. Ahogy tőled hallom, olyan.. Igaznak tűnik. - mondja- Nos igen. Ez az egy jó van az életben. Hogy saját gondolatunk, és saját akaratunk van. Néha mondjuk ez nagy baj, de én szeretem. Ha más irányítana, ki tudja, hol lennék... - sóhajt fel, mert nagyon tetszik ám neki az, amit a fiú mondd neki- Nem akarsz mással lenni? Én azt hittem, hogy van már valaki, aki...
*Szeretné elharapni a nyelvét, de nem baj. A fiú biztosan érti majd, mire akart kilyukadni. Nem veszi le tekintetét a fiúról, hanem továbbra is mélyen a szemeit nézi, vagy az arcát... Vajon tényleg tetszik neki is? Igen. Rá van írva... Majd meglepetten hallgatja a fiút. Na igen. Egy kis fanyar mosoly fut át rajta.*
- Nos, nekem mindenből kijutott csak sok jóból nem. Hiszen... - majd eldönti, hogy elmondja- Apám nem is tudom, merre jár, anyám meg ... Jobb ha nem is beszélünk róla. - majd felragyog, és felnevet- Tee. Igen, te táncolsz jól, és gratulálok. Te vagy az első, kai nem tart cipőfényesítést a lábamon...
*A hangja először nagyon hangos volt, majd fokozatosan elhalkult. Sosem volt az a kezdeményezős tipus, ott a kávézóban vagy mi a szöszmókban is valami vezérelte. De amúgy ez nem ő. Nem szokott kezdeményezni, inkább csak reagálni szeret a ,,külő hatásokra". Hát csak mélyen és kedvesen belenéz a másik szemeibe, és egy pillanatra úgy tűnik, mintha gondolkozna valamin. Az igazság az, hogy ő kicsit sem gondolkozik. Mindig is tudta, hogy több a szerencséje (Néh) mint az esze.. *